Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Hogyan szerezzünk be információkat?

2004/7-8. lapszám | Till Gábor |  2198 |

Az alábbi tartalom archív, 17 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A hazai kiállítások kissé furcsa állapotairól, a szakmai elvárásokról és ezek megvalósulási esélyeiről szól cikkünk. Az írás részben válasz kíván lenni az előző számunkban megjelent véleményekre, részben megpróbál rávilágítani a kiállításszervezők és a szakmai szervezetek együttműködésére, érdekeik egyezőségére és különbözőségére. A cikk megpróbál segíteni egy alapvető kérdés megválaszolásában: érdemes-e kiállításra járnunk?y abszolút értelemben költségmegtakarítás jön létre a csövek cseréje során.

Mi jut eszébe erről: tömeg, csinos lányok (néha csupán egy kis festékbe öltözve), sör, lufi, csillogás, tömeg és illatok a mellékhelységben? Gyaníthatóan sokunknak, akik látogatóként vesznek részt egy-egy szakmai rendezvényen, pillanatok alatt ráismertek a mai magyar kiállítások ismérveire. Próbáljuk meg sorba venni, miről is szólnak ezek a rendezvények?

Definíció

Marketing-tankönyvek szerint a kiállítások, árubemutatók fontos részét képezik egy-egy vállalat promóciós, azaz árubemutató, értékesítést segítő tevékenységének. Ez az áru ugyanakkor lehet szolgáltatás is, azaz nem feltétlenül kell kézzel fogható termékeket kitenni a standra. Az árubemutató egyik leggyakoribb fajtája a kiállítás. A világban sokfelé vannak jól meghatározott tematikájú kiállítások, melyeket az adott piac igényeihez alakítva, nemzetközileg egyeztetett időpontokban rendeznek. Így biztosítható, hogy egy-egy rendezvény kellő színvonalon, egymást nem ütve, célközönségét megfelelően elérve kerüljön megrendezésre.

Máshol hogy csinálják?

Tisztázzuk, miről szólnak a nagyobb nemzetközi kiállítások a világnak azon a felén, ahol a szakmának és rendezvényeinek a mieinkénél jóval komolyabb hagyományai vannak. A kiállítások feladata, hogy kellő rendszerességgel (ez általában 2 év) bemutassák a képviselt szakma vagy szakmacsoport újdonságait, személyes kapcsolatot teremtsenek a szakma szereplői között. A sokunk által ismert közeli példák a frankfurti ISH vagy a milánói Mostra Convegno. Ők a „zászlóshajók”, amelyekhez a szakma igazodik. A nagy gyártók általában komoly fejlesztéseik bemutatását ezen alkalmakra időzítik, kiemelt vendégeiket ide Európa és a világ minden tájáról meghívják. A látogatók között pedig legtöbben a helyi szerelőipar képviselői vannak jelen, hiszen ezek egyidejűleg a német illetve olasz szakma kiemelkedő fórumai. Országos kiállításokból nőtték ki magukat nemzetközileg elismert eseménnyé. Egyre gyakoribb, hogy a rendezők egyes témákat kiemelten kezelnek és ezeket a hagyományos kiállítási standoktól megkülönböztetve mutatják be. Ilyenek például a megújuló energiákat hasznosító vagy intelligens épületek, adott szabványok követelményeit kielégítő berendezések stb. (Csupán egy rosszindulatú gonosz kis manó íratja ide velem, hogy az emúlt évek egyikében sikerült a vezető magyar épületgépészeti kiállítást az ISH-val egy időben rendezni…).

A magyar valóság

Előrebocsátom, hogy véleményem nem mentes a szubjektivitástól, azonban szakmai beszélgetések során sokakkal sikerül egyezően vélekednünk, így sokak véleményét írom meg. Van nekünk egy országos kiállításunk, melyet kétévente rendez meg a Hungexpo nevű magyar cég a kőbányai vásárterületen, HungaroTherm néven. Ha sorra vesszük a mondat szavait, máris rátapinthatunk a hazai helyzet visszásságaira. Országosnak nevezhető ugyan a kiállítás, de nem a rendezők szándéka és szervezőkészsége eredményeképpen. A rendezvény szakmai kísérőmunkája (megfelelő szakmai fórumokkal való egyeztetés, meghirdetés, kiértékelés, tájékoztatás) gyakorlatilag egyenlő a nullával. A hírverés nagy részét a kiállító cégek végzik, amikor saját vevőkörüket közvetlenül is meghívják.

Kiállításnak a definíció és a szokványok értelmében csak részben nevezhető a rendezvény, mivel itt a szakma meghatározó képviselői semmiféle előnyt nem élveznek. A standkiosztás, a tematizálás elsősorban anyagi, bevételi elvek szerint és személyes ismeretség alapján alakulnak. A termékeiket bemutatni kívánó gyártók adott esetben még hátrányba is kerülhetnek olyanokkal szemben, akik pénzükért és kapcsolataik alapján sörcsapolással fűszerezett országos baráti találkozókra használják a standokat. A kétévente sem stimmel manapság, hiszen nemrégiben a rendező cég ismételten a szakma egyöntetű véleménye és a szokások ellenében döntött az évente történő megrendezés mellett. Ugyanakkor manapság is jelen vannak gépész cégek a Construma nevű építőipari kiállításon, ami még tovább kavarja azt az egyébként sem egyértelmű helyzetet. (Minek nekünk okosabbnak lennünk a világ más tájain már jól kialakult és működő rendszereknél?)

