A szakma doyen-je
2005/11. lapszám | VGF&HKL online | 3261 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Gimnáziumi érettségi után egy kis gyártóüzembe kerültem. A céget nem sokkal belépésem előtt államosították. A régi neve Varga Krikovszky volt, és vált az „ÁLTASZER” állami vállalat melléküzemágává.
– Több éve működsz az épületgépész szakmában, melyek voltak pályád mérföldkövei?
– Az államosított nagyvállalat újonnan kinevezett igazgatója az üzem vezetésével a régi tulajdonosokat bízta meg. Az üzem vezetője Krikovszky Sándor mérnök, a műhelyé Varga Kálmán bácsi lett. Vigyáztak is a meglévő értékekre, mintha még mindig a sajátjuk lett volna. Jaj volt például annak, aki a lemezegyengető asztalra rá mert egy kalapáccsal ütni. Az üzem korábban is különböző méretű és teljesítményű hátrahajló lapátozású ventilátorokat, valamint légtechnikai idomokat gyártott. Ma már kevesen tudják, hogy a hátrahajló lapátozású ventilátorok egyik feltalálója Krikovszky Sándor volt. A kivitel a két ember kísérletezésének és szakmai tudásának volt az eredménye. Még ma is előttem van, ahogyan az egész műhely tátott szájjal figyelte Varga bácsit, hogyan rajzolt ki egy bonyolult nadrágidomot a lemezen, majd kiszabva hogyan állította össze. Ezektől az emberektől tanultam meg egy választott szakma tiszteletét, és egymás munkájának megbecsülését. Mint „betanított lemezlakatost” azonnal felvettek a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára. Elég jól sikerültek a féléves vizsgáim, így dékáni engedélyt kaptam heti 18 órás munka vállalására. Így kerültem a Városépítési Tervező Iroda gépészosztályára, mint műszaki rajzoló és szerkesztő, Orolin András mellé.
A régi Kolbányi Pákozdi cégnek a múltban két gépészmérnöke volt, Orolin András és Macskássy Árpád. Az a szerencse adatott meg számomra, hogy az egyik mellett dolgozhattam, és egyidejűleg a másiktól közvetlenül tanulhattam. Szakmánk mindkét nagy egyénisége híres volt arról, hogy kedvvel foglalkozott a fiatalabbakkal, és szeretett tanítani. 1956-ban végeztem a Műegyetem Gépészmérnöki Kar Épületgépész szakán, és – hatalmi szóval – a Szerelő Ipari Vállalathoz, Móczár Imre csoportjába helyeztek. Tőle tanultam meg a kivitelezés minden fortélyát, és az emberekkel való tisztességes bánásmódot. Az anyagelőkészítéstől (lepedőkészítés) a naplóvezetésen át a munka átadásáig minden lépést elvégeztettek velem.
A „SZERIP” főmérnöke ekkor Meidinger Sándor volt. Egy alkalommal épületellenőrzéskor észrevette, hogy a földön, eldobva horganyzott idomok hevernek. Összeszedette velem, kezembe nyomott egy „spirál Ulrichot”, és az idomokat a raktári polcon a katalógus szerint szét kellett válogatnom. A beszerzési áron kiáraztatta velem. Másnap bekérte a listát. Én próbáltam magyarázkodni, de ő a hátsó zsebéhez nyúlt, majd a titkárnőhöz küldött. Rögtön tudtam, hogy nem érdekli a magyarázatom. Köztudott volt ugyanis, hogy erősen nagyothalló, és a hallókészülék kapcsolója a hátsó nadrágzsebében van, tehát kikapcsolta. A titkárnőnél viszont egy pénztári utalvány volt arra az összegre, amely összeg az összeszedett horganyzott idomok értéke volt. Így vezetett rá az idomok megnevezéseinek és típusszámainak megtanulására, valamint az anyag megbecsülésére. Ma már kevesen tudják, hogy ő volt a gázkéményeknél alkalmazott „Meidinger tárcsa” feltalálója, és méreteinek áramlástechnikailag megfelelő meghatározója.
A kivitelezési munkámban értek kellemetlen élmények is. Egy eset kapcsán rajtam köszörülte a nyelvét a fél szakma. Melléknevet is ragasztottak rám: „a közmondáskészítő”. Egy jelentés aljára a gépíró kislánnyal alá is íratták: okl. épületgépész-mérnök, közmondáskészítő. Az történt ugyanis, hogy az egyik munkámon a szerelő a radiátorkötést hegesztette, a segítője (nevezzük X-nek) mögötte éppen lehajolt valamilyen anyagért. A másik brigádból valaki (nevezzük Y-nak) mögéje lopózott, és fenéken billentette. A fiú előreesett, és a hegesztőpisztoly lángja teljesen leégette a haját. Mint munkahelyi vezetőnek, az én feladatom volt a baleseti jegyzőkönyv megírása. A vezető szerelő, Veckermann Lőrinc ugyan javasolta, hogy találjunk valami mást ki, de én nagy naivan beírtam a megfelelő rubrikába a valóságot. „X-et Y úgy fenéken rúgta, hogy X-nek leégett a haja”. A SZERIP-nél sokáig nem tudtam úgy bemenni valamelyik szobába, hogy a kollégáim vagy kolléganőim ne kezdjenek el nevetni. Kétévi kivitelezői munka után kerültem a Lakóépülettervező Vállalathoz, és vezettem az épületgépész osztályt 1986-ig. 1987-ben engedélyt kaptam – mint derült égből a villámcsapás – az összes akkor működő hatóságtól, magán képviseleti iroda, majd külkereskedelmi joggal rendelkező, magán nagykereskedelmi korlátolt felelősségű társaság alapítására, Induláskor még kevés pénzzel és sok szellemi apporttal lehetett céget alapítani. A cég „Insta-Ar”, majd „A-Therm” néven működött, és később vette fel a HERZ Holdinghoz csatlakozva a HERZ Armatúra Hungária Kft. nevet, mely céget ma is vezetem.
