VGF&HKL szaklap

Nyomvonal

2004. szeptember 10. | Meyer József |  1836 | |

Az alábbi tartalom archív, 16 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Mit tehetünk akkor, ha – különféle okokból – olyan munkába csöppenünk bele, amit más kezdett el, és esetleg nem sziklaszilárdan a nagykönyv szerint?

Ha bonyolultabb a rendszer

Nem is olyan ritka eset, hogy művezetőnk kettéosztja a csapatunkat. A mi csoportunk „A”- létesítményen, a többiek pedig „B”-n tevékenykednek. A határidők szorításában egyszer csak mindannyian a „C” épületen találjuk magunkat, ahol a tépett idegzetű megrendelőnk úgy osztogatja a kötbérigényét, mint más a kártyalapokat ulti esetén. Ilyenkor feketéllik a munkaterület, egy emberként küzdünk csöveinkkel, cikázva a festők, villanyszerelők, burkolók és más sorstársak állványai, létrái, anyaghegyei között. A roham csillapultával termelésirányítónk a fél csapatot – épp minket – visszavezényel, de „B”-be, mert az most legalább ilyen sürgőssé vált, holott „A”-t csináltuk, azt ismerjük.

Ugyan rendelkezésünkre állnak a rajzok, mégis célszerűnek látszik az eszmecsere azokkal a barátainkkal is, akik félbehagyták ott a munkákat. (Beállítás előtti provizórikusan heftelt szakaszok, kihegesztések stb). Jogos a részletes tájékozódásunk, mert kacifántosabb vonalvezetésű gerincvezetékeknél néha még azok is elköthetik a fűtési/hűtési leágazásokat, akik kezdettől fogva csinálják. Az ilyen típusú hibák javításánál a téves csatlakozások száma szerint döntünk arról, hogy csak az alapvezetéket cseréljük vissza egy ponton, vagy a leágazásokon végzünk kötéscserét, darabonként. A zsúfoltabb aknáknál tucatszámra, csordában szereljük a nagy átmérőjű csöveket. Ilyenkor a hiba lehetőségét ki kell zárnunk, pláne akkor, hogyha egymás után több irányváltozás következik. Régi és ismert vezetőszerelői trükk a füsttel történő kiválasztás. Az alsó – pincei, vagy alagsori – csővégen át bevezetett, lent maradt kollégáink által előállított füstöt a kéményhatás hamar a fölső, pl. gépházszinti végre szállítja, ahol számunkra jól láthatóan távozik. Az így azonosított gerincvezetéket megjelölve kockázatmentesen folytathatjuk az osztóra-gyűjtőre kötési munkálatokat.

Amikor a tervezőnek igaza van

Szétválasztott csatorna szerelésekor elterjedőben van a legalább kétféle anyagminőség alkalmazása. Esővíz-hálózat alapanyagául a gépésztervező kolléga konzekvensen a könnyű öntöttvas csövet, annak idomait és gyorskötő elemeit választja, miközben a szennyvízelvezetés anyaga PE, PVC vagy egyéb, például rozsdamentes acélcső a zsíros tartalmú konyhai öblítővizek elvezetésére. Ez a tudatos mentalitás segít minket abban, hogy a későbbiek során – mikor a nyomvonal már takart –, egy esetleges szennyvízrákötés utólagos kialakításakor ne tévedjünk. Könnyebben tudjuk felismerni a hálózatokat, és a szétválasztás szándéka sem sérül. Egy esetleges gondatlan és megengedhetetlen beavatkozás során, amikor a tiszta csapadékvíz ejtőre például fekáliás szennyvízcsatlakozást készítenénk, az egész megtervezett koncepciót borítanánk fel.

Szerencsére az esetek túlnyomó többségében inkább ágvezetéken végzünk „szaporításokat”, úgy vízelvétel, mint vízelvezetés vonatkozásában. Ilyenkor a tévedés kizárt. Ha mégis ejtőt kell megbontanunk, azt a szétcsúszás veszélyének kizárásával tehetjük meg. Nem tudhatjuk, hogy a PE csövünkön hová esik a hosszútok, hogy van-e rajta egyáltalán? A PVC-KG ejtőknél pedig kötelező a felső bennmaradó cső bilinccsel történő előzetes rögzítése, mielőtt egy új ágat a hozzá tartozó szakasz kivágásával alatta beépítenénk.

