Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Megújulók

Megújuló energiák lehetőségei az energiaellátásban

2004/11. lapszám | VGF&HKL online |  5425 |

Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Megújuló energiák lehetőségei az energiaellátásban

Az energiát az elsődleges/primer (fosszilis/hagyományos – szén, kőolaj, földgáz -, nukleá­ris és megújuló) energiahordozók és az ezekből külön­böző technoló­giákkal nyert másodlagos energiafajták (villamos energia, benzin, dí­zel, biodízel, bioalkohol, biogáz, hidrogén) felhasználásá­val nyer­jük.

Megújuló energiák lehetőségei az energiaellátásban

Magának az energiának a továbbítása (transzportja) is energiát igényel: esetenkénti gazdaságossági vizsgálat tárgya, hogy mikor érdemes energiát szállítani és mikor helyben (decentralizáltan, autonóm rendszerekben) előállítani. Tanulmányunk elsősorban a villamosenergia-ellátással foglalkozik, így a nem megkerülhető kérdéssel, a megújuló energiák háztartási hőtermelésre (fűtésre, melegvíz-készítésre) való hasznosításával, a napkollektorokkal és a hőszivattyúkkal e helyütt nem foglalkozunk. Ismereteink szerint a világ energiaszükséglete az emberiség története során (kisebb, egyes régiókat érintő visszaeső időszakok kivételével; ilyen volt pl. hazánkban az 1990-es évet követő öt év gazdasági visszaesése) folyamatosan nőtt, időszakonként eltérő növekedési sebességgel. 2000-ben az éves globális energiaigény elérte a 400 E J-t (400×1018 J). A világ energiaigénye belátható ideig tovább nő: 2025-re eléri a 640, 2050-re a 990, 2100-ra a 2600 EJ nagyságrendet

1. táblázat A világ primerenergia-szerkezetének alakulása

Szembe kell néznünk azzal, hogy a növekvő energiaszükséglettel szemben a hagyományos fosszilis tüzelőanyag (szén, kőolaj, földgáz) és az uránbázisú hasadó nukleáris üzemanyag (elsősorban a szaporító reaktorokat a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozandó nemzetközi tiltás miatt) energiavagyon véges, területi eloszlása egyenetlen (az energiahordozó vagyon zöme kevés országra korlátozódik), és kinyerését állandó politikai-, fegyveres konfliktusok akadályozzák, árát növelik. A „műre való” (jelenleg hozzáférhető) és a feltételezett vagyon és új kinyerési technológiák figyelembevételével a szénvagyon 300-400 évre, a földgáz 100 évre, a kőolaj kevesebb mint 100 évre, az uránvagyon szaporító reaktorok nélkül 130 évre, szaporító reaktorokkal 700 évre elegendő (az ellátottság ennyi ideig biztosítható). Például nézzük a kőolajhelyzetet. A világ készletei kb. 1,4×1011 tonnát tesznek ki; az éves termelés világviszonylatban 3,6×109 t. Ebből

ellátási idő jön ki. Vehetjük ennek dupláját is, de sokkal több nem várható.

Az, hogy hogyan fog kinézni a primerenergia-eloszlás szerkezete a jövőben – azt racionális viszonyok között a készletek, a termelés és a fogyasztói igények által meghatározott ár, tehát szigorúan gazdasági szempontok határozzák meg. Számolnunk kell azonban politikai és árutőzsde-pszichológiai tényezőkkel (termelés visszafogása, túltárolás) is.

2. táblázat A világ villamosenergia-fogyasztásának prognózisa

Az árnövekedés és bizonyos energiahordozók kimerülésének „réme” a következő 50 évben alaposan átrendezi az energiapiacot. A kormányok világszerte energiatakarékossági intézkedésekre kényszerülnek, kénytelenek lesznek technikailag is felkészülni az adott régió számára legkedvezőbb energiafelhasználási formákra, átgondolni export-import politikájukat, utóbbi nemzetbiztonsági kockázatait.

