Kazánok villamos védettsége
2005/7-8. lapszám | VGF&HKL online | 7495 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A szilárd tüzelőanyagú, az olaj- és a gázüzemű kazánok közül mára főként a gázüzeműek találhatók meg a háztartásokban. Ezért napjainkban egyre több gázkészülék-forgalmazó és -vásárló teszi fel érdeklődő kérdését a villamos részegységeket is tartalmazó háztartási gázfogyasztó készülékek nedves vagy időszakosan nedves helyiségekben történő elhelyezésének szabályozásáról. Tekintettel arra, hogy a korábbi szabályok az uniós szemléletváltásra tekintettel sok területen jelentősen megváltoztak, örömmel teszünk eleget a szerkesztőség ez irányú felkérésének.
A ´70-es években a gázenergiáról szóló, már nem hatályos 1969. évi VII. törvény, ill. annak ugyancsak hatálytalanított végrehajtási rendeletei rögzítették a fogyasztói berendezések elhelyezésére vonatkozó műszaki biztonsági követelményeket. A szabályozás részletesen kitért a háztartási, 58 kW egységteljesítmény alatti hőtermelő-, és ipari, nagykonyhai-vendéglátóipari gázfogyasztó berendezések (főzők, sütők, tűzhelyek, egyéb burkolatlan égőjű, égéstermék-elvezetés nélküli gázfogyasztó berendezések) telepítésére.
A rendelet kimondta például, hogy:
- a vízmelegítők alsó élének magassága a padlószint felett 0,8-1,4 m között lehet,
- 13 kW-nál kisebb hőterhelésű, átfolyó rendszerű vízmelegítő kád fölé nem szerelhető, fürdőkád vagy zuhanyzó melegvíz-ellátására nem csatlakoztatható,
- vízmelegítőt fürdőkád fölött csak a lefolyó felőli oldalon szabad elhelyezni,
- fali fűtőkészüléket fürdőkád és egyéb vizes berendezési tárgy fölött vagy ahhoz 0,1 m-nél közelebb elhelyezni tilos.
A szabályozás megalkotásakor a fűtőkészülékek nagy része a gravitációs keringtetés elvén működött, ezért keringtető szivatytyút nem tartalmazott. Az égésbiztosítás ikerfémes vagy termoelektromos lángőrrel volt megoldva, ezért az esetek többségében a gázkészülék villamos részegységet nem is tartalmazott. A modern fűtő- és kombinált készülékek megjelenésével általánossá vált a készülékek villamos vezérlő, szabályozó és kijelző részegységekkel történő bővítése.
A villamosmű, a csatlakozó-, összekötő és fogyasztói berendezések létesítésére, üzemeltetésére és megszüntetésére vonatkozó részletes műszaki-biztonsági szabályokat a kidolgozás alatt álló Villamos Biztonsági Szabályzat fogja tartalmazni. A szükséges műszaki megoldásokat ez a szabályzat is szabványokra történő hivatkozásokkal fogja megadni. A szabványok alkalmazása a 2001. évi CXII. törvény 4.§ értelmében nem kötelező, de e törvény szerint a műszaki tartalmú jogszabályok hivatkozhatnak olyan nemzeti szabványokra, amelyek alkalmazásakor a jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek. Természetesen más megoldásokat is lehet alkalmazni, csak akkor be kell bizonyítani, hogy ezek legalább azt a biztonsági szintet képviselik, mint a szabványokban megadottak.
Jelenleg az épületek villamos berendezéseinek létesítésére vonatkozó MSZ 2364 szabványsorozat tartalmazza a tervezés és kivitelezés szabályait, amelyek az előirányzott használat időtartamára biztosítják a megfelelő működést és biztonságot. Ez a szabványsorozat az IEC 60364 különböző fejezeteire épül, valamint megegyezik a HD 384 harmonizált dokumentumsorozatban foglalt követelményekkel.
