Az irányító
2004/11. lapszám | VGF&HKL online | 11 733 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Vári Emil életútja tipikusnak mondható abból a szempontból, hogy mint hazánkban sokaknak, neki is nagy változást hozott az életében a rendszerváltás. Addig (évtizedekig) egy helyen dolgozott, a rendszerváltás után viszont már öt-hat munkahelyet is megjárt. Ami különlegessé teszi őt, az, hogy épületgépész mérnöki diplomával nagy kivitelezések építésvezetője lehetett. Az alábbiakban szakmai pályafutásának érdekesebb pontjait emeltük ki.
A diploma megszerzése után a Ganz-MÁVAG-ban kezdett dolgozni, ami akkor hatalmas méreteivel mintegy város volt a városban. Itt egy épület beruházásokkal és gyárfejlesztéssel foglalkozó gépésztervező csapat tagjaként sokrétű, érdekes, nagyléptékű feladatokat kapott - ilyenek a hazai ipari termelés gyártmány struktúrájának megváltozása miatt véleménye szerint ma már nincsenek. Az akkori projektek abban is különböztek a mostaniaktól, hogy egyrészt alaposabban kidolgozott, többszörös ellenőrzésen átesett tervek készültek minden szinten szakágakra bontva, másrészt volt is idő a megvalósításukra, tehát amit manapság túlfeszített ütemben, a technológiai megerőszakolásával, intenzív de megfontolatlanul pazarló ráfordítással 5 hónap után átadnak, arra akkoriban két év állt rendelkezésre. A "lassúságot" persze felszínességgel egyszerű a szocialista munkatempó és a korszerűtlenebb anyagok hiányára fogni,- de nem nehéz belátni, hogy ahol rendelkezésre áll a kellő idő, ott nyílik mód menet közbeni korrekt és indokolt(!) módosításokra, a megfelelő megoldások kiérlelésére.
A klasszikus értelembe vehető gépészmérnöki szakmai kihívásoknak a rendszerváltás véget vetett, pár év alatt bekövetkezett az ipar leépülése, a nagy ipari centrumok összeomlása. Azért történtek kényszer szülte jó dolgok is ekkoriban, a ´80-as évek vége felé. Ilyen volt az államilag támogatott önálló lakásépítési program, amelyhez szociális alapon lehetett igényelni építési telket. Vári úr is ezt tette, majd kért és alanyi jogon kapott egy év szabadságot halódó munkahelyén. A saját erőből való építkezés a múlt rendszer vége felé legendásan "emberrokkantó" dolog volt; ebben Vári úr üdítő kivételnek bizonyult. Munkahelyi építész kollégáját kérte fel az engedélyezési terv elkészítésére, kis cédulára leírt egy szót, amit feltűzött az építész rajztáblájának sarkába: mértéktartás. Ebben a szemléletben zajlott aztán a kivitelezés is, így aztán másfél év alatt sikeresen felhúzta a házát. Ami munkát tudott és lehetett azt saját maga végzett el, amit pedig végképp nem, arra felvett valakit. Tárgyalt és egyezkedett szállítókkal, brigádokkal, tisztességes emberekkel és kóklerekkel egyaránt. Állandóan kint volt a helyszínen, felügyelt, irányított és tanult - elsajátította, legalábbis kicsiben a kivitelezés művészetét.
Mire kész lett a ház, kész lett a Ganz-MÁVAG is, de teljesen, úgyhogy Vári Emilnek más munka után kellett néznie. Egy építőipari cégnél helyezkedett el, mint szerelésvezető, de itt már nem csak az épületgépészetet, hanem a komplett kivitelezést irányította, amiben benne foglaltattak több szakmában a saját erőforrások és az alvállalkozók is. Nagy ugrás volt ez a családi házépítéstől, rengeteget kellett tanulnia mind az emberekről, mind az ácsmunkáról vagy például a kőművességről. Sajnos nem tartott sokáig ez az időszak, ugyanis a cég túlvállalta magát és tönkrement, "elfogyott".
Egy hasonló profilú céghez vezetett az útja, egy olyan építő és szerelőipari kivitelező céghez, amely épületgépészeti kivitelezésekkel kezdte, és innen nőtte ki magát annyira, hogy amikor Vári úr odakerült, éppen (a ´90-es évek elején) a Fradi népligeti sportcsarnokának generál kivitelezésére pályázott. A sportcsarnok építését a Földművelési Minisztérium finanszírozta aki akkoriban a ferencvárosiak fő támogatója volt. A közbeszerzést - ami biztos anyagi hátteret garantált - nagyon olcsó, szinte önköltséges ajánlattal nyerte meg a cég, de a legnagyobb probléma az volt: még sohasem dolgoztak ekkora projekten, nem volt tapasztalt, rutinos "projektmenedzserük". Ez a feladat végül Vári Emilre hárult, aki egészséges önbizalommal és nagy kedvvel vetette magát a feladatra.
