Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Darálós WC az uniós szabályozás tükrében

2003/10. lapszám | VGF&HKL online |  46 229 |

Az alábbi tartalom archív, 18 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A tervezők szinte kivétel nélkül ismerik, a szerelők szinte kivétel nélkül telepítették is már. Általában – tévesen – mégis csak kényszermegoldásnak tekintik a berendezést. Pedig igazi előnye a nagyobb tervezési szabadság, ami új építés esetén ugyanúgy érvényes, mint komfortosítás esetén.

A szennyvízelvezetés hagyományosan gravitációs elven működő hálózatokon történik. Ez azonban erősen korlátozza a vizes helyiségek elhelyezését a nagy átmérőjű ejtőcső eléréséhez szükséges lejtés, illetve a szűkös konstrukciós rétegrend miatt. Ez a nehézség fokozottan jelentkezik régi épületek korszerűsítésekor ill. az utólag, újonnan létesítendő vizes helyiségek kialakításakor.

A nagy tervezési szabadságot nyújtó kis átmérőjű elvezetésre régóta létezik a központi működtetésű vákuumos lefolyórendszer, kivitelezése azonban nagyságrendekkel költségesebb, ami – a nagy üzembiztonság ellenére – még sokáig korlátozni fogja elterjedését. További előnyöket kínál az egyes helyiségek külön kiszolgálására kifejlesztett speciális beltéri átemelőszivattyú, melynek aprítószerkezettel ellátott változata az úgy nevezett „darálós WC”. Előnye, hogy egyedileg is alkalmazható, illeszkedik a hagyományosan szerelt hálózatokhoz és utólag is telepíthető. Szabatos elnevezése: „beltéri zártrendszerű fekáliaprító és szennyvízátemelő” tükrözi a sokrétű funkciót, amit ezek a kompakt szerkezetek betöltenek.

Az illeszthető aprítószivbattyúkat különböző teljesítménykategóriákban gyártják, amelyek kiszolgálhatnak:

  • egy WC-t (és esetleg egy kézmosót is);
  • egy komplett vizesblokkot (tehát a WC mellett a mosdó, a zuhany, a kád, a mosógép stb. szennyvizét is eltávolítják);
  • illetve a csak háztartási szennyvizet „termelő” háztartási helyiséget (vagy konyhát); ezek igényesebb kivitelű típusai magasabb (max. 90 °C) hőmérsékletet is képesek elviselni, viszont nincsen aprítószerkezetük.

A készülékek alapkövetelménye és még a teljesítménynél is fontosabb jellemzője az üzembiztos konstrukció, hiszen üzemzavar esetén nehezen halasztható szükségletekre legtöbbször hiányzik az alternatív megoldás. Ez természetesen csak a gondos telepítés esetén érvényesül. A szakszerűtlen kivitelezés itt is gyakori, ami éppen a technika egyszerűségéből eredő figyelmetlenségnek, hanyagságnak tudható be. Az európai uniós szabályozás az egyéb területekhez hasonlóan ezen készülékekre is egyre szigorúbb követelményeket támaszt, melyek szintén a higiénia és a fokozott üzembiztonság szempontját érvényesítik. Az alábbiakban elsősorban ezek tükrében foglaljuk össze a rendszer tudnivalóit.

Előzetesen a terméktörténetet illetően érdekességként megemlíthető, hogy a készülék a II. világháború utáni fellendülés éveiben tűnt fel, amikor számtalan komfort nélküli párizsi lakást kellett korszerűsíteni. Akkoriban a mai budapesti helyzethez hasonlóan rengeteg bérházi lakásból hiányzott nem csak a fürdő, de a minimális komfortot jelentő belső WC is. Ez a műszaki újdonság tette lehetővé, hogy a komfort nélküli lakásokban WC-t és fürdőt rendezzenek be egy kis átmérőjű – gyakran már létező – lefolyóvezeték felhasználásával.

Ez leegyszerűsítette a kivitelezést, gyorsan – szinte órák alatt – elvégezhetővé téve azt. Titka, hogy nem kell bontani és az átalakítás nem érinti a szomszédos lakásokat, nem függ mások hozzájárulásától, de különösen nem az egész épületet érintő nagy átmérőjű ejtőcsőnek gyakorlatilag a teljes ház korszerűsítéséhez kötött behelyezésétől.

