VGF szaklap

A kémények atyja

2005. december 10. | Rusznák Martina |  2244 | |

Az alábbi tartalom archív, 14 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Nem hinném, hogy létezik olyan épületgépészettel foglakozó ember Magyarországon, aki előtt ismeretlen lenne dr. Meszléry Celesztin neve. Mégis úgy gondolom, hogy senki nem bánná, ha jobban megismerhetné azt az embert, akit sokan csak a „Kémények atyjaként” ismernek.

Szabadidejében cikkeket, leveleket ír, ápolja a kapcsolatokat az épületgépész társadalmon belül, sőt még államvizsgáztat is. Minden erejével a feszültségek oldására törekszik. Számára nincs szomorúbb annál, mint szakmabeliek közt ellentétet látni.

– Kezdjük azzal, hogyan indult nem mindennapi pályafutása?
– Mindig is oktató szerettem volna lenni. Bár már egyetemi éveim alatt tettem ennek érdekében lépéseket, diploma után mégsem maradhattam a BME-n. Egy tervező céghez kerültem, ahol légtechnikával foglalkoztam. Mentorom mérnökgondolkodásra tanított: „Írj le mindent, az elméletet összegezd, és számítás után mérj!” 3 évvel később felvettek tanársegédnek az egyetemre. Nem sokkal később megkezdtem 20 évig tartó oktatói pályafutásomat. A gáztechnika témakörét bízták rám, jegyzetet is készítettem, amit 30 évig használtak a diákok.

– Hogyan lett Önből a „Kémények atyja”?
– A kémény az építészet és a gépészet ma sem megoldott területe. Abban az időben Magyarországon alig foglalkoztak a kémények problémájával, én meg elég rendesen beleástam magam a témába. Nagy kutatásba kezdtem. Összeszedtem az összes áramlástani módszert. Megpróbáltam a különböző jelöléseket egy közös nyelvre lefordítani. A később kialakított SI rendszer kiépítésében is segédkeztem. Meg akartam találni a tökéletes kéményméretezési eljárást, és szerettem volna Meszléry-rendszernek elnevezni. A kutatások eredményeképpen rájöttem, hogy kéményt méretezni csak egyféleképpen lehet, mégpedig a természeti törvények előtti főhajtással. Rá kellett jönnöm, hogy nincs értelme külön nevet adni neki. Később pár barátommal egy kéményméretező szoftvert is készítettünk. Tiszteletbeli kéményseprő címet kaptam, valamint megválasztottak a Magyar Kéményszövetség elnökének.

– Mi a véleménye az épületgépész szakma mai állásáról?
– Sajnos sok minden megváltozott az oktatás területén, és nem előnyére. Régen mentorok tanították a fiatalokat a cégeknél. Saját maguk számára neveltek ki szakembereket. Manapság a cégek ezt nyűgnek tekintik. A diákok nem tudnak szert tenni megfelelő gyakorlatra. Annak idején az Ipartervnél bevett szokás volt, hogy az új terveket tervzsűri előtt kellett megvédeni. Nem számíthatunk szakmailag erős generációra, ha az alapok és a gyakorlat hiányoznak.

– Mit szól az új GMbSZ-hez?
– Alapjában véve támogatom az új szabályozásokat, két ponton nem értek egyet. Az első a nyílt égésterű berendezésekkel kapcsolatos, amelyek használata a lakótérben feltételekhez kötött, de a szabályzat felújítás és csere esetére is előírja a szigorításokat, amihez esetleg a kémény felújítása is szükséges. Ezt nem mindenki engedheti meg magának, ha épp elromlik a berendezése. Ráadásul nagyon sokféle eset létezik, amikre nem találunk a GMbSZ-ben konkrét leírást. A másik az, hogy a gázkészülékeket kéménnyel együtt minősítik. Vagyis a gázkészülékgyártó ad igazolást arról, hogy a kémény megfelelő. Ez baj, hiszen elképzelhető, hogy a gyártónak nincs is megfelelő műszere ennek megállapítására. Az ilyen esetekben a kéményseprőnek ki sem kell menni a helyszínre. Ez balesetveszélyhez vezethet, amivel az Épületfelügyelet sincs kibékülve. Ha már itt tartunk, elmondanám, hogy a gázszerelői vizsgával sem értek egyet, mivel minden gázos szerkezet szerelésére jogosultságot ad. Egy átlagos szerelő nem biztos, hogy rendelkezik olyan ismertekkel, ami például egy digitális műszer javításához szükséges. Van olyan szerkezet, amihez villamos végzettség is kell. Ez szintén számos balesetet okozhat.

– Akad olyan dolog az életében, amire büszke lehet, de nem biztos, hogy ismert az olvasók előtt?
– Évekkel ezelőtt egy nagyon kedves barátommal együtt a rali első osztályában versenyeztünk. Jó páros voltunk. A barátom vezetett, én voltam a mitfárer. Minden versenyre saját útvonaltervet készítettem, ami nagyon jól működött. Nem is tévedtem soha. Na jó, csak egyszer, de szerencsére nem lett belőle nagy baj. Évente 6-8 versenyen vettünk részt. Nagyon jó időszak volt ez számomra, 8 évig tartott.

– Úgy tudom, akad még a családjában szakmabeli.
– Feleségem építészmérnök, a fiam viszont szintén épületgépész, illetve közgazdász.
Három lányom van még. Ők nem szakmabeliek, de saját területükön mind kiváló szakemberek. Büszke lehetek rájuk.

Interjú


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem