A teljességi nyilatkozat
2004/9. lapszám | Meyer József | 6108 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a dokumentumok példatárában az ajánlott szerződéses minták felett már eljárt az idő. Nem képesek teljes körű, kiegyensúlyozott, kölcsönös jogvédelmet biztosítani az érdekelteknek.
Az összetettebb feltételrendszerek figyelembe vétele során első lépésben a mellékletek elburjánzásával, a megrendelő szóbeli kiegészítéseinek seregével találkozunk. Az idő előrehaladtával – a második szakaszban – ezek eszenciájaként a sajátos szempontok szerződéses szövegbe szivárgását konstatáljuk. Egy ilyen, a megrendelő által összeállított tervezetből utólag már nagyon nehéz kirostálni azokat a mondatokat, amelyek vitathatóan, szakmai kontroll nélkül, a jogászokat megkerülve, újólag lettek beemelve. Azt is állíthatnánk ezek után, hogy az írott megállapodás vegyes szerkezetű. Részben szerződés, részben pedig diktátum. Kialakult az építőiparra jellemző sajátos kivitelezői alárendeltség. Amilyen mértékben korlátoztuk a jogászok gyakorlati beavatkozási lehetőségeit, oly mértékben korcsosult a jogvédelmünk! Szaporodnak azok az ügyvédi állásfoglalások, amelyek a vállalkozók már-már megalázó helyzetét gyökeresen megváltoztathatják. A dolog pikantériája, hogy a Ptk-ra történő hivatkozás (lásd a záró rendelkezéseknél) egy peres eljárás során más megállapodott pontokban is hozhat változást, amennyiben azok jogszerűtlenek. Egy példával máris előhozakodunk. Elvesznek tőlünk egy munkarészt arra való hivatkozással, hogy a kivitelezési határidő betartása részünkről esetleg kérdéses lenne. A megrendelő közli, hogy az új vállalkozóval drágábban szerződött, a különbözetet levonja tőlünk. Ha az elvett munkarész vonatkozásában ragaszkodnánk a saját szerződésünk szerinti, megállapodásos egységárainkhoz, egy bírósági eljárás folyamán jó esélyünk lenne a nyerésre.
A lefelé haladó sorbafejtésünkben (végfelhasználó-megrendelő-vállalkozó-szubalvállalkozó-egyéb alkalmi csoportosulások-fejvadász) sokszor esik egybe a szerződéses kötelem és a bizalmi határ – fehér vonal a szürkével – és ez alatt a kettős lezárás alatt az írott megegyezés rendszerint súlytalanná válik. Ellepik a munkaterületeket azok a kalandor ajánlattevők, akiknek semmilyen jogosultsága sincsen a kontraktus megkötésére. Annyi a dolguk, hogy megkaparintsák a számukra kedvező feladatrészt, és homályos ígéretekkel halogassák a szerződést. Közben elhelyeznek néhány embert a területen, akik „felveszik” a munkát, de még mindig nem tudni, hogy milyen cég alkalmazásában. E mélyvízi műveletek az alkalmi csoportosulások szintjén zajlanak. A bizalom hiányában, a prompt bérfizetések világában a vállalások önfinanszírozása elképzelhetetlen. Ebből adódik, hogy a legjobbakat feltételezve is csak bérmunka jöhet számításba, így rengeteget fogunk bukni az anyagon.
Ott tartunk, hogy egy fejvadász hálójában vergődünk. Ezenközben a megrendelőnk lankadatlanul hajt minket a határidővel, amit persze az a néhány szórvány-szakember is jól érzékel, akiket a rejtélyes ajánlattevőnk állított termelésbe. Ha követelőzünk (minőségi és fegyelmezett munkavégzést, szaktudást, takarékosabb anyagfelhasználást kérünk számon), akkor azonnal mindenki eltűnik, és máris veszítettünk jó pár hetet. Az így felégetett terepen persze megjelenik a következő ajánlattevőnk, aki már külsőre is közeli rokonságot mutat az elődjével. Egy család vett volna kezelésbe minket? – tépelődünk légüres munkaterületünkön. Másnapra kilenc ember van ígérve, jön három. Eközben az előre megírt anonim szerződéstervezetünk különböző nyilvános helyeken hánykódik, szörnyülködik rajta az egész munkaerőpiac. Szinte hallom a tisztelt olvasó megjegyzését. Vannak remek alvállalkozók, magasan képzett, Lajtán túli megbízható szakemberek, tessék azokkal dolgozni! Ebből a véleményből is kitűnik, hogy önök még nem találkoztak végletekig lecsonkolt, nyertes versenyárral.