A készülékek időszakosan nedves helyiségekben történő telepítésére jelenleg a HD 384.7.701 S1 jelzetű harmonizált szabványdokumentum (IEC 60364-7-701, módosítva) kidolgozás alatt van. Tekintetbe véve, hogy mind az IEC 60364-7-701, mind a HD 384.7.701 tervezete, továbbá az Európában ismert és sok helyen használt DIN VDE 0100 jelzetű szabványsorozat e témára vonatkozó lapja kismértékben eltérő előírásokat határoznak meg, a hazai szabványosítási szakbizottság úgy döntött, hogy Magyarországon az európai szabvány közzétételéig az MSZ 1600/3:1986 – „Létesítési biztonsági szabályzat az 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű, erősáramú villamos berendezések számára. Időszakosan nedves helyiségek” – előírásai alkalmazhatók. E szerint időszakosan nedves az a helyiség, amelyben rendeltetésszerű használat esetén a levegő relatív nedvességtartalma csak rövid időre haladja meg a 75%-ot, illetve időszakosan pára- vagy gőzképződés, illetve nedvesség-lecsapódás keletkezik, a helyiség azonban gyorsan kiszárad. Időszakosan nedves helyiségek például a lakások fürdőszobái és zuhanyozófülkéi, valamint konyhái. Az időszakosan nedves helyiségekben a villamos berendezéseket vagy az azokat tartalmazó más készülékeket a víz behatolásától védetten és úgy kell elhelyezni, hogy a vízforrás közvetlen környezetéből – ahol a vizes emberi test ellenállásának csökkenése és földpotenciállal való érintkezése következtében az áramütés veszélye fokozott – a berendezések kezelése, illetve használata korlátozott legyen.
A villamos biztonság tekintetében normál üzemben érintés elleni védelemről (burkolat és szigetelés), valamint meghibásodás esetén áramütés elleni védelemről kell gondoskodni. Ez utóbbi eszközei a védővezető és igen gyakran egy 30 mA érzékenységű áramvédő kapcsoló (I. év. oszt. készülékek), a kettős vagy ezzel egyenértékű szigetelés (II. év. oszt. készülékek), illetve az érintésvédelmi törpefeszültség alkalmazása (III. év. oszt. készülékek).
A fürdőszobákat a villamos berendezés elhelyezése szempontjából négy sávra (zónára) osztják fel:
0. sáv: a fürdőkád vagy zuhanyozótálca belseje,
1. sáv: a fürdőkádat vagy zuhanytálcát körülvevő függőleges síkokkal, valamint a padlóval és a mennyezettel határolt térrész, beleértve a határoló falak és a mennyezet belső oldalát is,
2. sáv: az 1. sáv külső, függőleges határoló síkjaival és az ezzel párhuzamos, ettől 0,6 m-re kifelé lévő síkokkal, a padlóval és a padlószinttől 2,25 m magasságban lévő vízszintes síkkal határolt térrész,
3. sáv: a 2. sáv külső, függőleges határoló síkjaival és az ezzel párhuzamos, ettől 2,4 m-re kifelé lévő síkokkal, a padlóval és a padlószinttől 2,25 m magasságban lévő vízszintes síkkal határolt térrész.
A sávokat úgy kell értelmezni, hogy elegendő, ha a villamos berendezés felszerelésére szolgáló sík van a tiltott sáv határain kívül.
Az előírás szerint a fürdőszoba
- 0. sávjában csak 12 V váltakozó, érintésvédelmi törpefeszültségről táplált villamos berendezést,
- az 1. és 2. sávban csak villamos forróvíztárolót, valamint gáz- és olajtüzelésű készüléken lévő villamos vezérlő-, reteszelő-, szabályozókészüléket,
- a 3. sávban a helyiségfűtő villamos készüléket legalább 2 m magasságban szabad felszerelni.
A kazánok, amelyek villamos részeit a 230 V feszültségű, váltakozó áramú hálózatról táplálják, az 1., a 2. és a 3. sávban helyezhetők el. A berendezések burkolatai által nyújtott védettségre az 1. sávban IPX5 vagy freccsenő víz ellen védett*, a 2. sávban IPX4 vagy freccsenő víz ellen védett*, míg a 3. sávban IPX1 vagy csepegő víz ellen védett* kivitelt javasol a szabvány. A *-gal jelzett freccsenő víz, illetve a csepegő víz elleni védettséget, mint alternatívát, a háztartási és hasonló villamos készülékekre vonatkozó MSZ EN 60335 szabványsorozat újabban közzétett lapjai már nem tartalmazzák. A 72,5 kV-nál nem nagyobb névleges feszültségű villamos termékek tokozásának (burkolásának) védettségi fokozatait, jelölésüket és vizsgálati módszereiket nemzetközileg is szabványosították (KGST, IEC). Az első bevezetett, ma már visszavont hazai szabványsorozat, az MSZ 806 is megegyezett a nemzetközi szabályozással. A legutóbb közzétett, MSZ EN 60529:2001 jelzetű szabvány: „Villamos gyártmányok burkolatai által nyújtott védettségi fokozatok (IP-kód)” pedig teljesen megegyezik az azonos tartalmú IEC 60529: 1989+A1:1999 és az EN 60529:1991+A1:2000 szabványokkal.