Vári úr fogta hát magát, otthagyta a cég központban lévő irodáját és kiköltözött az építési terepre - ami inkább egy dzsungelhez hasonlított, mint építési területre. Vári Emil alapelve: távolból nem lehet problémákat jól megoldani, eredményesen információt csak közvetlenül lehet szerezni, számítástechnikai és kommunikációs háttérrel irányítani és szervezni pedig bárhol bármit lehet. Gyorsan berendezett hát egy öltözőt stábirodának fax-szal, telefonnal, számítógéppel. Megindult a munka, aminek felelőssége teljes egészében Vári Emilre hárult, a cég tulajdonosa elsősorban a tekintélyével segített, pl. szerződéskötéseknél. Mint létesítmény felelős itt tanulta ki igazán a szerződéskötések, az alvállalkozói ártárgyalások csínját-bínját, megismerte a csapdákat, az alkalmatlanok kiszűrésének módját. Jellemző volt az eset, amikor a vasbeton szerkezetek építésére avval a céggel szerződött, amelyik a magasabb ára miatt elbukott velük szemben a teljes projektért vívott küzdelemben. Egyik legfőbb tanulsága ennek az időszaknak az volt, hogy jó szerződést akkor lehet kötni, ha a vállalkozó jobban ismeri a megvalósítandó feladat műszaki tartalmat mint a megrendelő képviselője,- de ehhez minél több szakterület elméletében és gyakorlatában felkészültnek kell lenni. Az ajánlati ár megadásánál előfordulhat például olyan eset, hogy az eredeti tervben szerepel a tűzivíz-rendszer mondjuk 60 millió Ft értékben, de ha a helyszínt jobban megismerjük, mint a megrendelő tervezője és a konkurens ajánlattévők, kideríthetjük, hogy a helyszín közelében találhatók olyan tűzcsapok, melyek hozama kielégíti az oltóvízszükségletet. És ennyi ismerettel már nyerni lehet az ajánlati árversenyben! Ami fontos: a kivitelezésnél szabad és kell is racionalizálni, de mindig legalább azonos műszaki tartalommal. Ezért is jobb egy komplex munka, mint alvállalkozóként egy részterület; a teljes projekt, a különböző építőszakmák koordinálása nagyobb teret ad az egymással összefüggő megoldásoknak. A riportalanytól idézve egy nagyon értékes gondolatot: így lehet a "szellemi energiát anyagra váltani".
Egy példa a fentiekre. A sportcsarnokba betervezett lelátói ülések megfizethetetlenül drágák voltak, és a piacon nem lehetett más, hasonló minőséghez hozzájutni. Pályázatot írtak ki hát a másfél ezer darab szék gyártására, megversenyeztettek néhány céget. A mintadarabok közül egyik sem elégítette ki maximálisan a kívánalmakat, végül a különböző székek megfelelő elemeit kombinálták, és azt sikerült elfogadtatni minden érdekelttel. Ez az építési folyamat 2 évig tarthatott; bizony ilyesmi a mai féléves projektekbe nem férne bele, drágább is ezért minden. Itt viszont volt idő kiérlelni a megfelelő megoldásokat.
De sorolhatnánk még a példákat. A csarnok szellőztetését úgy oldották meg, hogy a befúvás az ülések mögött van, a lelátó rendszer üreges vasbeton szerkezetét használták fel légcsatornaként, csak az elszívás van a tető alatt. Mindezt az egyedi megoldású légtechnikát az építés folyamatába szervesen illeszkedve építették, nem utólag jött az épületgépész vésni-rombolni. A "cső-a-csőben" elv szerint szerelt fűtési ágvezetékek és a vizes csövek áttörései kényelmesen a betonvas szereléssel együtt a helyükre kerültek. A villamos gégecsöveket az építkezés aktuális szakaszában lerakták a pálya vasbeton lemezébe - itt sem kellett utólag vésni. Mindez persze együttműködő kreatív hozzáállást igényelt valamennyi résztvevőtől, a saját dolgozóktól és alvállalkozóktól egyaránt, és következetes végrehajtást, melyben partnerek voltak tervezők a műszaki ellenőr is.
Vári Emil tapasztalata szerint egyébként az épületgépészek általában alaposabbak és felkészültebbek a többi építőipari társszakma képviselőinél.