A vállalkozás ilyen előzményeinek számbavétele nélkülözhetetlen, ha a teljességi nyilatkozatról akarunk beszélni, ami a teljesítési igazoláshoz képest – feladatát tekintve – attól eltér. Ez az „új” fogalom elvben a megrendelőnket védené velünk szemben, amennyiben a tételes költségvetésünk kevésnek bizonyul vagy nem egyértelmű a szerződéses műszaki tartalom értelmezéséhez. Világos, hogy ha kell, ha nem, a teljességi nyilatkozatunkat már az ajánlattételünk időszakában bekérik tőlünk. Megint hallani vélem az olvasó sóhaját. Ezzel a vállalkozó ugyan mit kockáztat? Válaszunk sommás: rengeteget. Csak egy példát merítünk a széles választékból.
Vegyünk egy „hézagmentes” foghíjbeépítést. Az új épület, amelyben éppen gépészkedünk, egy szinttel magasodik a szomszédjai fölé. Elkészültünk már mindennel, amikor kiderül, hogy az alacsonyabb, körülvevő épületek kéményeit is meg kell hosszabbítani. Fatális véletlen folytán ennek a fejezetnek a költségvetése nem készült el, és a többi terviraton sem találtunk rá utalást. Így sem ajánlati szinten, sem a szerződésünk műszaki tartalmában, sem az árban nem jelent meg. Megrendelőnk előveszi az általunk jegyzett dokumentumokat. Árajánlatunk ugyan régen lejárt, a megállapodott műszaki tartalomban nem soroltuk fel a szomszédos épületek kéményeinek meghosszabbítását, viszont az ominózus teljességi nyilatkozatunk mindvégig érvényben van. Abban nem kevesebbet állítottunk, mint azt, hogy a vállalási árunk a létesítmény épületgépészeti kivitelezési munkáinak egészére vonatkozik. Megbízónkat nem is érdekli az, hogy a tételrendben mi van és mi nincs, mert átalányáras szerződést kötött velünk, amelyben igenis szerepel a teljes gázmunka fejezet, többek között a füstgázok elvezetési feladata is.
Nem gondolhatjuk komolyan ezek után, hogy a megrendelő tervezője ingyen megrajzolja és engedélyezteti a magasítási munkálatokat. Esetleg más szakembert is be kell vonnunk, például a statikai követelmények tisztázásába. Egyértelmű, hogy a végszámlánk benyújtásával várnunk kell, mert úgysem kapjuk meg annak aláírt mellékletét, az áhított teljesítési igazolást. Amúgy ez utóbbi bizonylat megszerzése egyre nehezebb. Hiába van érvényes pénzügyi ütemezésünk, ha egyszer a megrendelőnk még nem jutott hozzá a megvalósult szakasz ellenértékéhez, illetve azt állítja, hogy még nem utaltak pénzt a számlájára. Tévedünk akkor, hogyha valamilyen patthelyzetként értékeljük az említett példát, mert a megbízónknak mindig megvan a helyzeti előnye.
Nézzük a teljességi nyilatkozatot a másik oldalról, hiszen magától értetődően lehetünk mi megrendelők is egy személyben! Tegyük fel, hogy egy árazatlan költségvetést küldünk a reménybeli alvállalkozónknak és megkapja hozzá a kiviteli tervdokumentációt is. Jön vissza az anyag, kezdjük a feldolgozását, és döbbenten tapasztaljuk, hogy számos költségvetési tétel egyszerűen nincsen beárazva! Partnerünk lebecsül minket, amikor ilyen szánalmas módon óhajt félrevezetni bennünket. Ekkor kísérthet minket a teljességi nyilatkozat kérésének gondolata. Meglehet, hogy ezúttal jogosan, mert egy hiányosan beárazott anyaggal szemben a becsületes versenytársak maradnának alul.