A gyűjtőnéven darálós WC-nek említett berendezésnek két eltérő alapváltozata van. Az elterjedtebb és olcsóbb, a WC-kagylóhoz illeszthető aprítószivattyú-egység, illetve a WC-kagylóval gyárilag egybeépített, esztétikusabb, de valamivel drágább valódi darálós WC.

Röviden összefoglalva: az önálló, illeszthető készülékek bármilyen hátsó kiömlésű WC-kagylóhoz csatlakoztathatók, szinte észrevétlenek, a helyigényük elenyésző, és a zajszintjük is alacsony (általában nem éri el a 60 dB-t). Külön vízbekötést nem igényelnek. A működésük egyszerű, a ki-be kapcsolás automatikus, az öblítéskor a készülékbe kerülő víz szintemelkedését legtöbbször nyomásérzékelő érzékeli, és ez kapcsolja a szivatytyút. A nyomóágba iktatott visszacsapó szelep megakadályozza, hogy a szennyvíz visszajusson a készülékbe. A telepítés feltétele típustól függően a min. 20, max. 40 mm átmérőjű lefolyóbekötés és egy 220 V-os földelt dugalj. A kompakt készülékek közvetlen vízcsatlakozással rendelkeznek, és általában gombnyomásra öblítenek.

Az európai uniós követelmények ismertetését megelőzően érdemes áttekinteni a jelenlegi termékkínálatot. Alapvető különbség a különböző gyártmányú termékcsaládok között az, hogy az egyes modellek speciálisan az alkalmazás szerint, vagy – mint legtöbbször – csak teljesítményben különböznek. A specializálódott gyártók termékskálája minden alkalmazásra külön fejlesztett modellt kínál. Ennek előnye, hogy a modellek egyes jellemzői, konstrukciós megoldásai az adott igénybevétel jellegéhez, követelményeihez jobban alkalmazkodnak (pl. WC esetén aprítás, gyors továbbítás; zuhanynál lassú elfolyás miatt huzamos működés; kádhoz visszafertőzés elleni védelem; több kiszolgált helyiségnél nagyobb szállítókapacitás; magas hőmérsékletű víznél emelt hőterhelés stb.).

A kiforrott készüléktípusok fontos – ránézve megállapíthatatlan – jellemzője az átöblítés minősége, a kirakódást okozó pangó terek kialakulásának megelőzése, melynek veszélye fokozott konstrukciós dugulási kockázatot jelenthet.

Napjainkra a specializálódott gyártókon kívül az utóbbi években a termékskálájuk komplettsége érdekében piacra dobott modellek révén már az ismert, nagy szivattyúgyártó cégek termékskálája is kiegészült néhány ilyen rendeltetésű típussal. Ezek választéka gyártónként különböző.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ennél a berendezésnél a megbízhatóság, az üzembiztos működés a megfelelő teljesítménnyel egyenrangú követelmény, hiszen az üzemzavar a legnagyobb szükség pillanatában teremt – ráadásul bizonytalan időre – lehetetlen helyzetet.

A háztartási igényeket meghaladó közületi felhasználásra nyilvánvaló, hogy az intenzívebb igénybevétel (gyakoribb használat, nagyobb vízmennyiség, magasabb hőmérséklet, többféle szennyeződés stb.) speciálisan erre kifejlesztett, strapabíróbb berendezést követel.

Mindegyik típusra általánosan érvényes, hogy a rendeltetésszerű használat a fekália és a WC-papír kivételével kizárja bármely más eredetű hulladék továbbítását. Különösen dugulásveszélyesek a szálas vagy nem oszló, szilárd szerkezetű anyagok. Ezek elakadva nemcsak dugulást okoznak, de tönkre is tehetik az aprítószerkezetet, és szélsőséges esetben a motort is leégethetik.

A folytatásban részletesen kitérünk az uniós szabályozás ismertetésére.

Kucsera Mihály

WC


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem