Kettőn áll a vásár
2004/3. lapszám | Stuff Norbert | 2754 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A világban mindenütt megfigyelhető a kettősség. Ahogy mondani szoktuk, minden érmének két oldala van, ahol létezik érdek, ott van ellenérdek is. A munkaadó és a munkavállaló elvileg együtt kellene, hogy haladjon a közös cél felé, mégis igen sok konfliktus adódik közöttük – és ez így természetes. Alábbi cikkünkben a munkavállalói oldal szempontjairól olvashatunk egy véleményt.
Általános észrevételként merült fel az, hogy számos esetben a munkavállaló gépész szerelők szemléletmódja, mentalitása nem megfelelő: a kivitelezés nyereségessége, a számukra is munkát és megélhetést biztosító vállalkozás kielégítő mértékű profitja nem érdekli őket. Ők kizárólag a kialkudott munkabér és -időtartam betartására koncentrálnak, s nem hajlandók magának a vállalkozásnak az érdekeit is mérlegelni. Ebből aztán nagyon komoly működési és anyagi nehézségei támadhatnak – nem lehet elégszer hangsúlyozni – a számukra is megélhetést biztosító vállalkozásnak.
Példaként lehet hivatkozni az anyagigénylésre, illetve a gépkarbantartásra. Amennyiben a szerelő felelős a megfelelő összetételű és mennyiségeket tartalmazó anyagrendelésért, úgy sokszor előfordul, hogy többletrendelés történik, és a megmaradó anyagot nem lehet célszerűen felhasználni. Éppígy igen magasra rúg a nem megfelelően karbantartott, elhanyagolt gépekből eredő veszteség. Hiába látja a szerelő, hogy az amúgy nem drága, pár száz forintos alkatrész elkopott, nem jelez a vállalkozó felé, és ennek eredménye a több tízezer forintos gépkarbantartás. Számtalan konkrét esetről értesültünk: a kivitelező ebédidőben egyszerűen a szerelés helyszínén hagyja az esetlegesen több százezer forint értékű berendezést, ami persze a lakoma végeztére eltűnik. S ezen nem is csodálkozhat senki: egy komolyabb kivitelezésnél, ahol egyszerre több alvállalkozó cég is dolgozik, minden szerelési anyagra és gépre kiemelten kell figyelni.
A vállalkozó lehetőségei a retorzióra rendkívül korlátozottak: amennyiben büntetésképpen az alkalmazott fizetésének jelentősebb részét, akár többhavi bérköltséget viszsza kíván tartani, úgy a szerelő egyszerűen felmond és távozik a cégtől. Érdemes azt az esetet is szemügyre venni, amikor a gépész szerelő esetleg nem rendelkezik a munkához szükséges szaktudással, illetve egyszerűen nem akar dolgozni. Ilyenkor kézenfekvő megoldás számára az, ha – akár alkalmazásának másnapján – betegállományba vonul. Talán nem mindenki tudja, hogy ebben az esetben a munkáltatónak igen hosszú ideig, akár egy évig is fizetnie kell az egyébként nem is dolgozó alkalmazottjának a bért, pontosabban annak egy igen jelentős százalékát, valamint a megfelelő járulékokat. Ebben a vonatkozásban tehát a vállalkozó van kiszolgáltatott helyzetben: olyan munkáért fizet, amit el sem végeznek, tehát további szerelőt kell felvennie, természetesen további költségeket vállalva.
Noha a felmondás esetére a jogszabá-lyok mindkét fél, az alkalmazott és a munkaadó számára is nyújtanak garanciákat, a vállalkozás napi gyakorlati vetületéből nézve a vállalkozó nehéz helyzetbe hozható ilyenkor. Hivatkozzunk illusztrációként egy leltár-helyzetre: mi történik akkor, hogy ha éppen a nagyleltár időszakában lép ki egy alkalmazott, oly módon, hogy nem is hajlandó ledolgozni az ilyen esetre előírt időmennyiséget? Természetesen bírósághoz lehet fordulni az okozott kár miatt, de mindenki tisztában van azzal, hogy mennyi időbe telik egy eljárás lefolytatása és milyen csekély eredménynyel zárul. De mi értelme is van ennek? Hiszen a vállalkozónak okozott kár, az időveszteség, azaz a forgalom szünetelése már nem orvosolható. Továbbá, ki a felelős, ha komolyabb készlet-hiány mutatkozik a leltár végén, és ki fogja a kárt megtéríteni? Nézzük ennek az esetnek a szerelőipari megfelelőjét! Mi történik akkor, ha a „kolléga” egyszerűen úgy dönt, hogy egy jobb ajánlat érdekében azonnali hatállyal kilép? Tegyük fel, hogy a szomszédos építkezésen tevékenykedő vállalkozó magasabb órabért ajánl meg: ki fizeti meg ebben az esetben a vállalkozó veszteségét? Ne feledjük, hogy amíg a munkaadó új szakembert keres, addig pereg az idő, és az idő pénz, kötbérezés esetén például nagyon komoly pénz.
A fenti megállapítás tulajdonképpen azt a helyzetet kívánja rögzíteni, hogy aránytalanság áll fenn a munkavállaló és a munkaadó felelőssége között: amíg a munkaadót széleskörű szabályok kötelezik a munkaviszony és kötelezettségei betartására, addig a munkavállaló jóval nagyobb „mozgástérrel” rendelkezik. És még nem is ejtettünk szót azokról az esetekről, amelyek büntetőjogi kategóriába tartoznak, például a lopásokról. Noha a helyzet egyértelmű, a munkaadónak nagyon kis esélye van arra, hogy bizonyítsa is a tényállást. Kicsit könnyebb a helyzet a gondatlanság megállapításánál, de a szándékosságot nagyon nehéz bizonyító erejű tényekkel is alátámasztani. S megint csak az aránytalanság szembeszökő: a hosszadalmas bírósági eljárás nyomán is csak korlátozott mértékű büntetéssel lehet sújtani a munkavállalót, aminek behajthatósága is kétséges.
Alábbi írásunkkal – szeretnénk nyomatékosítani – nem a munkavállaló víz-, gáz-, fűtésszerelőket szeretnénk rossz hírbe hozni: mint minden más területen, ebben a szektorban is nagyon árnyalt kép mutatkozik a szakemberekről mind a szakmai felkészültségük, mind a munkamorál szempontjából. Fontos azonban látni, hogy a fennálló, munkaviszonyból eredő problémák kialakulása és fennállása mindkét fél hozzáállásán múlnak, azaz kettőn áll a vásár.
