Rokonszakmák- Tűzjelző rendszerek
2004/5. lapszám | VGF&HKL online | 12 805 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Automatikus tűzjelző rendszerek nélkül ma már nem épülhet fel egy irodaház, szálloda, kórház, iskola, üzletközpont, sportlétesítmény sem. Magánházak építésénél is egyre gyakrabban merül fel igény ennek beszerelésére. A tűzjelző rendszerek kábelhálózatának és tartószerkezetének kiépítése általában a villanyszerelők feladata. Kezdjük a rendszerek ismertetését az érzékelők bemutatásával, mert ezek határozzák meg a legjobban azt. A tűz során égéstermékek keletkeznek, hő és fényenergia szabadul fel. A tűz detektálásánál is az előbb felsorolt jelenségeket tudjuk észlelni. Az automatikus érzékelőket a vizsgált jellemzők alapján négy csoportra osztjuk: füstérzékelők, hőérzékelők, lángérzékelők, multiszenzoros érzékelők. Érzékelési tér szerint három csoportra: pontszerű érzékelők, többpontszerű érzékelők, vonali érzékelők. A vizsgált állapot szerint szintén három csoportra: kétállapotú érzékelő, többállapotú érzékelő, analóg érzékelő .
A legelterjedtebb érzékelők a füstérzékelők, mivel a tűz kezdeti szakaszában általában először füst keletkezik. A tűz legkorábbi felismeréshez ez az érzékelő a legalkalmasabb, de nem hagyható figyelmen kívül az, hogy vannak füst nélkül égő anyagok (pl. alkohol) ahová más típust kell szerelni. A füstérzékelők kiszorulóban levő fajtája az ionizációs füstérzékelő, melynek kamrájában kis aktivitású radioaktív izotóp ionizálja a levegőt. A kamrába bejutó füstrészecskék gátolják az ionok mozgását, így az ionizációs áram csökken, ezt érzékelve vált ki jelzést. Előnye, hogy nagyon sok fajta anyag égésénél keletkező füstre érzékeny, de egyben a hátránya is, mert magas páratartalomnál, forrasztásnál, hegesztésnél keletkező gázokra is jelez, valamint a benne levő izotóp miatt tárolásánál, szállításánál, illetve megsemmisítésénél szigorú előírásoknak kell megfelelni (nagyon megnöveli a költségeket).
A füstérzékelők napjainkban legelterjedtebb fajtája az optikai (pontszerű fényszóródás elvén működő) füstérzékelő. A kamrában elhelyezett infra adó és vevő úgy van elhelyezve, hogy a kibocsátott infravörös fény normál körülmény között ne jusson el a vevőbe. A kamrába bejutó füstrészecskékről visszaverődő fényt detektálja a fényérzékeny vevőegység, mely elektromos jeleket előállítva jelzést vált ki. Az optikai lézeres füstérzékelőkben monokromatikus infravörös fényt kibocsátó lézer-diódaadót helyeznek el, és az ebből kijutó fénysugár egy speciális, optikai erősítőként működő tükörcsatorna előtt halad el. A füstrészecskék miatt keletkező fényszóródás fényudvar-jelenséget okoz, melyet a fényérzékelő már lát, és a sugárzással arányos elektromos jel előállításával jelzést vált ki. Kisebb méretű és kevesebb mennyiségű füstrészecskére is jelez, így nagy értékű területek védelménél ajánlott (pl. szerverszoba, irányító vezérlőtermek, stúdió, trezor). Az előbb bemutatott pontszerű füstérzékelőket minden 60 m²–es helyiség mennyezetének közepére kell elhelyezni úgy, hogy ne legyen 50 cm-nél közelebb légbefúvó vagy -elszívó berendezéshez, világítótestekhez, egyéb építészeti tárgyakhoz. Nagy termekben minimum 60 m²-enként kell egy-egy érzékelőt elhelyezni, maximum 9-10 méter magasságban.