– Hogyan jut időd egy sikeres céget vezetni, és mellette ezer más dolgot csinálni, pl. igazságügyi szakértés, mediátor-tevékenység stb.?
– Az első céget feleségemmel együtt alapítottuk. Mivel pénzünk nem nagyon volt, mindent magunknak kellett elvégezni. Korábbi képviseleti munkám kapcsán szereztem ugyan külkereskedelmi gyakorlatot, de a vámeljárástól a számviteli szabályokig mindent meg kellett tanulnom. Egy cég sikeres vezetésének elengedhetetlen feltétele, hogy mindezen ismeretek birtokában legyen a vezető. Egyéb tevékenységre csak úgy marad most időm, hogy elődeimtől tanulva, ismereteimet megosztom kollégáimmal is. Csak így tud kialakulni egy helyes munkamegosztás.
Az igazságügyi szakértés nem foglalja le nagyon sok időmet, mert igyekszem csak érdekesebb feladatokat vállalni. Mivel hosszú ideje végzem, már bizonyos rutinra is szert tettem. (Helyszíni szemle levezetése, szakvélemény-készítés, tárgyaláson való részvétel stb.) Az öregség egyik jele viszont, hogy a Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamara aranyjelvénnyel tüntetett ki és örökös tagjává választott. Sok időmet foglalja le viszont a helyes válaszokra való elméleti felkészülés. Nem szégyellek kérdezni, ha valamilyen témában nem érzem felkészültségemet teljesnek. Még senki sem utasított viszsza, ha valamilyen kérdéssel fordultam hozzá. Sok emberben tudat alatt van egy bizonyos pedagógia iránti vágy, és szívesen veszik, ha taníthatnak, én meg örömmel használom ezt ki. Sok ember nem szeret kérdezni, pedig ezzel nem lesz kisebb, sőt a válaszadó lesz nagyobb. (Hülye kérdés nincsen, csak hülye válasz! Mondotta volt Macskássy professzor.) Az Igazságügyi Minisztériumtól nyert épületgépész „mediátori” jogosítványomat is szakértői munkámnak köszönhetem. A mediáció Magyarországon egy még alig ismert vitaelrendezési joggyakorlat. Ez egy alternatív jogi-vitarendezési eljárás, ahol egy bejegyzett pártatlan személy, a mediátor nyújt segítséget a vitában érintett feleknek ahhoz, hogy olyan megállapodást kössenek, amely mindkét fél számára kielégítő.
– Miben változott az épületgépész szakma pályafutásod alatt, és mi az, ami ma jobb vagy rosszabb?
– Az épületgépész szakma pályafutásom alatt mondhatnám „egy fényévnyit” változott. A magyar épületgépészet európai szintű. Műszaki kollégáink túlnyomó része szakképzett, sokoldalú. Az újdonságok műszaki információja ma jobb, mint amivel pályafutásom elején találkoztam. Az oktatás minősége és formái azonban rosszabbak. Tudom, hogy ez főleg anyagi kérdés, de az oktatás nem tudta minden területen felvenni a felgyorsult ütemet. Úgy gondolom, hogy az oktatás anyagi és szellemi segítése mindannyiunk kötelezettsége. Fejlődés, lépéstartás az európai színvonallal csak akkor várható, ha minden épületgépészettel foglalkozó cég kötelességének érzi, hogy az oktatást anyagilag is segítse.
– Melyek az üzletpolitikai elveid?
– Üzletpolitikai elvem alapja: egy üzlet csak akkor jó, ha mindkét fél részére előnyös. Az árut nem csak eladni kell, hanem szükséges a helyes felhasználást tanáccsal is segíteni. A központi fűtőberendezések szerelvényeinek beépítése szakeladót és szakszerelőt igényel. Ahol ez nem biztosított, nem állunk rendelkezésükre. Ennek megvannak a lehetőségei, úgy, hogy egyidejűleg a versenytörvény betűit ne sértsük. A fűtési szerelvény nem olyan áru, amit a Mari néni a polcról levehet, és Pista bácsi otthon felszerelhet. Társaságom, mint a gyár kihelyezett karja, csak nagykereskedők részére szállít. Igyekszünk követni azt az elvet, miszerint „a vevőm vevőjét nem szolgálom ki”. Igen sok esetben felvesszük a kapcsolatot a tervezővel is, ellenőrizve azt a tényt, hogy a megrendelt szeleptípus az adott fűtési rendszerhez illeszkedik-e. Ha a megrendelő viszszalépett, vagy a tervezett forgalom nem valósult meg, a vásárolt szerelvényeket partnereinktől visszaveszszük és jóváírjuk.
– Melyek a további terveid?
– Két tervem van. Az egyik az „épületgépész tervtanács” rendszerének felújítása, a másik az oktatás és tájékoztatás segítésére valamilyen öszszefogás megszervezése.