A védettségi fokozatok jelölésére az IP betűket és az ezeket követő kétjegyű számokat használjuk (1. táblázat). Ez a jelölés kiegészülhet további nagybetűs jelölésekkel is, melyekkel e cikk keretein belül nem foglalkozunk. Az első számjegy 0-tól 6-ig terjedően jelöli a gyártmányoknak a burkolaton belüli, feszültség alatt álló és/vagy mozgó részeinek megérintése vagy megközelítése, ill. szilárd testek behatolása elleni védettségi fokozatát. A 0 fokozat a szilárd idegen test behatolása ellen nem védett kivitelt jelöli, a növekvő számérték a nagyobb védelmi fokozatot jelenti. Ha az első számjegy helyén X található, ez azt jelenti, hogy a védelmi fokozat a gyártmányra nem vonatkozik.
A második számjegy 0-től 8-ig terjedően jelöli a gyártmánynak a víz behatolása elleni védettségi szintjét (fokozatát). A 0. fokozat a vízbehatolás ellen nem védett kivitelt jelenti, a növekvő számérték a nagyobb védelmi fokozatot jelöli. Ha a második számjegy helyén X található, ez azt jelenti, hogy a védelmi fokozat a gyártmányra nem vonatkozik. A termékek Unión belüli szabad áramlását elősegítő szabályok, a különböző veszélyes készülékekre kidolgozott alapvető biztonsági előírásokat tartalmazó, műszaki, jogi szabályozások, direktívák megalkotásával egy időben a nemzeti szabványok korábban kötelező alkalmazása önkéntessé vált. A vonatkozó harmonizált szabványokat bevezető nemzeti szabványok követése azonban előnyt jelent (azaz csak bizonyos esetekben jelent a gyártóknak előnyt) a gyártók részére.
A gázkészülékekre az Unióban a 90/396/EEC jelű direktíva vonatkozik, mely direktívával összeegyeztethető szabályozást tartalmaz a többször módosított 22/1998. (IV. 17.) számú IKIM rendelet. Hasonló módon a kisfeszültségű villamos berendezésekre a 73/23/EEC jelű direktíva, és az azzal öszszeegyeztethető szabályozást tartalmazó, többször módosított 79/1997. (XII. 31.) számú IKIM rendelet vonatkozik. Tekintettel arra, hogy az új megközelítésű direktívák értelmében kizárólag a gyártó felelős azon termékek tervezéséért és gyártásáért, amely nevében a Közösség területén belül forgalomba kerül, így a gyártó kötelessége az is, hogy a termék telepítésére és biztonságos használatára vonatkozó követelményeket rögzítse. A 90/396/EEC sz. direktíva I. melléklet 1. pontja, míg a közelítő hazai rendelet 9 §-a írja elő gyártó részére, hogy készítsen gyártói utasítást, amely nemcsak a szerelésre, beszabályozásra, karbantartásra és használatra, hanem az elhelyezésre is vonatkozik. Ennek a kötelezettségének a gyártó kétféleképpen tehet eleget,
- megadja részletesen a telepítésre vonatkozó utasításait, vagy
- hivatkozzon és rendelje el az egyébként nem kötelező hatályú, vonatkozó IEC vagy MSZ EN szabvány előírásainak a telepítésnél történő figyelembevételét.
Fentiek bármelyikének teljesítésével a gyártó a forgalomba hozatallal kapcsolatos biztonsági követelményeknek eleget tett. Ez a gyakorlat az uniós tagországokban már elterjedt, a gyártói utasítások tartalmazzák a telepítésre vonatkozó szabályokat is.
Vincze András (MEEI)
dr. Zentai Károly (MBVTI)
