Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Több mint bútordarab: a kandalló

2004/12. lapszám | Belinszky Ákos |  5757 |

Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Több mint bútordarab: a kandalló

Szinte minden építkező fejében megfordul a gondolat: legyen az új házban kandalló, esetleg cserépkályha. Ez természetes dolog, hiszen az égő tűz látványa, a fahasábok ropogása ősidők óta jó hatással van ránk. Szeretjük a tüzet.

Fűtéstechnika – Élő láng

Szeretjük, amíg kordában tudjuk tartani. Sajnos előfordulnak esetek, amikor megfelelő szaktudás nélkül építik meg a „családi tűzhelyet”, s ilyenkor a barátságos tűzből mindent elpusztító ellenség lesz. A ma használatos építési rendszerek, a modern szigetelések, az energiaárak, rohanó életformánk teljesen új típusú és rendszerű kandallókat igényelnek. Beszéljünk róla, hogy az otthonunk melege valóban meghitt legyen! Első lépésként győződjünk meg kéményünk minőségéről és állapotáról! Ez a legfontosabb, amit feltétlenül meg kell tennünk; hiszen tudjuk: a tökéletes égés alapja a tökéletes füstgázelvezetés. Amit viszont nem mindenki tud:

  • Sajnos a mai napig nagyon sok szabálytalan keresztmetszetű kéményt építenek.
  • A régi idők „egytéglása” (14×25 cm) bizony a mai szabványnak nem felel meg, azt a kéményseprő nem fogja átvenni!
  • A másik régi ismerős a beton tisztítóajtó. Tőle – szerencsére – búcsút kell vennünk. Ezek az ajtók nem tökéletesen zárnak, bizonyos esetekben akár ki is eshetnek a helyükről, és készülékünk fals levegőt fog szívni a nem jól záró ajtónál.
  • Tipikus, igen bosszantó hiba, amikor a tisztítónyílás ugyanarra az oldalra kerül, mint ahova kandallónkat, kályhánkat szeretnénk telepíteni. Ilyenkor jönnek a kényszermegoldások, de ezek mindig csökkentik kandallónk „élvezeti értékét”. A tisztítóajtónak mindig hozzáférhetőnek kell lennie a kandalló beépítését követően is!
  • A mai napig sok megkeresést kapunk kéménybéleléssel kapcsolatban. Egy dolog bizonyos: az alumínium, az eternit, a vascső – egyik sem alkalmas szilárdtüzelésű készülékek füstgáz-elvezetésére. Ne is próbálkozzunk velük!
  • Sok helyen előfordul, hogy szerelt kéményre kell készülékünket csatlakoztatni. Győződjünk meg róla, hogy ennek szigetelése legalább jó minőségű bazaltgyapotból készüljön! Ennél is jobb, ha hőszigetelésként kerámiaszálas paplant használ a kémény kivitelezője. Nem szabad elfelejteni, hogy a kilépő füstgáz-hőmérsékletünk szélsőséges esetekben akár a 600 °C-t is elérheti! Ezt a magas hőmérsékletet az üveggyapot nem bírja; egész egyszerűen kiég! Ezután – hőszigetelés híján – fokozottan fennáll a tűzveszély!
  • Viszonylag új keletű probléma, de feltétlenül beszélni kell róla: füstgáz-elvezetés éghető anyagból készült falon át. A könnyűszerkezetes- vagy gerendaházak kandalló szempontjából igen érdekesek. Vissza fogunk rájuk térni. Most csak annyit, amit úgyis tudunk, hogy ezeket a csatlakozó részeket különös gonddal hőszigeteljük! Rengeteg tűzesetet okozott a megfelelő hőszigetelés hiánya!
  • Végül a legfontosabb, ami leginkább megkeseríti a kandalló-tulajdonosok mindennapjait: az átgondolatlan, túlzott szigetelés, illetve a szellőzés hiánya. Lehet bármilyen jó kéményünk, magasságtól, keresztmetszettől, anyagtól függetlenül, megfelelő huzatunk csak akkor lesz benne, ha az általa kiszívott levegővel azonos mennyiségű friss levegő jut a házba.

Több helyszínen is volt rá példa, hogy nem tudtunk kandallót telepíteni a lakás túlszigeteltsége miatt, pedig a kémény szabályos volt. Kirívó eseteink egyike egy 14 méter magas, 200 mm átmérőjű, samottcsöves kémény volt, melynek bekötőidomát vastagon beszőtte a pók. Felmerül a kérdés, hogy milyen volt a huzat a kéményben, illetve milyen volt a szellőzés a lakásban, ha a pók be tudott szőni egy ekkora kéményt? Gyakorlatilag semmilyen. Ezzel a példával csak arra szerettünk volna rávilágítani, hogy a most épülő új lakások, házak annyira túlszigeteltek, hogy kandallót építésekor elengedhetetlen a külső térből égési levegő bevezetése, különben a készülék nem fog működni.