Tesztelni, ellenőrizni a távkezelő egységéről is lehet, melyet a vevő alá 1,5 méter magasságba kell elhelyezni. Nagyon poros, szennyezett, füsttel vagy gőzzel terhelt helyekre (konyha, kazánház, garázsok), vagy füst nélkül égő anyagokat tartalmazó helyiségek védelme esetén ajánlott pontszerű hőérzékelőt elhelyezni. Két fajtáját különböztetjük meg, a fix hőmérséklet-érzékelőt, mely egy meghatározott hőmérséklet elérésekor, illetve a hősebesség-érzékelőt, mely egy meghatározott sebességű hőmérséklet emelkedéskor jelez (pl. 10 °C 1 perc alatt). A fix, vagy más néven hőmaximum-érzékelőkben vagy termosztátok (bimetál, korong-termosztát), vagy thermoelektromos érzékelőelem található. A hősebesség-érzékelőkbe ez utóbbiból kettőt helyeznek el. Az egyik termisztor ellenállás közvetlenül a külső környezettel érintkezik, a másik egy izolált térben helyezkedik el, hídkapcsolásban. A hirtelen ellenállás változásnál a híd kiegyenlítettsége felborul, és jelzés keletkezik. Ezen érzékelők alkalmazásának legnagyobb hátránya, hogy nagyon későn, a tűz elterjedésekor jelez csak, és 5 méter szerelési magasság felett nem hatásos.
Nagy értékek, vagy különösen tűzveszélyes anyagok tűz elleni védelménél lángérzékelők alkalmazása javasolt (pl. alkoholtároló raktárak). A láng a látható fénynél nagyobb infravörös, és kisebb ultraibolya hullámhosszú sugarakat bocsát ki, melyek detektálhatók. Ebből kifolyólag kétfajta lángérzékelőt különböztetünk meg: UV-t és infravöröset. Mindkét érzékelő szűrőkön keresztül, mint egy kamera figyeli a teret, és a megfelelő hullámhosszú fény megjelenése esetén jeleznek. Ezek az érzékelők meglehetősen drágák, de speciális esetekben ez az egyetlen megfelelő megoldás.
Meg kell említenünk, hogy vannak lineáris hőérzékelők (olvadó kábelek, rézcsöves pneumatikus érzékelők) és aspirációs (mintavételezős) füstérzékelők, melyek egy csőhálózaton keresztül szívják be a levegőt, és a benne levő füstrészecskék észlelésekor jeleznek. Multiszenzoros érzékelők például a hőérzékelővel kombinált füstérzékelők. A legújabb fejlesztések az égéskor keletkező gázok érzékelése felé haladnak, de hazánkban ilyenfajta érzékelők szerelésére még nincs hatósági engedély. Az automatikus érzékelők mellett kötelező kézi jelzésadók elhelyezése, melyen az épületben tartózkodók tűzriasztást indíthatnak. Ezeket a menekülési útvonalakon jól látható helyre kell elhelyezni 1,4-1,6 méter magasságba.
A tűzjelző rendszereket elemei alapján három nagy csoportba osztjuk: hagyományos rendszerek, hagyományos címezhető rendszerek, analóg címezhető rendszerek A tűzjelző rendszerek telepítésére nagyon szigorú előírások vannak. Kivitelezni csak a tűzoltósággal (BM-OKF) engedélyeztetett terv alapján, eltérés nélkül, megfelelő vizsgával rendelkező szerelők és mérnökök részvételével szabad. A kivethető szabálysértési bírság 400 000 forintig terjedhet. Előírás a piros színű kábelek használata, illetve a falon kívüli védőcső megjelölése piros karikával, vagy tűzjelző hálózat felirattal. Erősárammal együtt semmiféleképpen nem mehet egy csőben vagy tálcán. Európában már a tűzálló kábel az előírás, mely ötször többe kerül, mint a hagyományos.
Stámusz Ferenc
