Csőtisztítás
2004/4. lapszám | VGF&HKL online | 4348 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A csőtisztítás és a csövek vizsgálata sok esetben nem a legegyszerűbb feladat az épületgépészeti munkák közül. Ez a cikk kis segítséget nyújt a megfelelő eszköz kiválasztásához olvasóinknak. Az ilyen jellegű munkák közben fellépő hibák, károsodások az esetek nagy részében a nem megfelelő szerszám vagy technológia megválasztásából adódnak, ezért fokozottan ügyelni kell ezekre a munka megkezdése előtt.
A dugulások megszüntetésére alapvetően 3 megoldás vetődhet fel. Bontás nélküli tisztítás esetén megkülönböztethetjük a vízsugaras és a spirálos megoldásokat, melyek hatékonyan működtethetők, de mindkettőben megvan a károkozás veszélye. A harmadik megoldás a cső kibontása és cseréje lehet. Ez jórészt akkor használatos, mikor már az első két megoldás nem hatékony, és a folyamatos javítások költsége oly mértékben megnő, hogy inkább megéri az adott szakaszt cserélni, mint a fenntartást folyamatos tisztítással megoldani. A dugulás jellegét tekintve döntő lehet, hogy az adott szakasz bel-, vagy kültéren helyezkedik el. Beltéren nagyrészt zsírlerakódással és egyéb dugulással számolhatunk, míg kültéri csatornák esetén nem ritka a gyökérbenövés. A beltéri szennyvízvezetékek építésekor mindig nagy figyelmet kell fordítani a vezetékek megfelelő ejtésére. Az ejtésnek elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy a szennyvíz gond nélkül folyhasson a vezetékben, ugyanakkor nem árt, ha a vezeték „csendben” is van. Egy nagy ejtésű szennyvízvezetéknek igen nagy zaja tud lenni, például lakótéren belül. A túl kicsi lejtéstől a szennyvíz sebessége nem lesz elegendő, emiatt kiülepszik belőle az iszap, ami a cső falán megtapadva dugulást okozhat.
A zsír- és iszaplerakódásokat könnyedén meg lehet szüntetni megfelelő víznyomású és vízhozamú tisztítógéppel. A víznyomás mellett igen fontos paraméter a vízhozam is. Amellett, hogy a víznyomás megüti a 200 bar-t, nem elegendő, ha csak 9 l/perces vízhozammal tudja ezt biztosítani. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy 200 mm-es szennyvízvezetéket még ki lehet tisztítani egy 200 bar nyomású, 15 l/perc vízhozamú géppel. Ez a fajta gép még nem egy nagy eszköz, akár lakáson belül is lehet alkalmazni. Nem árt tudni, hogy ezek a vízsugaras készülékek képesek meleg vízzel, mosólúggal is tisztítani a vezetékeket, szilárd szennyeződéssel azonban nemigen tudnak elbánni.
Ezekre a tömörebb dugulásokra inkább a spirállal működő gépek használata javasolt, mivel a cserélhető fejek különböző dugulásokra specializáltak, így mindig a legmegfelelőbb szerszámot lehet kiválasztani (1. ábra). A spirál alapvetően háromféle lehet: normál szekcionált; erősített szekcionált (esetleg élezett spirállal); „dobspirál” normál és erősített. A normál szekcionált spirál egy egyszerű, rugóacélból készült spirál, melynek mindkét végén szerelőkapocs található. Ezek a spirálok egymással toldhatók, összeszerelhetők gyakorlatilag bármilyen hosszúságig. A legnagyobb hosszt a meghajtó gép korlátozza.