Hiányos szellőzés mellett még van pár „ellenség”, aki az életünkre törhet. Ilyen bármely elektromos készülék, amely a környezeti légnyomáshoz képest negatív nyomást hoz létre a lakásban. Ezek elsődlegesen a konyhai páraelszívók és a központi porszívók, amelyeket ha működésbe hozunk, szellőzés hiányában a kéményeinkben visszaáramlás jön létre. Ez szerencsés esetben csak koromszagot fog okozni, de lehet sokkal végzetesebb kimenetelű is a dolog, akár halálos is – sajnos volt már rá példa Magyarországon!

Kirívó, de megtörtént eset a következő: a nappaliban lévő, 200 mm-es, 11 m magas kéményre telepítettek egy nagy teljesítményű (25 kW-os) kandallót. Tőle háromhelyiségnyire nyílt égésterű gázkészülék működött 135-ös átmérőjű kéményre csatlakoztatva. Begyújtottak a kandallóba, rá fél órára a gázkészülék füstgázvisszaáramlás-érzékelője letiltott. Miután ez rendszeressé vált, utána kellet járni a dolognak. Kiderült, hogy a szellőzetlenség, pontosabban a nem megfelelő mennyiségű, égéshez szükséges levegő a probléma okozója! A kandalló kéménye nagyobb, a benne áramló füstgáz hőmérséklete magasabb volt. Mivel a ház túl lett szigetelve, és nem biztosítottak az égés során elhasznált levegő utánpótlásához kellő mennyiségű friss levegőt, így az csak egy helyről kerülhetett be a helyiségbe: a gázkészülék kisebb átmérőjű kéményén keresztül, amelyben így megfordult az áramlás iránya.

Egy, a légnyomáskülönbségre nyitó szellőzőrács beépítésével a probléma megoldódott. Azonban tudnunk kell, hogy nem megfelelő szellőzés esetén nyílt égésterű készülékünk életveszélyes is lehet! Nyílt égésterű falikazán kellő szellőzés hiányában először szén-dioxidot, majd szén-monoxidot generál, ami minimális koncentrációban is halálos lehet! A megfelelő szellőzésre nem lehet elég hangsúlyt fektetni! Jó közérzetünk, akár életünk is múlhat rajta!

Kandalló mellé mindig tervezzünk megfelelő szellőző-rendszert!!

Cserépkályha

A cserépkályha egy nagy tömegű „hőakkumulátor”, amit egyszer felfűtünk, majd hosszú ideig élvezzük az általa leadott meleget. Tudni kell róla, hogy hőkapacitása függ a tömegétől, valamint a benne lévő füstjáratok hosszától. Kizárólag sugárzó hővel fűt, nagyon durva számítási adat alapján egy csempe egy légköbmétert képes befűteni. Bizonyos méretet meghaladó kályhát építeni nem tanácsos, mert a túlhűtött füst kátrányosodást okozhat a kéményben, illetve a kályha járataiban, ami könnyen kéménytűzhöz vezethet. A cserépkályha folyamatos üzemmódban tud jól üzemelni, ha lehűlnek a járatok, nehéz és körülményes folyamat az újra begyújtás. Igényli a napi törődést.

A samottéglákból kialakított füstjáratok a tüzelés következtében elhasználódnak, ezért 8-10-évente a cserépkályhát javasolt „újra rakni”, ami azt jelenti, hogy újra kell bélelni a füstjáratokat, az elhasználódott samotttéglákat, falazóanyagot pótolni kell. Cserépkályha telepítésnél különösen figyelni kell az épület szellőzésére, hiszen ennek hiányában kályhánk „felrobbanhat”. Ha nincs elég égési levegő cserépkályhánk működéséhez, akkor nem ég el tökéletesen a fa a kályhában, és a kályha megtelik el nem égett gyúlékony gázzal. Ilyenkor elegendő egy ablak- vagy ajtónyitás és egy szikra; az el nem égett gáz azonnal berobban a kályhában, és szobánk nyomban „háborús hadszíntérre” fog emlékeztetni!

A mai kor rohanó életviteléhez a cserépkályha nem tud alkalmazkodni. Gondoljuk végig egy napunkat! Reggel korán elmegy az egész család, nincs idő a kályhára, de ha meg is raknánk, akkor sem ülhetünk otthon órákat, várva, hogy leégjen a fa, és elzárhassuk a kályhát. Aktív égés alatt ugye nem csukhatjuk be a kályha ajtaját (robbanásveszély), ha meg egész nap nyitva van, pillanatok alatt elillan a meleg! Délután, mire hazaér a család, lehet úgy öt óra. Ha akkor gyújtunk be, este nyolc-kilenc óra körül lesz egyenletesen kellemes meleg a nappaliban, de egy óra múlva a család már lefekvéshez készülődik, vagy alszik. A kályha fűti az üres nappalit, ami nem a legtakarékosabb megoldás; vagyis a családok jelentős része a cserépkályha nagy hőtehetetlenségét – amit előnyként szoktunk emlegetni – nem tudja kihasználni.

