GOMbSZ-tól a GMbSZ-ig
2005/11. lapszám | VB | 6455 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
2004. január 1-jével érvényét vesztette a Gáz- és Olajipari Műszaki-biztonsági Szabályzat. A változtatás aktuális volt, hiszen a régi szabvány elavult, a technológiai fejlődés túlhaladta. Jobb helyeken azért a váltást úgy oldják meg, hogy azonnal kéznél legyen az új, bevezethető, a régit felváltó rendelkezés. Magyarországon ez nem így történt; lassan két éve tart az interregnum, még mindig nem született meg az új GMbSZ. Cikkünkben az alkotás folyamatáról írunk, illetve arról, hogy miként élték meg a helyzetet a gázipar szereplői.
És vala a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal (ezután Hivatal) – hogy kicsit költőien szóljunk –, amelynek feladata a GMbSZ „menedzselése”. A Hivatal igen dicséretes módon összehozott egy Gázipari Műszaki Szakbizottság elnevezésű testületet, amely hivatott volt elkészíteni a nevezett szabályozást. A Szakbizottság, mint ahogy nevéből is adódik, hét szakemberből állt, tételesen:
- a Gázszolgáltatók Egyesülése,
- a Magyar Épületgépészek Szövetsége,
- a Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetség,
- a Magyar Gázipari Vállalkozók Egyesülete,
- a Magyar Mérnöki Kamara, Gáz- és Olajipari Tagozat,
- a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal és
- a Magyar PB Gázipari Egyesület egy-egy képviselőjéből.
Mondhatjuk, hogy a gázipar és az épületgépészet megfelelően képviselve volt-van (bár a szakma tobzódik a társadalmi szervezetekben, amelyek közül néhányan valószínűleg hiányolják magukat a felsorolásból). Fontos ügyrendi kitétel, hogy a Szakbizottság ülésein a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) és a Magyar Energia Hivatal képviselője tanácskozási joggal vehetett részt.
A Szakbizottság sok vita és tárgyalás után elvégezte munkáját, és 2005 júliusában letették az asztalra a GMbSZ-t, aminek színvonalát a bizottsági tagok személyén túl az garantálta, hogy pontjairól nem szavazással (mert ugye nem biztos, hogy mindig a többségnek van igaza), hanem esküdtszék mintájára konszenzussal döntöttek, tehát csak az került be az anyagba, aminek igazáról mindannyian meg lettek győzve. Egy szó, mint száz: a Hivatal feltette honapjára a GMbSZ-t, mint augusztus 15-től érvényes dokumentumot. Csakhogy az említett, tanácskozási joggal az üléseken jelen lévő GKM-képviselő kérésére a Szakbizottság ezután elküldte a GMbSZ-t a Belügyminisztériumnak, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatalnak (OLÉH) és a Szabványtestületnek véleményezésre. A Szakbizottság egy kérést is fűzött az iratokhoz: azt, hogy a címzettek csak a leírtak törvényességét vizsgálják, mintegy alkotmánybírói szerepet betöltve, a műszaki oldalt pedig hagyják rájuk. Ha ez így történik, akkor nem lenne semmi baj, mert egy törvényességi háttérfelmérés gyorsan lezongorázható. Sajnos, az említett három szervezet (illetve egy negyedik) a kérést figyelmen kívül hagyta, és több lényegi kifogást emelt – teszem azt olyan, hatásköri jellegűt is, mint az OLÉH, ami az égéstermék-kivezetések szabályozását követelte magának, az építésügy fennhatósága alá utalva a témát.
Az ügy itt „állt ki a forgalomból”, mert a Szakbizottság úgy érezte, nem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja a nem kért véleményeket. A kibontakozás bizonytalan: a bizottsági tagok szívesen kiadnák a GMbSZ-t – jogukban áll –, de jó szívvel nem tehetik. Folynak az egyeztetések; az is lehet, hogy mire megjelenik ez a lapszámunk, már a GMbSZ is érvénybe lépett, de az sem lehetetlen, hogy csak jövőre jön ki. Jelenleg annyi biztos, hogy a dokumentum letölthető a www.mbf.hu honlapról, de alkalmazása még nem kötelező. Azaz itt a második kérdés: kell-e alkalmazni, ha hivatalossá válik? Itt is bizonytalanság uralkodik: információink szerint a GMbSZ se nem rendelet, se nem szabvány, mégis be kell tartani. Értelmezésünk szerint nagy szabadságot ad a gyártóknak, illetve a felelősséget a tervezőkre hárítja, akiknek lehetőségük lesz a szabad, legalább egyenértékű, számításokkal igazolt változtatásra. Az ÁNTSZ, a kéményseprők és egyéb hivatalok, akik eddig sokszor korlátai voltak a modernebb megoldásoknak, akceptálni lennének kénytelenek a tervezői véleményt.
A szabályzattervezetet sok cég már használja, felhasználta, annak pontjai szerint alakították át szolgáltatási skálájukat, bízva abban, hogy lényegi változások már nem lesznek benne. A több mint százoldalas dokumentum ismertetésére nincs helyünk (a jelzett honlapon olvasható, akit érdekel), de annyit jelezhetünk az étvágy felkeltésére: a zárt égésterű készülékeké a jövő!
