Pillanatképek az építőipari visszásságok köréből
2004/4. lapszám | VGF&HKL online | 2501 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Előző lapszámunkban a munkaadók szempontjait ismertettük a fővállalkozó-alvállalkozó kapcsolatrendszerben. Az alábbi írásban - amely nem törekszik átfogó képet adni a magyar építőiparban található visszaélésekről, szakmai és egyéb hiányosságokról, torz tendenciákról, mindössze néhány magánvéleményt fogalmaz meg – egy munkavállaló tapasztalatairól olvashatnak.
Már maga a megbízás megszerzése is igen érdekes folyamat. Amikor az ember munkanélküli, hirdetési újságokkal próbálkozik első lépésben: a torz beidegződések és szemérmetlen csalások kimeríthetetlen tárházával szükséges itt szembenézni. A mobiltelefonon történt egyeztetés után a vállalkozó gyakorta az építési terület előtt várakoztatja a jelentkezőt: ennek lényegi célja az, hogy mind a vállalkozó, mind pedig megbízott emberei valószínűsíthessék, nem egy munkaügyi vagy egyéb ellenőr hívta-e fel a megjelentetett telefonszámot. Ennek kiszűrése céljából sokszor egy semleges területre kérik a találkozót. A kellemetlenségek elkerülése végett a vállalkozó mindig két sarokkal odébb parkol le autójával: így nem lehet kifigyelni a rendszámtáblát, nem lehet felmérni vagyoni helyzetét, stb… Folyamosan változtatott mobiltelefonjain gyakorta olyan letiltatást alkalmaz, hogy a számát ne jelezhesse ki a hívott telefon.
Amikor a gyanútlan szerelő túltette magát a bemutatkozás viszontagságain, mint például azon, hogy a vállalkozó nem rendelkezik bejelentett, vezetékes telefonnal bíró telephellyel, önálló kéziszerszámokkal, kisgépekkel (vagy ha igen, azok is a lengyel piacról származnak), valamint az anyagbeszerzésre alkalmas autóval, akkor kezdődhet a tánc csúcspontja, az ígéretek megfogalmazása. Noha a fizetés tényleges összegének megfelelő bejelentésről szó sem lehet, sőt a minimálbér szerinti adózás vagy a feketemunka mindkét fél számára sokkal kifizetődőbb, a vállalkozó határozott ígéretet tesz a heti, teljes összegű fizetés folyósítására. Az építőiparban általánosan „pénzediké”-nek becézett nap pontos betartása a lehető legnagyobb ígéret, amit vállalkozó megfogalmazhat az álláskereső felé. A rutinosabb kollégák már persze megfelelő kétkedéssel fogadják ezt a kijelentést, éppúgy, mint a szociális helyiségek biztosításának garantálását, a szükséges tisztálkodási és öltözködési lehetőségek rendelkezésre bocsátását. De az ígértetek halmaza felöleli a megfelelő célszerszámok és anyagok folyamatos biztosítását éppúgy, mint a munkavégzéshez szükséges segédmunkaerő szerződtetését. A tervekről ilyenkor kevés szó esik, sokkal inkább szerelő mesterünk egyéni leleményességének és talpraesettségének felmérése kerül vizsgáltra.
Az első gyanús jel arra vonatkozóan, hogy a szóbeli megállapodás nem szentírás, az nem más, mint a teljesítmény-elvárás folyamatos növekedése. Noha sem a kellő anyagok, sem a megfelelő szerszámok, sem pedig a nélkülözhetetlen segédmunkás biztosítása nem bizonyul tartós ígéretnek, a munkatempó egyre fokozódik: míg például az első héten három szerelő három nap alatt végzi el egy lakás bizonyos szerelési munkáit, addig például a harmadik héten már a három szerelőnek egy nap alatt kell egy lakás munkálatait elvégeznie. A minőség természetesen nem szempont, a munkaidő 10 óra, vagy ennél is több. S már az első napon kiderül: sem a munkaruha, sem a bakancs nem a vállalkozó raktárából kerül kiadásra… Az általános munkakörülmények és a folyamatos teljesítmény-elvárás okozta sokk mellé pedig rendszerint megjelenik az emberi tényező, mint rosszkedvünk meghatározó tényezője. Mindenki ismerheti azt a szerepjátékot, miszerint a szerelésvezető, a vállalkozó megbízottja, munkahajcsárja, akinek elvileg biztosítania kell a megfelelő munkakörülményeket, sokkal inkább a vállalkozó, mint a szerelők keze alá dolgozik. Lassan kialakul a konfliktus a vállalkozó és a szerelésvezető, illetve a szerelőként a segédmunkát is elvégző munkavállaló között, aminek csúcspontját a fizetés körüli herce-hurca koronázza meg.
Nem valószínű, hogy csupán egyedüli példa lenne a méltatlanul lenyomott munkabérekre az a budapesti építkezés, ahol a vállalkozó 800/Ft óra munkadíjat számol el emberenként az építtető felé, persze feketén. Igen ám, de ebből ténylegesen csak 450-500 Ft kerül kifizetésre a munkavállalóknak. Sőt, „pénzedikén” a vállalkozó vagy megbízottja közli a szerelőkkel, hogy mivel ők sem kapták meg a pénzüket, így csak 200-300 forintot tud kifizetni, kinek mennyire sürgős, de a jövő héten egészen biztosan törleszti a maradékot is. Alig akad ilyenkor olyan szerelő, aki a biztos kis pénzt feláldozná egy végeérhetetlen vita kedvéért. Igen ám, de innentől kezdve csak fut a pénze után, és teljesen kiszolgáltatottá válik a munkaadónak. És bizony nagyon hosszú ideig nincs kiszállás ebből a mókuskerékből, biztosan kifizetetlenül hagyja ott az új autóval, mobiltelefonnal szaladgáló, a legtöbbször már utolérhetetlen vállalkozót, amikor betelik a pohár. Persze érthető a vállalkozó álláspontja: az építtetőnek komoly, nemegyszer százezer forintos összeget kell kifizetnie azért, hogy a munkaügyi, munkabiztonsági ellenőrök, valamint a rendőrök figyelme elkerülje az építkezés helyszínét. Közben pedig minősíthetetlen életkörülmények alakulnak ki az építkezésen: mindenki mindenkit fúr, túr, minimális előnyökért egymást tapossák a kollégák. Amíg korábban akció vagy pornó videókkal kedveskedtek a szerelésvezetőnek, ma már a marihuánás cigitől kezdve a márkás italokig terjed az apró ajándékok listája. „Már úgy elszívnék egy spanglit, annyira hiányzik, majd este!” - hangzott el nemrégiben egy építkezésen a művezető szájából. A felvázolt életképek, helyzetek sora sokáig folytatható.
Természetesen a fenti megállapítások nem általánosíthatók, a cikk megírásának célja nem az építési vállalkozók és a működési körülmények általános satanizálása: olyan kiragadott jelenségek kerültek bemutatásra, amelyek óvatosságra, figyelemre inthetik a kevésbé tapasztalt kollégákat. Mert nem is a világ végéről történt a beszámoló: mindez megtalálható Budapesten, a rendőrpalota árnyékában.
M. B.
