Diagnosztika, hibakeresés
2004/5. lapszám | VGF&HKL online | 27 852 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A csőtisztítás és a csövek vizsgálata sok esetben nem a legegyszerűbb feladat az épületgépészeti munkák közül. Ez a cikk kis segítséget nyújt a megfelelő eszköz kiválasztásához olvasóinknak. Az ilyen jellegű munkák közben fellépő hibák, károsodások az esetek nagy részében a nem megfelelő szerszám vagy technológia megválasztásából adódnak, ezért fokozottan ügyelni kell ezekre a munka megkezdése előtt.
Múlt havi számunkban a csőtisztítás szerszámairól írtunk, most a vizsgálat eszközeit vesszük górcső alá. A csőtisztítási terület lényeges szegmense a kamerás vizsgálat, mellyel bizonyítható az elvégzett munka minősége, az esetleges meghibásodás jellege. A kisméretű csőkamerák egy betolószár végén elhelyezkedő kis kameraegységből, valamint egy monitoregységből állnak. A kamerafejnek a következőknek kell megfelelni:
- vízállóság,
- ütés- és karcállóság, - megfelelő felbontás,
- megvilágítási lehetőség,
- kis méret az elfordulás érdekében,
- nagy biztonságú rögzítettség.
A vízállóság igen fontos része a kívánalmaknak. Ez általában 10 bar nyomásig garantált, ami 100 m mélységet jelent. Mivel a kamera maga elektronikus, a behatoló víz tönkreteheti nemcsak a kamerafejet, hanem a monitoregységet is.
Az ütés- és karcállóság a kép tisztaságának megőrzése végett szükséges, mivel egy karcos kameralencse a továbbiakban is hibás képet mutathat. A kamerafej optikájának külső lencséje zafír alapanyagú szokott lenni, mely tökéletesen karcmentes és ütésálló. Az optikának minél nagyobb látószöget kell biztosítania, hogy vizsgálatkor a csőfalat is látni lehessen a monitoron. Egyes gyártók a kamerafejbe integrálnak egy aktív jeladót is, melynek segítségével egy helymeghatározó készülékkel könnyen bemérhető a kamera helye közel 1 m2 területre. A kamera felbontása is igen fontos paraméter, mely meghatározza a kép finomságát. A kép készítéséhez szükséges valamilyen megvilágítás is, melynek a változó csőátmérő miatt állíthatónak kell lennie. A fekete-fehér képet adó kamerák megvilágítása általában vörös vagy infravörös fényű ledekkel történik, míg a színes képet adóké fehér ledekkel van megoldva. A megvilágítás erőssége és a kamerafej felbontása meghatározza a vizsgálható legnagyobb csőméretet.
Nem utolsó szempont a kamerafej betolószárra való rögzítésének módja. Az eddigi legjobb gyártmány a szokásos rugós megoldás mellett tartalmazott még további két rozsdamentes acélsodronyt is, melyek a rugón belül helyezkednek el. Ez biztosítja, hogy a kamerafej semmi esetre se maradjon a vezetékben meghibásodás esetén. A betolószárra vonatkozó kívánalmak sem egyszerűek. A betolószár meghatározza a legnagyobb betolható hosszt. Egy ilyen szárnak elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy elforduljon a könyökökben, és elég merevnek ahhoz, hogy még 50 m hosszban se feszüljön bele a csőbe. A betolószárak általában többrétegűek, valamilyen nagy kopásállóságú külső réteggel. Sikerült tanulmányoznom az egyik gyártó termékét. Ebben a betolószárban öt különböző réteget találtam. A külső köpeny egy erősített kevlárszerű anyagból készült, ezt követően befelé egy üvegszál fonatú réteg volt, alatta az árnyékoló köpeny, majd a jelvezetékek, melyeket ismét üvegszál fonat követett, legbelül pedig egy külső köpenyhez hasonló bevonatban egy vaskos üvegszál köteg volt. Ez a betolószár kb. 12 mm átmérőjű és 100 m hosszú volt. Elég merevnek tűnt, de gond nélkül elfordult a 100 mm-es könyökben. Nem árt, ha a betolt hosszt mérni lehet, és az jelentkezik a képernyőn is. Ha a kamerával egy hibát fedezünk fel, akkor a betolt hosszból következtetni lehet a kamerafej helyzetére, majd csak a kívánt helyen szükséges bontani. A legprofibb hosszmérőkön lehetőség van a kép feliratozására is, mely segítségével a videofelvételen rögzíteni lehet a vizsgálat időpontját, helyét, stb. Ugyanakkor az a legjobb, ha egy eldugott részen tartalmazza a tulajdonos adatait is. E beállítást a forgalmazók megoldják, de a felhasználók nem tudnak erről a lehetőségről. Ez akkor válik igazán lényegessé, ha a tulajdonostól ellopják a készüléket, ami később esetleg szervizbe kerül, ilyenkor azonnal kiderül az eszköz eredete.
A kamerafejek általában tartalmaznak egy aktív jeladót, mely gyártótól függően különböző frekvenciákon működik. Ennek lényege, hogy egy speciális rádióvevővel a jelforrás helye bemérhető. A kisméretű kamerák közötti legprofibb kereső grafikus kijelzőn mutatja a csőben elhelyezkedő jelforrást, a cső irányát és mélységét. A jelforrás nem csak kamerafej lehet, hanem spirál végére rögzített jeladó, elektromos vezetés, és bármilyen fémet tartalmazó vezeték is. A használaton kívüli elektromos vezetékekhez és fémcsövekhez csatlakozatható egy speciális jeladó, mely alkalmas arra, hogy e vezetékek nyomvonalát jelezze a készülék számára. Működési lényege a készüléknek, hogy a forrástól érkező rádiófrekvenciás jelet több, különböző irányban érzékeny antennán keresztül érzékeli, majd bonyolult számítások útján grafikus információvá alakítja, melyet már könnyen kezelhetünk. Ezek a készülékek nem túl olcsók, de ha meggondoljuk, hogy tíz négyzetméter helyett elég 1 négyzetmétert felbontani, az ára rögtön alacsonyabbnak tűnik.
Remélem, e tanácsokkal sikerült önöket hozzásegíteni a jobb eszközök kiválasztásához, a tökéletesebb munkavégzéshez, a jobb szakmai megítéléshez. A fentebb leírtakat összegezve a profi munkákhoz profi eszközöket alkalmazva, bizony a költségek igen magasra rúghatnak. Most, hogy bekerültünk az EU-ba, egyre inkább szükség lesz a profibb munkavégzésre, mely sajnos vagy nem, de idővel szelekciót fog okozni a hazai túlkínált piacokon. Mielőbb felkészül az ember erre az újfajta harcra, annál biztosabb cégének jövőbeni működése.
Ruckel Balázs