Ennek során figyelembe kell venni ezen energiahordozó készletek földrajzi (messze nem egyenletes!) eloszlását:

  • a kőolajnál a legkritikusabb a helyzet: a készletek 65%-a a közel-keleten található, a többi kb. egyenletesen oszlik meg a földrészek, Oroszország és a FÁK államok között.
  • A földgázkészletek eloszlása a nem-iszlám világ számára kedvezőbb: a készletek 32%-a van a Közel-Keleten, és 40%-a Oroszországban és a Szovjetunió utódállamaiban (FÁK).
  • A szénkészletek a volt Szovjetunió országaiban a legbősége­seb­bek (58%), de elegendő van Észak-Amerikában (13%), Ázsiában és Ausztráliában (22%). Valami jut Nyugat-Európának is (3%).
  • Az uránkészletek elég egyenletesen elosztottak, egyedül Nyugat-Európa nem jön jól ki az elosztásból (2%).

Bár – mint a fenti adatok bizonyítják – az energiaellátás a XXI. században növekvő árak mellett hagyományos energiahordozókkal is biztosítható, minden szempontból (tehát nemcsak klíma-, ill. környezetvédelmi okokból) indokolt megvizsgálni, hogyan (milyen mértékben, milyen gazdasági és környezetvédelmi kondíciókkal) tudnak a megújuló energiák hozzájárulni a világ, ill. az egyes régiók energiaellátásához. Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy az egyes megújuló energiafajták közhiedelem szerint korlátlan lehetőségei milyen reális hozzájárulást adhatnak a világ, egyes régiók és hazánk energiaellátásához; pontosabban mennyi energiát, milyen beruházással, milyen gazdaságossággal (pl. megtérülési idővel) nyerhetünk az egyes megújuló energiafajtákból? Az egyes fejezetekben közölt részletszámítások meggyőzően arra utalnak, hogy a megújuló energiák részesedése a világ villamosenergia-ellátásában a 3. táblázatban közölt részesedési százalékokat érheti el (világátlagban). (Megjegyezzük, hogy az új EU-szabályok a támogatások és statisztikák szempontjából a vízenergiát nem tekintik megújuló energiának.) Érdemes részleteiben ismerni a megújuló energiafajták – a napsugárzás, a szél, a biomassza és a geotermikus energia lehetőségeit és korlátait.

3. táblázat

Az atmoszféra külső határára (a sztratoszféra felső határára) 5,5×1024 J/év napsugárzás (energiafluxus) érkezik, melyből az atmoszférában bekövetkező reflexiós és abszorpciós (szóródási és elnyelési) folyamatok következtében éves és területi átlagban ezen érték mintegy 43%-a, azaz 2,4×106 E J/év éri el a Föld felszínét; ebből a földfelszín 29%-át kitevő szárazföldre 0,29×2,4×106 E J = 7×1023 J/év esik. Ezen értéket a szárazföld 149×1012 m2 felületével osztva megkapjuk a szárazföldre besugárzott átlagos éves (be)sugárzási energiasűrűséget: 150 Ws/m2 átlagos (be)sugárzási teljesítménysűrűségnek felel meg. Ez az átlagérték a szélességi foktól és a dátumtól függő helyi értékek (a nappalok és éjszakák, a felhős és napos órák) átlaga; a sugárzási teljesítmény­sű­rűség – a közhiedelemmel ellentétben – helyi éves átlaga ezen értéktől nem tér el nagymértékben: értéke Kaliforniában és a Szaharában 273 Ws/m2, Európa mérsékelt övezetében pedig 115-120 Ws/m2. (A napelem adatlapokon szerepel egy 1000 Ws/m2-es érték: ilyen besugárzási teljesítmény csak a legmelegebb övezetekben és ott is csak felhőtlen időben, a déli órák rövid perceiben fordul elő. Az 1000 Ws/m2 egy ún. névleges sugárzási érték (mi We,n-el jelöljük), mely a különböző napelemek egységes összehasonlítására szolgál laboratóriumi méréseknél.