A Hungexpo-ról különösebben nem szeretnék nyilatkozni. Nem ismerem eléggé a cég felépítését, üzleti céljait ahhoz, hogy megalapozott kritikát gyakorolhassak. Elég azonban megkérdezni a kiállítókat, miért is vannak ott a HungaroTherm-en vagy a Construmá-n. Egyik sem fogja azt válaszolni, hogy a jó szervezettség, a kiemelkedő színvonalú szolgáltatások miatt. És a látogatók sem fogják agyba-főbe dicsérni az infrastruktúrát, a tájékoztatást, legelső sorban a vásárterület megközelíthetőségét. A kőbányai vásárterület az ország manapság egyetlen, komoly méretű kiállítások megrendezésére (is) alkalmas helyszíne. Sajnálatos azonban, hogy a múlt század hetvenes éveinek színvonalára tervezett, és azóta csak toldozott-foltozott terület a mai kor igényeinek megfelelő színvonalú rendezvényekre ALKALMATLAN.

És végül a HungaroTherm névről. A megnevezés valóban jól tükrözi a hazai rendezést és részben a tematikát is. Nem is igen sírjuk vissza a korábbi, nemzetközileg jobban ismert és bevezetett AquaThermet. Tisztáznunk kell azonban, hogy a HungaroTherm megfelel-e azoknak a követelményeknek, amelyeket a hazai szakma vezető rendezvényével szemben a cikkben felsoroltak alapján is teljes joggal elvárhatunk. Élvezi-e mondjuk a szakmai szervezetek támogatását, együttműködésükre mennyire tart igényt. Talán ennyit a negatív élményekről, melyeket összegezve megállapíthatjuk, hogy manapság Magyarországon nincs egy központi, kellő szakmai igényességgel és színvonalon megrendezett épületgépészeti szakkiállítás. Ha a szakma jelenlegi színvonalát a HungaroThermmel mérjük, nagyon elszomorító a helyzet.

Monopolhelyzet á’la Matáv

Könnyen lehet, hogy a sokat emlegetett Hungexpo a Matáv korábban elkövetett hibáját „másolja”. Kezébe került a korábbi állami monopólium, és így nem kényszerül valós versenyhelyzetre. Mindenkinek jogában áll versenytársként országos telefonhálózatot kiépíteni, hogy megszorongassa a telefontársaságot, azonban – ismerjük el – ennek a realitása nagyon vészesen közelít a nullához. Vagyis a Matáv „öröklött” versenyelőnyét kihasználva nem sokat törődött azzal, hogy megrendelőit olcsón és kiemelkedő színvonalon kiszolgálja. Így tett szert olyan méretű nyereségre, amelyről valós piaci körülmények között működő vállalkozások csak álmodni mernek. Ha nevüket behelyettesítenénk Hungexpo-val, a képlet nagyon hasonlítana: a korábban egyetlen kiállításképes területet fejlesztés és kísérő szolgáltatások nélkül is eredményesen hasznosítani.

Egyéb rendezvények

Az említett HungaroTherm-en túl a szakma más eseményeken is megméretteti magát. Üde színfoltjai a szakmai életnek a pécsi és a debreceni főiskolai szaknapok. Ezek a személyes kapcsolattartás és -építés jó hangulatú országos fórumaivá nőtték ki magukat. A kísérőeseményként rendezett kiállítások azonban nem pótolhatják a tényleges szakkiállításokat. A rendezők lelkiismeretes munkája nem pótolja a hiányzó infrastruktúrát. Ezen kívül vannak a helyi kiállítások, melyeket inkább nevezhetünk vásároknak, ahol általában a helyi kereskedők próbálják a régióban betöltött szerepüket hangsúlyozni. Szakkiállításként azonban ezeket sem említhetjük. Vannak olyan, országos hálózattal rendelkező nagykereskedők, akik bízva beszállítóik támogatásában és vásárlókörük érdeklődésében saját, ún. házivásárokat rendeznek. A rendezők üzleti érdekeit mindenképpen jól szolgálják, hosszú távon azonban nem tekinthetők átfogó szakmai fórumoknak.

Kiállítás?