Vári Emillel közös véleményünk szerint több szempontból is szerencsés, ha épületgépész az építkezés vezetője, ugyanis a gépész valamiért általában nyitottabb, sokkal jobban magáévá teszi a társszakmák igényeit, és emiatt komplexebben oldja meg a feladatokat. Mennél bonyolultabb egy feladat annál inkább igényli a vezetők sokrétű tájékozottságát, ez pedig nem szakma-specifikus tulajdonság. Sajnos a szokásjog szerint, még ha nem is az építészeti feladat a domináns munkarész, a vezető a posztra építő- vagy építészmérnököt tesznek.
Azt, hogy minden megtanulható, Vári Emil bizonyította a következő projektnél is. A Népligeti sportcentrum sikeres - és költségkereten belül maradó - megvalósítása olyan referenciát jelentett a cégnek, hogy következő munkájukat már jó közepes (és nem lecsupaszított) áron nyerték meg. A Gamma Sporttelep helyén tervezett ELTE-BEAC létesítményről van szó, ahol többek között füves focipálya, tenisz- és strandröplabda-pályák, valamint egy nagy klubépületben öltözők, irodák, az emeleten pedig 8 asztalos asztalitenisz terem volt építendő.
A tűzoltó autóval is járható műanyag gyeprács terhelhetőségétől, a pingpongterem padlóborításán át a lámpákig itt is majd minden újdonságként szolgált Vári úrnak és stábjának, de tájékozódással és megfelelő szervezéssel meg lehetett oldani a dolgokat. Eme feladatoktól és erkölcsi elismeréstől szép időszak után - anyagi okokból - újabb munkahelyi váltás következett, az ország legnagyobb műsorszóró vállalatának lett a munkatársa. Ez is rendkívül érdekes feladat volt, hiszen az ország összes ide tartozó televíziós és rádiós adótornyának, illetve céges irodaépületének teljes épületgépészete hozzá tartozott. Munkakörében benne volt a karbantartás irányítása, a felújítások megterveztetése, lebonyolítása.
Sok izgalmas szakmai kihívással találkozott itt. Az adótornyok rengeteg hulladék hőt termelnek, amit hasznosítani kellene. Ennek a gazdaságos megvalósítása sajnos nem sikerült azon egyszerű okból, hogy éppen abban a napszakban termelődik sok hő, amikor annak a felhasználására nincs igény. Ezen kívül gyakorta olyan helyeken kellett megoldani a torony vízellátását, ahol nem volt vezetékes víz. A szokásos infrastruktúra nélkül is magas komfort színvonalat kellett biztosítani a személyzet számára (ugyanis az adótornyok általában magaslatokon vannak). Vári Emil itt végre kedvező körülmények között dolgozhatott, többek között azért, mert nem kellett örökösen megalkudni pénzhiány miatt. A pénz "jelenléte" abban is megmutatkozott, hogy ennél a cégnél kiváló szerelők dolgoztak, az itt lévő gépházak és kazánházak rendje és színvonala igényesebb volt, mint a megszokott hazai átlag.
Az élet aztán innen is továbbsodorta Vári urat. Időközben megalapította saját cégét, ami építészeti és szerelőipari tervezéssel és kivitelezéssel foglalkozik. Jellemzője a mobilitás: míg a nagy cégek nem tudnak a részletekre figyelni, arra vannak berendezkedve, hogy alvállalkozókat mozgatnak, megnyernek egy projektet aztán az a munkájuk, hogy számláznak, addig ez a kis cég képes "úri szabóság" lenni. Alkalmas a különleges megrendelői igények teljesítésére. Mindezt egy kis törzsgárdával és alkalmanként felvett - megbízható - kivitelező alvállalkozókkal oldja meg. Munkáik közt szerepel a TV2 műtermének klimatizálása, és az acélszerkezetű lámpatartó rendszer tervezése és szerelése, illetve egyéb filmgyári projektek, mint például 1,7 MW összteljesítményben kazánházi rekonstrukció tervezése és kivitelezése. Azért az alkalmazotti léttől sem köszönt el teljesen Vári Emil - a mai bizonytalan világban több lábon kell állni -, jelenleg egy nagyberuházást szervező, és előkészítő műszaki ellenőri csapatnak is tagja.
Végszóként annyit mondott Vári úr, hogy nem panaszkodhat, mert idáig érdekes volt a "szakmai élete". A hagyományos értelembe vett mérnöki munka ideje lejárt. Ma két utat lát, specializálódni és egy szakterületen nagyon elmélyülni vagy univerzálisnak maradni, lehetőleg mindenhez érteni, de szükségképpen felületesebben. De nagyon nehéz boldogulnia még a legjobb szakembernek is. Az alkalmazotti és vállalkozói lét is bizonytalan, ahogy ez a kor, amiben élünk is még forrja magát, nagy az érték zavar. De ennek a letisztulása is felgyorsul majd, ha a mérnöktársadalom megtalálja az igazi helyét és kezdeményezőbb lesz.
Vár a feladat!
V. B.