A szakmában erre vonatkoztatják a beruházási költségeket $/We,n egységekben. Egy konkrét projekt teljesítményét is sokszor névleges sugárzási értékre adják meg.) A szárazföldre eső és elnyelt, fent megadott napenergia (fluxus) (7×1023 J/a) – a napenergia elméleti potenciálja – hatalmas érték: a világ jelenlegi teljes éves energiaszükségleté­nek (400×1018 J/a = 400 E J/a) láthatóan közel kétezerszerese; ez arra a téves következtetésre vezethet, hogy a napenergia felhasználása önmagában megold­hatja a világ energiagondjait. Ezen hatalmas elméleti potenciál kihasználását ugyanis műszaki, pénzügyi korlátok és a környezet ökológiai egyensúlya megőrzésének követelménye drasztikusan korlátozzák: a napelemekkel előállított villamos energia jelenleg a világ villamosenergia-termelésének egy század százaléka, mely a szakemberek szerint még 2020-ban sem haladja meg az akkori villamosenergia-fogyasztás 1%-át (276 TWh-t a 27617 TWh-ból). Optimista előrejelzések szerint ez az egy százalék 2050-re 13%-ra nőhet (ehhez a száraz­földfelület 10-4-ed részét (0,04%/t) kell napelemmel beborítani). A hazai ellátáshoz várható hozzájárulás ennek a százaléknak töredéke.

Néhány egyszerű ténnyel és számítással szeretnénk az olvasót a fenti prognózis realitásáról meggyőzni. A „nagy tömegben” előállított napelemek hatásfoka (he) ma 5-15% (tehát pl. a 120 Ws/m2 besugárzás esetén a sugárzásra merőleges (~ a vízszintessel 45°-ot bezáró, déli égtájra irányított) napelem-felület esetén a napelem 6-18 We elektromos teljesítményt ad le). Ez az érték várhatóan 2025-ig sem haladja meg a 15%-ot. Ne tévesszen meg senkit, hogy az űrkutatásban alkalmazott igen drága, speciális napelemekkel 35%-ot is elértek. Folynak kísérletek műanyagra felvitt speciális ötvözetekkel, melyek néhány cm2-en (!) hasonló hatásfokot érnek el, de nagyobb felületeken eddig senki sem tudta túllépni a 15-20%-os hatásfokot.

A legnagyobb gond a napelem-rendszerek beruházási árával (pontosabban pl. a jelen értéken számolt m2-enkénti beruházási költségeivel) van. A napelemeket (pl. 40 napelem cellát egyesítő) napelem modulok formájában szerelik be a naperőművek rendszereibe; hogy egy ilyen modul hálózatba kapcsolva áramot szolgáltasson, számos tartozékkal (inverterekkel, mérőberendezésekkel, kommunikációs hálózattal) kell ellátni, melyek a modulok árának többszörösébe kerülnek. 1 m² aktív napelem-felület tartozékokkal – technológiától függően – ma 200-700 USA dollárba kerül. A továbbiakban mi egy 2010-2020 körül várható 260 dollár/m2-es várható költséggel számolunk.

Végezzük el azt az elméletileg érdekes számítást, hogy mekkora napelem-felület és bekerülési költség szükséges a Földre jutó átlagos napsugárzási teljesítmény villamos energiává alakításához. Induljunk ki optimális adatokból; legyen he = 15%, és vegyük a fent megadott átlagos 150 Ws/m2 besugárzási teljesítményértéket; számoljunk a 260 dollár/m2 költséggel. Ilyen adatokkal tehát 1 m2 napelem 0,15×150 = 22,5 We elektromos teljesítményt ad le és 260 dollárba kerül. Ha az egész szárazföldet (!?) napelemekkel borítanánk be, akkor 149×1012×22,5 = 3,3×1015 We elektromos teljesítményt nyernénk 3,9×1016 dollár beruházással. (Ennek 1%-a 3×1013 We-t jelent. A világ elektromos fogyasztásának megfelelő teljesítmény 2010-ben 2,3×1012 We. A világ GDP-je ugyanakkor kb. 7×1013 dollár/év.) A hatalmas, napelemmel lefedett területek megbonthatják a természet egyensúlyát, esztétikailag is kérdésesek. (A természet önszabályzó rendszere fotoszintézisre a napsugárzás kb. 1%-át fordítja, a szél formájában felhasználható napenergia is ebben a nagyságrendben van. Miért gondoljuk, hogy az „ember” saját céljaira – napelemekkel – ennél többet vonhat el?) Közelítsük meg a kérdést egy reálisabb példával: mekkora napelemfelü­let és bekerülési költség kell egy 400 MWe-os erőmű napenergiával való pótlásához a fentivel azonos kiindulási adatokkal?

Napenergia