Az erősített spirál a fentebb leírt eszköz egy belső erősítésű kivitele. Lényege, hogy a spirálon belül elhelyezkedő műanyag vagy acélsodrony szál merevíti a spirált oly módon, hogy jobb irányú forgatáskor az ráfeszül erre a szálra, így rendkívül merevvé válik. Ez a belső erősítésű kivitel fellelhető még „élezett” spirállal is, melynek lényege, hogy forgás közben a spirál maga is tisztítja a csövet. Az ilyen típusnál ügyelni kell azonban arra, hogy a spirál lehetőleg ne kerüljön a gépbe, mert a kuplungművet fokozottan koptatja. A „dobspirál” alapvetően egy szálban készült spirál, mely nem toldható, általában fix tisztítófejjel van ellátva, de fellelhető cserélhető fejekkel is. Ezeket a jórészt a meghajtó gépek egy dobbal együtt forgatják, emiatt nem is lehet hosszabb spirállal használni egy készüléket, mint a gyári javaslat.
Érdemes tudni a csőtisztító spirálokról, hogy javasolt feszítőirányban hajtani ezeket, mivel így a spirál merevsége megnő, míg visszafelé hajtva csökken. A visszafelé hajtást szinte valamennyi gyártó akkor javasolja, ha a spirál beszorul a csőbe, és már nem lehet másképp kihúzni. Előfordul azonban, hogy a spirálok bent maradnak egy vezetékben. Ennek oka lehet törés, szakadás, esetleg hibás csatlakoztatás. A spirálokat ilyenkor nehéz eltávolítani a csőből, ám található olyan speciális tisztítófej, mely a csőben ragadt spirál kiszedésére van kifejlesztve. Bontás előtt mindenképp érdemes előbb egy ilyen szerszámmal megpróbálni az eltávolítást.
Ejtsünk néhány szót a meghajtó gépekről, amelyekből különböző célokra különbözőket lelhetünk a piacon. Első kategóriába sorolandók a szekcionált spirálos gépek, melyekbe a spirált külön kell betolni, toldani a megfelelő hosszig. Ezen gépeknél nincs automatikus előtolás. A gépből kilógó spirál egy bevezető csőben foglal helyet, a toldásokat külön lehet csatlakoztatni a spirálra munka közben. Fordulatszámuk általában 400-600 1/min. A spirálátmérők 16, 22, 32 mm. A kuplungmegoldás lehet két és hárompofás. A kétpofás megoldás viszonylag zajos, bizonytalanabb megfogást eredményez, míg a hárompofás kuplung egy csendesebb, kiegyensúlyozottabb járást tesz lehetővé. Általában egy alapgép több méretet tud kezelni. Erre kétféle megoldás létezik: kuplungpofa-csere és kuplungállítási lehetőség. Jelenleg a piacon egy gép található, mely mindhárom spirálméretet képes kezelni. Ebben az esetben azonban érdemes odafigyelni, mert egy 32 mm-es spirálra felkészített géppel könnyen „csomót köthetünk” egy 16 mm-es spirálra.
A szekcionált gépekhez hasonlóan van még egyfajta készülék, mely kifejezetten a nagyméretű csövek tisztítására van kifejlesztve. Ez a gép nem spirálokkal, hanem rudakkal működik. Ezek a rudak egy igen speciális rugóacélból készülnek, melyek képesek elfordulni 180°-os kanyarban is, és utána a rúd vissza tud állni egyenesbe. Egy ilyen gép üzemeltetéséhez minimum két ember szükséges: az egyikük kezeli és adja az előtolást, a másik a bemeneti nyílásnál ügyel a rúdra. Ezzel a technikával már 600 mm átmérőjű csövet is hatékonyan lehet tisztítani. A második típus a dobbal működő kompakt gépek családja. E gépcsalád már nem annyira rugalmas, mint a szekcionáltak csoportja. A készülékek gyárilag fel vannak szerelve spiráldobbal és spirállal, fejekkel. A spirál általában nem toldható, 7-30 m hossz között választhatók a méretek. A spirálátmérő 8-20 mm-ig terjed. Ezeknél a gépeknél a tisztítható csőátmérő kb. 250 mm-ig tart.
Ruckel Balázs