Kandalló

Fontos megkülönböztetnünk két alapvető típust: a nyílt és a zárt égésterű kandallót. Előbbinek a fűtőképessége minimális, hatásfoka max. 10-15%-os. Ilyen kandallót láthatunk középkori lovagfilmekben, amelynek csak a közvetlen közelében, és ott is csak vastag bundában lehetett melegedni. Nem is szólva arról, hogy ha azt akarjuk, hogy a nyitott tüzű kandalló füstje ne a lakótérbe, hanem onnan kifele áramoljon, igen nagy méretű kéményre van szükségünk, ami nem csak a füstöt, de a helyiségből a meleget is kiviszi. Ezért a kandallóknak ezzel a típusával részletesebben nem is foglalkoznék. Az úgynevezett zárt égésterű kandallók viszont épületgépészeti szempontból is igen érdekesek lehetnek.

Ezek a készülékek különösebb hőkapacitással nem rendelkeznek, de ennek ellenére nézzünk egy meglepő adatot. Létezik olyan szilárdtüzelésű tűztér, amelynek hatásfoka 84%-os. (Erre érdemes lesz visszatérni a későbbiekben.) Egy átlagos kandallóbetét névleges teljesítménye 10 kW körül mozog, hatásfoka pedig 50-70%-os lehet, ami jelzi, hogy a közhiedelemmel ellentétben ezek a készülékek fűtésre igenis alkalmasak. A nap bármely szakaszában begyújthatók, a meleget szinte azonnal adják. Hőleadásuk igen intenzív, teljesítményük 80%-át konvekciós hővel, a fennmaradó részt pedig sugárzó hővel adják le az üvegen keresztül. Egy ilyen építmény nem igényel átrakást, használata egyszerű és biztonságos.

Gyakran teszik fel a kérdést: mekkora a fafelhasználása egy kandallóbetétnek? Nos ez egy igen bonyolult kérdés, hiszen a felhasznált fa mennyiségét nagyon sok tényező befolyásolhatja (tüzelőanyag fajtája, nedvességtartalma; égési levegő mennyisége; kémény keresztmetszete, hasznos magassága; légnyomás; szélirány stb.). Először is határozzuk meg, hogy milyen fa jöhet számításba tüzelőként. A fa, mint tüzelőanyag minőségét annak keménysége és fűtőértéke határozza meg. A gyantás fáknak magas a fűtőértéke, tűzifaként mégsem javasoltak, hiszen a gyanta égése sok lerakódást eredményez a készülék és az égéstermék-elvezető rendszer falán, ezáltal olyan hőmérsékleti maximumok jöhetnek létre, amelyek károsíthatják fűtőkészülékünket. Kandallónkban ne fűtsünk fahulladékkal, zsaluanyaggal, lakkozott, festett faanyaggal. Jó ételt főzni is csak jó alapanyagból lehet, ugyanígy kandallónk is akkor fog megfelelően működni, ha jó fűtőértékű, száraz, kemény fával tüzelünk! Jó fűtőértékű fafajták: gyertyán, tölgy, kőris, juhar, nyír, bükk.

Igen fontos adat a fa nedvességtartalma. Tudnunk kell, hogy a frissen vágott fa nedvességtartalma eléri a 60-80%-ot. Ha ezt égetnénk el, nem nagyon kapnánk hasznosítható meleget, mert a fában lévő energia nagy része a víz elpárolgására használódna fel. Körülbelül másfél év kell ahhoz, hogy a frissen vágott fa nedvességtartalma 20% alá csökkenjen, és tűzifaként használható legyen. Lehetőleg a tűzifát egy évvel korábban vásároljuk meg, tavasszal, így mire felhasználásra kerül, kellően száraz lesz. Egy 15%-os nedvességtartalmú fa hőfejlesztő képessége kétszerese egy 70%-os nedvességtartalmú fáénak. Egy ilyen, szabadban szárított fa hőfejlesztő képessége 4,4 kW kg-onként.

A fafelhasználás mennyisége függ továbbá a készülék hatásfokától. Egy jó hatásfokú készülékben tüzelve 50%-kal csökkenthető a fafelhasználás. Vegyünk egy példát: 10 kW-os névleges teljesítmény eléréséhez egy 50%-os hatásfokú készülékben el kell tüzelnünk óránként 4,5 kg fát. Ugyanekkora teljesítmény eléréséhez egy 80%-os hatásfokú készülékben nem használunk el, csak 2,5 kg fát óránként. Ebből is egyértelműen látható, hogy készülékünk hőleadását nem elsődlegesen teljesítménye határozza meg. Készülék vásárláskor mindig figyeljünk a hatásfokra!

A következő számban bővebben bemutatjuk néhány kandallóbetét működési elvét, illetve szólni fogunk a központi fűtést ellátó, nagy teljesítményű kandallókazánokról.