Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Hittel, felelősséggel

2003/10. lapszám | VGF&HKL online |  18 796 |

Az alábbi tartalom archív, 18 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Orbán Sándorral akkor kerültem először – áttételesen – kapcsolatba, amikor beüzemelte a falikazánunkat. Én nem voltam otthon, de mély benyomást tett rám, hogy rendkívül nőies, ezáltal nem kifejezetten műszaki beállítottságú feleségem Sándor útmutatása alapján azonnal elsajátította a cirkó kezelésének tudományát. Egy év múlva, az esedékes karbantartáskor már én vártam a kollégát: beszélgettünk, később egy egész munkanapot vele töltöttem, járva a megrendelőket. Ez alatt az idő alatt egy érdekes embert és kiváló szakembert ismertem meg személyében.

A ma 34 éves Orbán Sándort ez a szó jellemzi a legjobban: kiegyensúlyozott. Olyan ember ő, aki megtalálta helyét a világban, jól érzi magát benne, és törekszik arra, hogy mások is így érezzenek. A pályára 14 éves korában került, amikor beiratkozott a szakmunkásképzőbe. Gázvezeték- és készülékszerelői vizsgája van, és ő a példa arra, hogy lehet valaki intelligens diploma vagy akár érettségi nélkül is. A középiskola után technikumba ment, ezzel párhuzamosan dolgozott a FÉG-laborban, ahol „testközelből” ismerte meg a készülékeket – erre az iskolában nem igazán volt módja. Rövid kitérő után – vadászpilóta szeretett volna lenni, de az oroszországi képzése az orosz nyelv nehézsége miatt megbukott – belerázódott a szakmába. Mindig is szervizes akart lenni: tudása nagy részét tapasztalati úton, önállóan szerezte meg.

Életútja szép simán haladt volna tovább, ha nem jön a rendszerváltás. Az új viszonyok között Sándor megpróbálkozott valami mással is: taxis lett. Nem szerette, veszélyes volt és kevéssé kreatív, alkotó jellegű munka, visszatért hát a szakmába. A piacgazdaság farkastörvényei először nem voltak kedvesek hozzá: az első vállalkozótól gyorsan elcsábította egy másik jobb körülmények, magasabb fizetés ígéretével, de ezekből nem lett semmi. A főnök folyamatosan túlvállalta magát, folyton rohanni kellett, a fizetés pedig épp ellenkezőleg, rendkívül lassan csurrant. Innen is továbbállt hát, és a Lakásszerviznél helyezkedett el. Itt tanulta ki a „vállalkozás” csínját-bínját, aminek nagy hasznát vette, amikor ´94-ben kiváltotta az ipart. Vett egy mobiltelefont, ami akkoriban még nem volt általános és ami állandóan elérhetővé tette. Az első időkben szórólapozott, hirdetett, míg ki nem alakult az az ügyfélköre, amelyik ismerve képességeit állandó munkát biztosított neki. Mindeközben a magánélete is igen érdekesen alakult. 1994-ben házasodott, feleségével azóta is boldogan élnek. Sándor merte vállalni a nagy családot, négy gyermeke van, három kislány és egy kisfiú. 1998-ban vették meg első lakásukat kölcsönből, kis pénzzel, egy lerobbant házikót. Aztán – csodába illő történet, de itt nincs hely elmesélni – három éven belül egy szép, nagy kertes családi ház lett az övék. Sándor azonban nem csodáról beszél, hanem a hitről, ami központi szerepet játszik életében. Hiszünk vagy nem hiszünk, az biztos, hogy nem ártana, ha a keresztényi elveket többen betartanák.

Vegyük Orbán Sándor esetét. Sándor jelenleg egy épületgépészeti kivitelező-szervizelő cég ötfős szervizcsapatának tagja. Budapesten és Pest megyében vállalnak munkákat, emberünk napi 5-8 címre megy ki. A cégnél töltött első pár hétben próbáltak ennél több ügyfelet kiadni neki, de visszautasította, mondván, komoly, felelőségteljes munkája van, amit nem lehet hűbelebalázs módjára, kapkodva végezni. Sándornak tinédzserként volt egy autóbalesete (senki sem sérült meg), amikor két sörrel a fejében hibázott. Azóta, ha akár egy kortyot is ivott, nem vezet vagy szerel, bárhogy is kérik. Nem hajszolja magát, és ha szerel, sohasem nézi az óráját. Ha késésben van, telefonál és egyeztet. A maximumot adja, annyit, amennyit a teste és a feje bír. Ugyanígy a családjának is: ő viszi óvodába-iskolába a gyerekeket, és este 6-ra általában hazaér, hogy együtt töltsék a nap végét. A cég jó, jó a csapat is, a kollégák hozzáértőek és kedvesek, mégsem ez volt a fő ok, hogy Sándor ide szerződött.

Amikor a pályát kezdte, két-három típus volt a piacon. Ma gázkazángyártók garmadája versenyez a vevőkért, ezeket a típusokat mind ismerni kell. Orbán Sándor felmérte, hogy magánzóként sokkal alacsonyabb színvonalon tudja végezni a munkáját, mert kevesebb információhoz jut. Jelenlegi cége több gyártó márkaszervize: a gyártói képviseletek pedig folyamatosan tartanak képzéseket. Egyedi termékhez egyedi megoldások: aki ismer egy Saunier Duvalt, nem biztos, hogy elboldogul egy Viessmannal is. Sándor saját autójával járja a címeket, amelyeket reggelenként kap meg az üzletben az alkatrészekkel együtt. Bizalomért bizalom jár cserébe: a cég többféleképpen elismeri az ő szaktudását (fizetés, teljes kiszállási díj – ennek sok helyen leveszik egy részét), Sándor pedig soha nem kerüli meg őket. Ha a vevő nem akar számlát – ez bizony még általános kis hazánkban, pedig a számla a megrendelőnek is biztonságot jelent -, munkalapot akkor is kitölt.

Mindig udvarias és mindig megmondja előre, mennyibe kerül körülbelül a szerelés – volt már, hogy ezután jött is el. Találkozott már bolonddal, alkudozóval, erőszakossal. A megrendelőnek érthetően elmagyarázza, mi volt a hiba oka, illetve hogy mi a teendő ezek után. Mindenhol felhívja a figyelmet a megelőzés fontosságára: karbantartás, helyes kezelés, füstgázérzékelő felszerelése, szellőztetés. Csak tiszta munkát vállal: ha csövezés is volt, MEO-engedély nélkül nem kezd hozzá, akár a hajukat tépik, akár ígérnek fűt-fát.

Kérdésemre, hogy szerinte mekkora a szervizeltetők-nem szervizeltetők aránya a lakosság körében, nem tud válaszolni. Aki már hívta őt, az rendszeresen karbantarttatja a készülékét, mert tudja, hogy fontos. Valószínűleg sokan nem tudják; ezen a gázhálózat-kivitelezők változtathatnának. Sándor szerint egy szervizes és egy kivitelező tudásanyaga teljesen más; talán mások az általuk fontosnak tartott információk is. Pedig ez így nem jó: a szervizes olyan szinten függ a gépészkivitelezőtől, mint az az építésztől. Mi marad az elődöm után? Jó munka és informált vevő, esetleg elegendő tér, vagy be nem tartott szabályok, nem kompatibilis szerelvények, tudatlan, ezért bosszús megrendelő? Orbán Sándor hisz a jobb jövőben.

V. B.
2003.8


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem