Energia-tanúsítás a gyakorlatban
2005/12. lapszám | VB | 2623 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Novemberi számunkban az épületek 2006. január 1-jétől bevezetendő energia-tanúsításáról, annak úgymond elvi alapjairól írtunk. Alábbi cikkünkben az aktuális helyzetről próbálunk képet adni. Hozzátenném: még semmi sem hivatalos, bár az itt leírtak valamilyen formában valószínűleg megvalósulnak.
A rendelettervezet alapgondolata az, hogy az épületek a lehető legtakarékosabban, leginkább környezetkímélő módon működjenek – legalább az eddigi komfortfokozattal! Tehát nem arról van szó, hogy a termosztátot ezentúl 23 0C helyett 19-re tekerjük, hanem a hőszigetelési, fűtési-hűtési stb. paraméterek javításáról.
Mit vizsgálnának konkrétan a tanúsítók? Először is az integrált energiamérleget, a bevitt és a felhasznált energiamennyiséget primer energiahordozóra átszámolva (arányosítva). Ezek közül a két legjelentősebb a gáz és az elektromos áram, amelyeket, hogy egy egyenletben lehessen őket vizsgálni, közös nevezőre kell hozni. Meg kell határozni egy váltószámot, amelynek alapján a szakemberek dolgozhatnak (pl. 1:2, 1:3 stb.) Ezen az arányszámon sok múlik, mert ez (is) dönthet arról, hogy milyen energiahordozót érdemes telepítenie az építtetőnek – ám ez már szakmapolitikai (sőt, politikai) kérdés, mi pedig cikkünkben a gyakorlati kérdéseket próbáljuk górcső alá venni.
A számítás egysége a kWh/m2év fogyasztás lesz, viszont egy épület/lakás értékei a felület/térfogat-arány függvényében módosulnak. Például ha van két ugyanakkora térfogatú ház, de az egyik kocka alakú, a másik teszem azt L alakban megtört (miáltal nagyobb a felülete, és ezáltal a filtrációs hővesztesége), ez a különbség a számításnál is figyelembe lesz véve. Ugyanígy az épületek funkciója szerint is arányosítanak, hiszen nem lehet egy kalap alá venni egy forgalmas boltot és egy magánházat. A tanúsítók külön is vizsgálják csak az épületgépészet veszteségeit, viszont az épületszerkezetnek gépészet nélkül is megfelelőnek kell lennie. Ez azt a célt szolgálja, hogy az építtetők ne teljesíthessék a követelményt az egyik oldal túlbiztosításával a másik rovására. (Túlzó példával: papírvékony falak kondenzációs kazánnal, plusz napkollektorral, avagy tripla szigetelés, szuper nyílászárók bazári kazánnal, szabályozatlan rendszerrel.)
Tehát a fő követelmények a tervek szerint a következő paraméterekhez kapcsolódnak majd: primer energiafogyasztás, fajlagos hőveszteség, illetve a nyílászárók hőátbocsátása. A minőségtanúsítás alapja Magyarországon a számítás és az egyszerűsített számítás lesz (a mérés nem). Ez, mint sok más tényező, az EU országain belül változó. Az EU-tagállamok saját maguk dönthetnek a tanúsítás részleteiről, csak az alap azonos. És végül szóljunk a határidőkről. A 2006. január 1. után beadott építésiengedély-kérelmeknek, terveknek már meg kell felelniük a rendelet keretszámainak. Ez elég keményen hangzik, tekintve, hogy ezek a keretszámok még nem léteznek, de reméljük, a jövő év eleji tervek mind maguktól is „európaiak”.
Azokat az épületeket, amelyekre 2006. július 1. után kérik a használatba vételi engedélyt, már tanúsíttatni kell. Ez a dátum fontos, már csak azért is, mert ekkorra az országnak rendelkeznie kell képzett energiatanúsítókkal. Tanúsítói oklevelet azzal a feltétellel szerezhet valaki, ha megvan a kamarai tagsága (mérnök, építész), szakértői jogosultsága. A rendeletalkotó véleménye szerint, aki ilyen alapokkal rendelkezik, annak viszont nincs szüksége tanfolyamra: elég egy vizsga, ami egy jegyzetre (még nem készült el, a vizsgakérdésekkel párhuzamosan folyik a megalkotása) épül. Kérdés, hogy mire lesz elég pl. egy erősáramú villamosmérnök tudása jegyzetestül építész- és gépésztémákhoz, és vica versa. Egyes várakozások szerint az építőipari kivitelezés mintájára itt is egy ún. „generáltanúsító” nyerheti meg a nagyobb projekteket, aki aztán leosztja az egyes szakterületeket – a kisebb házakhoz, lakásokhoz pedig elég „összevont” tudással rendelkeznek az egyes szakterületek emberei. Reméljük, a rendszer működni fog, és nem a másutt általános „aláírom, fizetnek”-szisztéma lép működésbe. Mindenestre az OLÉH szúrópróbaszerű tanúsítás-ellenőrzéseket tervez, kérdés, hogy ez mire lesz elég.
Visszatérve a határidőkre: 2007. január 1-jétől kell tanúsíttatni az épületet, ha a bérleti- vagy tulajdonjoga változik, 2008. január 1-jétől érvényes ugyanez a középületekre. (Megjegyezzük, hogy van EU-tagállam, ahol először a középületeket tanúsíttatják, mintegy példamutató, tapasztalatszerző jelleggel.) A lakosság a kazánjait ötévente kell, hogy megvizsgáltassa 2008-tól, a 15 évesnél idősebb fűtési rendszereket egyszer felül kell vizsgáltatni, a légkondicionáló rendszereket 12 kW felett háromévente. (Itt is egy megjegyzés: meddig tart, hol van a fűtési rendszer? A házon, épületen, telken belül. Ugyanígy egy többlakásos társasháznál sem egy lakást vizsgálnak, mivel mindig épületről beszélünk – kivéve az átlagostól eltérő lakások esetét. Hogy ez az egyes lakástulajdonosoknak költségszinten mit jelent, még nem tudni.)
Egyelőre ennyi az, amit megtudtunk. Kevés, de az alapok látszanak. Első látásra úgy tűnik, hogy iszonyatos késésben és kapkodásban vagyunk tanúsításügyileg, de állítólag Magyarország még nem is a legrosszabbul áll az EU-ban. Persze nem is a legjobban.
