Darálós-WC az uniós szabályozás tükrében II.
2004/1-2. lapszám | Kucsera Mihály | 17 486 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A tervezők szinte kivétel nélkül ismerik, a szerelők szinte kivétel nélkül már telepítették is, többnyire anélkül, hogy változatait megismerve kihasználnák a lehetőségeit. Kényszermegoldásként alkalmazzák, pedig a tervezési szabadság növelésével új építés esetén is jelentős előny az alkalmazása. Megszabadít a gravitációs lefolyóhálózatok kötöttségétől, szabadabbá teszi a vizes helyiségek elhelyezését.
A nagy tervezési szabadságot nyújtó kis átmérőjű elvezetésre léteznek még a központi működtetésű vákuumos lefolyórendszerek is. A fejlettebb (pl. skandináv) országokban elsősorban másik előnye, a fokozott üzembiztonság és higiénia indokolja az alkalmazását. Kivitelezésük azonban nagyságrendekkel költségesebb, ami nálunk sokáig korlátozni fogja az elterjedését.
A „darálós-WC” előnye viszont, hogy egyedileg is alkalmazható, illeszkedik a hagyományosan szerelt, létező hálózatokhoz, és utólag is telepíthető. Szabatos elnevezése, „beltéri zárt rendszerű fekáliaaprító és szennyvízátemelő” tükrözi a sokrétű funkciót, amit ezek a kompakt szerkezetek betöltenek. Az üzembiztos konstrukció a készülékek alapkövetelménye, ami még a teljesítménynél is fontosabb.
Az üzemzavar esetén is nehezen halasztható szükségletekre legtöbbször hiányzik az alternatív megoldás. Ez természetesen csak gondos telepítés esetén érvényesül. A szakszerűtlen kivitelezés itt is gyakori, ami éppen a technika egyszerűségéből fakadó figyelmetlenségnek, hanyagságnak tudható be. Az európai uniós szabályozás az egyéb területekhez hasonlóan ezen készülékek irányában is egyre szigorúbb követelményeket támaszt, melynek célja a higiénia és a fokozott üzembiztonság szempontjának érvényesítése. Az alábbiakban elsősorban ezek tükrében foglaljuk össze a rendszer tudnivalóit.
Általános tapasztalat szerint a beépítendő készülék kiválasztása telepítéskor szinte kizárólag a minimálisan szükséges teljesítmény és a kedvezőbb ár alapján történik. Ez sajnos akkor is érvényes, ha a beruházás elviselné a beszerzéskor nyilván költségesebb, de hosszú távon alacsonyabb karbantartási költséggel üzemelő, színvonalasabb berendezést. Pedig a korszerűbb berendezés a telepítőnek is előnyt jelent.
A zavartalan működés a minőség legfontosabb mércéje, ami a kiforrott termékcsaládok jellemzője. Ez több évtizedes – semmivel sem pótolható – gyártási tapasztalat és folyamatos fejlesztés eredménye. Az üzembiztonság egyszerre jelenti a dugulásmentes működést, ami a megbízható aprítás, tökéletes átöblítés és továbbítás eredménye, valamint a hosszú élettartamot, ami elnyűhetetlen konstrukciót és alkatrészeket feltételez. A készülékekre vonatkozó EU követelményeket általánosságban a vonatkozó 89/106/CEE rendelkezés tartalmazza.
A házi, illetve beltéri szenynyvízátemelőkre vonatkozó szabályozást négy szabvány tartalmazza:
- 12050-1: átemelő berendezés fekáliatartalmú szennyvíz továbbítására (komplett ház),
- 12050-2: átemelő berendezés fekáliamentes szennyvíz továbbítására,
- 12050-3: átemelő berendezés fekáliatartalmú szennyvíz továbbítására, korlátozott rendeltetéssel,
- 12050-4: visszaáramlást gátló szerelvények fekáliatartalmú és fekáliamentes szennyvíz-vezetékekhez.
A szabályozás lényege a biztonsági (higiénia és üzembiztonság) szempontok fokozott érvényesítésére, és nem a teljesítményre, illetve a konstrukció által biztosított szolgáltatásra vonatkozik. A műszaki jellemzők a gyártó által meghatározott mértékben jelentenek kötelezettséget. Ezt kereskedelmi, illetve versenypiaci szempontnak tekintik, és mint ilyen, fogyasztóvédelmi szabályozás alá esik.
A higiénia és az üzembiztonság szempontjából kiemelten kezelik
- a visszafertőzés veszélyének megelőzését (ezért a közös készülékre nem köthető WC és kád egyidejűleg),
- a rendeltetésszerű használattól eltérő anyagok bekerülésének esetére a szerkezet ellenálló képességét,
- a rendszer zárási biztonságát üzemzavar esetén, ami a továbbító vezeték dugulása esetére egyszerre jelenti a szennyvíz visszatolulásának megakadályozását, valamint a készülékház záró képességét a dugulás által kialakuló túlnyomás esetére, továbbá a készülék elmozdulásának megakadályozását a csatlakozások sérülésének megelőzése céljából.
Az előzőek értelmében a szabályozás két, alapvetően különálló csoportként kezeli a WC-t is kiszolgáló, fekáliás szennyvízre is alkalmas, illetve a kizárólag csak háztartási szennyvizet továbbító típusokat.
Az alábbiakban az ellenőrző vizsgálatok nélkül ismertetjük a különböző kategóriákat és műszaki követelményeiket.
WC nélküli alkalmazásra
- bármely szaniter berendezés ráköthető, WC-t kivéve,
- kézi működtetésű kapcsoló megléte követelmény az automatikus indításon felül.
A fenti követelmények a jogharmonizáció révén az építési szabályozásban, de még inkább hazai építési kultúra fejlődése révén előbb-utóbb a napi gyakorlatban is várhatóan érvényesülni fognak.
A telepítéshez szükséges tájékoztatást a gyártóművi utasítások kielégítően tartalmazzák, azokat a különböző típusjellemzők miatt minden esetben célszerű áttanulmányozni.
Talán hasznos megemlíteni néhány, a bekötést illetően magától értetődő, de mégis sűrűn előforduló hibát:
- a készüléknél elmarad a leeresztő csonk beiktatása karbantartás esetére,
- a szivattyúhoz csatlakozó nyomott csőszakasz átmérője nem haladhatja meg az előírt átmérőt, mert megnő a vízoszlop-nyomás, és ezáltal csökken a nyomótáv ill. -magasság,
- az aprítószivattyú által is igénybe vett közös, kis átmérőjű csőszakaszra rácsatlakozó további szaniterbekötéseket vagy el kell látni visszacsapó szeleppel, vagy biztonságosabb azokat is közvetlenül a szivattyúra csatlakoztatni,
- elvezető hálózat dugulása esetén a gumigyűrűs tömítés megszakadhat, ezért a ragasztott csőtoldás biztonságosabb.