Valakik után szerelünk

Helyi, pl. fali fűtőkészülékes, műanyagcsöves fűtést hagytak félbe ismeretlen kollégák. A padlóból a parapeteknél kiálló műanyag csőpár a betonozási munkák során mint oldott kéve, szanaszét nyomódott. Csak tippelni lehet, hogy melyik az előremenő és melyik a visszatérő, mert nincsen osztó-gyűjtő berendezés. Minden vezeték el van falazva, illetve a padlóban van vezetve. Az óvatos feltöltéskor kiderül, hogy egycsöves a rendszer. (A szabad csővégeken nem mindenütt jelenik meg a víz.) Miközben gondos bontással feltárjuk a csövek hőleadóhoz közeli közvetlen környezetét, valahonnét előkerül egy készülékes szakember, és villámgyorsan lecseréli a cirkó fűtésoldali flexi csőkötését egy mérettel vastagabbra. Gyanút fogunk! A készülék közvetlen közelében megvéssük a falat is, amiből előbújik az E-V műanyag csőszakasz, melynek a szállítandó kW katalógusadat szerinti dimenziója itt nem egyezik. Legalább az első elágazásig fel kell bővítenünk. A tulaj közben meghozza a radiátorokat. Ezek alacsony építésűek, vagyis 300-as méretűek, így a rendelkezésünkre bocsátott, termosztátfejes radiátorszelepeket lefelé kellene elhangolni annak érdekében, hogy egyáltalán valaha működhessenek a padlóközeli, alacsonyabb hőfok szerint.

Megrendelői (tervezői) elvárások kereszttüzében

A hely az, amiből egyre kevesebb jut nekünk. Például a belsőépítész által meghatározott szűk álmennyezetben zsúfolódnak a gépészeti vezetékek, légcsatornák, FC készülékek, kábelcsatornák, a tartószerkezetek, valamint a szabályozó és elzáró szelepek, hogy csak a legszükségesebbeket említsük. Szinte nullszázalékos az a lejtés, amit biztosítani tudunk. A légtelenítési feladatokat ezek a kényszerek nagyon megnehezítik. De a padlóban sem különb a helyzet akkor, amikor radiátoros fűtési csőpár, parapet FC ágvezetékei, kondenzvíz-elvezetés és padlófűtési hálózat, csatornakonvektor fűtőcsöve zsúfolandó össze, szinte egyszerre. Ilyenkor a keresztezés lehetősége minimális a konstrukció, illetve a szerelőbeton vastagsága miatt. Előállhat az a szükségállapot, hogy kényszerből a körítő fal gyengítésével, függőleges horonyban mini ejtőként szereljük a dérvízelvezető lefolyót. Ez a kisebbik rossz, mert meghagytuk az építészeti terv szerinti belmagasságot.

A tervezők némelyike a porosz iskola túlbuzgalmával, szokatlan szigorral határozza meg a szigetelőanyagok vastagságát, gyakran élve a teljeskörűség félreérthetőségével. Ilyeneket olvashatunk a műszaki leírásban (költségvetésben nem!), mint: fűtési cső szigetelése XY csőhéjjal, plusz 50-60 mm ráhordott egyéb szigetelőréteggel, nyakló nélkül. Szegény – a tervezőkben mélyen hívő – gépész árazónk a többrétegű szigetelést akceptálva már ezzel a néhány tétellel elvérezhet az árversenyben, pedig a kalkulációja korántsem teljes körű. Hiányzik belőle a nyújtott falelállásból adódó tartószerkezeti többlet figyelembe vétele. A kommersz dübeles, csőbilincses rögzítés helyett 10-15 cm-es eltartást biztosító menetes szár és beütő ék alkalmazása sem térül meg a diktált versenyárban, és ez a feltételezett megoldás nem is korrekt.

Se szeri, se száma a vállalkozók kálváriájának, csak egy közeli példát hozunk fel búcsúzóul a nyomvonal taglalása kapcsán. A csőgyártás kötöttségéről van szó. Az EN vonatkozó előírásainak megfelelve minden tervezői költségvetési kiírás varrat nélküli fekete acélcsőről beszél, holott a hosszvarratos cső olcsóbb, ráadásul alakításának módját a szerelők jól ismerik. Az iránytörés során a cső hegesztési tengelyvonalát a hajlítási sík szerint semleges szálba rendezik, ahol az alakváltozás során sem húzó, sem nyomó igénybevétel nem éri. A patentívek különben is már rég kiszorították a satuban vagy hidraulikus csőhajlítóban történő kisebb dimenziójú, nyomvonali előregyártások során szükségessé váló ívhajlításokat. Melegen kovácsolt szűkítőknél sem fordult még elő varrat menti felnyílás, ami indokolhatná ezt a szigorú megkötést. A hosszvarratos csövek fűtési hálózaton történő alkalmazhatóságára a mindenkori megrendelő adhatná meg a hozzájárulását.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem