Épületgépészeti rögzítéstechnika és zajvédelem III.
2004/12. lapszám | VGF&HKL online | 2972 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az előző részekben a csőtartók mechanikai tulajdonságaival foglalkoztunk, most inkább olyan konstrukciós megoldásokat mutatunk be, amelyek felhasználásával növelhetjük szerkezeteink teherbíró képességét, csökkenthetjük a szerelésre fordított időt.
Az itt ábrázolt tartók minden komolyabb rögzítéstechnikai gyártó kínálatában megtalálható elemekből összerakhatók. Persze a gyári katalógus sínekről, konzolokról szóló fejezetében levő egyéb kiegészítők használatával nem csak ezt a néhány, alapvető elrendezést lehet összerakni, lehetőségeinknek csak a fantáziánk szabhat határt. Nagyobb súlyok, a szokásostól eltérő kialakítások esetén mindig felmerül, hogy megfelelő-e a tartó szilárdsága, milyen legyen a tipli, dübel stb. a falban. Kétség esetén feltétlenül kérjük ki a gyártó munkatársainak tanácsát, hiszen nekik részletekbe menő alkalmazástechnikai ismeretekkel, tapasztalatokkal kell rendelkezniük.
Az 1. ábrán egy fél méter körüli szerelősínre szerelt konzolt látunk. Ennek a megoldásnak több előnye is van. Gyengébb falszerkezet, töredezett téglák stb. esetén egy közvetlenül a falra szerelt konzol talpán, egymáshoz viszonylag közel levő rögzítési pontokon túl nagy kihúzó erő hatna a dübelekre. Ezt már a szerelés során is érezzük, amikor a felszerelt konzolt kézzel "megpróbálva" az egész kijön a falból. Az ábra szerint a falra rögzített szerelősín hosszával arányosan csökken a kihúzóerő. A falra már szilárdan rögzített sínre utólag szerelhetjük fel a konzolt, és könnyen, akár a szerelés későbbi fázisában is módosíthatjuk a magasságát.
Az előző elrendezést megkétszerezve vízszintes felületet állíthatunk be (2. ábra), amelyre akár az épület falán kívül elhelyezendő berendezést szerelhetünk (3. ábra). A képen látható kültéri egység lábai alá zajcsillapító elemek kerültek. A konzolok végébe illik záródugót tenni. Ilyen konzolkészletet egyes gyártóknál kompletten, előszerelve lehet megvásárolni. A 45 fokos ferde alátámasztással (4. ábra) két célt érünk el egyszerre. Megerősítjük vele az alátámasztás nélkül már gyengének mutatkozó konzolt. Másrészt az előzőkhöz hasonlóan csökkentjük a dübeleket terhelő kihúzóerőt. Ráadásul a ferde alátámasztást utólag is fel lehet szerelni, amikor már megbizonyosodtunk arról, hogy valóban szükség van rá. Egyébként itt is sokat könnyít a munkán a falra előzetesen felszerelt sín alkalmazása (5. ábra).
A 6. ábrán látható támasztóelemet akkor célszerű használni, ha nem csak a csővezeték súlyát kell a konzolnak megtartani, hanem például a hőtágulásból származó tengely irányú erőket is. Röviden ennyit lehetett mondani a konzolokról, természetesen - ahogy már említettük - sokféle variációt lehet megalkotni a hely és a szerelés speciális igényei szerint.
Bihary Tamás
 |
 |
 |
 |
 |
 |