Az utóbbi időben egyes gyártók, képviseletek, de még kereskedők is más, közvetlenebb marketing-eszközökhöz nyúltak. Magyarul ez azt jelenti, hogy a „nagy” kiállításokra elköltendő rengeteg pénzükön (vagy annak egy részén) például adatbázisokat vásároltak, és a termékismertetőket közvetlen, postai úton küldik meg, vagy akciókat, fogyasztói klubokat, utazásokat szerveznek. Ezek hatékonysága valószínűleg meghaladja egy általános kiállítás hatásfokát, hiszen a kiállító a drága kiállítási stand-bérlet helyett nagyobb számú szakmai partner „letámadására” fordítja a pénzét. Itt nincsenek lufivadászok, prospektusgyűjtögetők, sörivók és lejmolók. Nem szabad ugyanakkor lebecsülnünk a kiállítás „varázsának” jelentőségét. Személyes benyomásaink mégis mások, amikor élő egyenesben találkozhatunk a termékekkel, konzultálhatunk üzleti partnereinkkel, és ami minden egyéb módszert felülmúl – egységnyi időtartam alatt ekkora szakmai közönséggel, áruválasztékkal sehol máshol nem lehet találkozni…

Kiállításszervezőként többször szembesültem már azzal a kőkemény feladattal, hogy kis csapatommal együtt megpróbáljak minél több kiállítót a lehető legtöbb érdeklődővel összehozni. Az általunk választott illetve követett módszer egyszerű volt: legyen a helyszín könnyen megközelíthető és kellőképpen elegáns, hogy vonzza a látogatókat; a kiállítók ne a körítésre, hanem érdekességek bemutatására törekedjenek; legyenek vonzó kísérőprogramok; nem utolsósorban legyen egy vezérfonal, amire a rendezvény felfűzhető, amely egyben mondanivalót is közvetít a kiállítók és látogatók felé. Az eredmény pedig saját megítélésünk szerint rendkívüli volt. Sikerült a szakma különböző rendű, rangú, fajtájú szereplőit – ha csak egy napra is – e lehető legnagyobb számban összehozni, őket nyílt és érdemi kommunikációra késztetni. Természetesen maradt javítanivaló bőven, ugyanakkor bizonyítottuk, hogy megfelelő elgondolásokkal és ehhez mérhető lelkesedéssel hasznos szakmai rendezvényeket lehet szervezni még akkor is, ha a „hivatásos” kiállításrendezőktől teljes mértékben függetlenítjük is magunkat.

Hogyan tovább?

Aki ennyi kritikai megjegyzést fogalmaz meg, illik, hogy valami előremutató javaslatot is tegyen, pláne akkor, ha megrögzötten hisz a szakma színvonalának emelésében és az együttes fellépés szükségességében. Feltétlenül fordulópontot fog jelenteni a jelenlegi vásárterület és a vásárszervező privatizálása, eladása. Ha komoly szakmai befektető lesz az új tulajdonos, és némi kormányzati támogatást is kap, reménykedhetünk a helyzet gyökeres javulásában. Ellenkező esetben elképzelhető egy olyan fordulat, hogy valaki, kellő szakmai összefogás esetén képes lesz egy új helyszínen, megfelelő körülmények között, színvonalas szakkiállítás megrendezésére. Kulcskérdés, hogy a leendő új kiállítás szervezői hogyan tudják meghatározni a rendezvény célját, célcsoportját, mondanivalóját és terveit hogyan tudja megvalósítani – a nemzetközi kiállítások tapasztalatait hasznosítva.

A kiemelten fontos szakmai összefogás kezdeményezői és koordinálói a szakmai szervezetek lehetnek. Az érdekvédelmi szervezeteké azért, mert tagjaiknak is elsőrendű érdeke a kiemelt szakmai fórumokon való megmérettetés lehetősége. A szakmai szervezeteké pedig azért, mert az ő felelősségük is, hogy a magyar épületgépészet hogyan tudja végre társadalmi elismertségét megfelelő szintre emelni és mennyire lesz meghatározó a szakmai fejlődés és színvonal szűkebben vett társadalmunkban

Végezetül megpróbáljuk megválaszolni a kérdést: Érdemes-e kiállításokra járni?

Kiállítóként egyértelműen érdemes – azonban kizárólag csakis akkor, ha a jelenlegi magyar helyzet lényegesen javul. Remélhetőleg kiszorulnak a nem szakmai érvekkel operáló sörcsapolók a kiállítók közül, javul az infrastruktúra és a „nagy” kiállítások szervezettsége. Látogatóként is érdemes kijárni. Amennyiben valakit a neves kiállítók meghívása és az ott elfogyasztható sör motivál, akkor már manapság is örömmel vehet részt a kiállításokon. Ellenben ha valaki látogatóként is a szakmai újdonságok magas színvonalú bemutatására kíváncsi, még várnia kell egy kicsit. Reméljük, nem sokáig…

Egymásrautaltság – ez a kulcsa a kiállításoknak (is). A gyártók nem tudnak meglenni korszerű termékeik reprezentatív bemutatása nélkül, ehhez viszont megfelelő számú, képzettségű és igényes szakmai látogatóra van szükségük. A szerelőipar, a tervezők viszont nagyon gyorsan, összehasonlítható módon keresztmetszetet kaphatnak a szakma pillanatnyi helyzetéről és a fejlődés irányairól – egy jó kiállításon.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem