Akit a zárt égésterű füstje megcsapott
2005/9. lapszám | VGF&HKL online | 4141 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A gyártók, forgalmazók fejlesztik, a gázszolgáltatók ajánlják. A tervezők betervezik. A kivitelezők, végfelhasználók igénylik. Mégsem szaporodnak úgy, mint ahogy az elvárható lenne, ugyanis bürokratikus okok miatt – amelyeknek jelentős anyagi vonzata is van – egy zárt égésterű telepítése akár 2-3-szor annyiba kerülhet, mint maga a készülék.
Miért? Vannak, akik kéményseprő-ÁNTSZ összefogást, lobbyt sejtenek a háttérben, mások egyszerűen a bürokrácia hatalmon maradását vélik elfedezni. Hogy mi az igazság? A színfalak mögé nem látunk, de néhány tényről azért szólhatunk. Ilyen tény az is, hogy nincs szabályozva, papíron leírva az, hogy az ÁNTSZ miként, milyen kritériumok alapján bírálja el azt, hogy hova mit lehet telepíteni. Tény, hogy az egyes ÁNTSZ-irodák saját hatáskörükben döntenek, mindegyik másképp, a kialakult szokások, illetve szakembereik habitusa, képzettsége szerint. Végül tény az is, hogy végső soron emberekről lévén szó, imitt-amott előfordul, hogy nem kellőképpen rugalmasak, túlságosan biztonsági játékot játszanak.
Szerkesztőségünkbe nem az első megkeresés érkezett nyár elején Komárom-Esztergom megyéből, miszerint arrafelé – az ÁNTSZ miatt – roppant nehéz zárt égésterű készüléket beépíteni. Ideje volt szerkesztőségünknek is lépni az ügyben, és kapóra jött, hogy előfizetőnk, Farkasné Bódis Katalin – „akit a zárt égésterű füstje megcsapott” –, kiváló amatőr oknyomozó riporterként nagyszerű kis anyagot hozott össze. Mi ezt szerkesztettük, eljuttattuk az illetékes ÁNTSZ-hez, és most leközöljük az egész anyagot. Elöljáróban még annyit, hogy az ÁNTSZ esztergomi egységénél kérésünkre reagálva alkottak egy állásfoglalást, amit aztán elbírálásra felküldtek Budapestre, az országos központba. A komárom-esztergomi illetékes tájékoztatása szerint konkrét, jobbító lépéseket szándékoznak tenni az ügyben, ezért nem adnak egy gyors, de esetleg nem kielégítő választ. A hivatali ügyintézési idő 30 nap, így remélhetjük, hogy következő lapszámunkban megjelentethetjük az ÁNTSZ véleményét.
Várjuk olvasóink véleményét is az ügyről.
Komárom Város Polgármesteri Hivatala
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. tv. 10. §-ában biztosított jogkörömben, a tv. 12. §-a és ,,az egyes építményekkel, építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról” szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM. Rend. 7. §, valamint fenti rendelet 2. sz. mellékletének előírásai alapján az intézetemnek megküldött tervrajzot és műszaki leírást áttanulmányoztam. Koncz Károly Komárom, Csillag ltp. 8. 2/8. sz. lakos által ugyanezen telephelyen levő lakóépületének turbó gázkazán homlokzati égéstermék-kivezetéséhez közegészségügyi szempontból nem áll módomban hozzájárulni, mivel a homlokzati égéstermék elvezetését nem egyszintes, szabadon álló épületben tervezik, hanem tömbépületbe, továbbá a tervrajz szerinti kivitelezéssel az Országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. Rendelet 80. § c.) pontjában előírtak nem teljesülnek. Közegészségügyi szempontból javaslom a létesítmény gázfűtésnek szerelt kéménnyel történő tervezését. Komárom, 2005. május 31.
Papné Dr. Köpeczi Éva
városi tisztifőorvos
Farkas Sándorné megjegyzése: Az ÁNTSZ ajánlata, a szerelt kémény aránytalanul nagy beruházás!
Ezek után mások azt mondták volna: „ez van”, és más megoldást keresnek Farkasné Kati nem így döntött, egyrészt a műszakilag legjobb megoldást szerette volna, másrészt megunta, hogy lényegi indoklás nélkül utasítják el nem először. Fellebbezett a döntés ellen. Kapcsolatba lépett az ÁNTSZ-szel, és magyarázatot kért – nem kapott. Elment az önkormányzat építési osztályára, ahol segítőkészek voltak, de segíteni nem tudtak. Felkereste a gázszolgáltatót, készülékgyártókat, akik szintén pozitívan viszonyultak a kérdéshez. Végül szerkesztőségünkhöz fordult, bízva abban, hogy egy sajtóorgánumot talán komolyan vesznek az illetékesek. A hozzánk eljuttatott anyagok közül az első saját véleménye az ügyről, vázlatos formában:
Jogos kérdések
Értelmüket bizonyítandó pár kiegészítő dokumentumot is kaptunk. Az első: CD Jogtár 253/1997. (XII. 20.) Korm. Rendelet, Gáznemű égéstermék homlokzati kivitelezési feltételei 80. §
„Homlokzaton (külső falon) égéstermék-kivezetési helyet kialakítani csak a helyiség légterétől elzárt égésterű gázüzemű tüzelőberendezés céljára lehet, akkor, ha a) az égéstermék tető fölé, a szabadba történő kivezetésére alkalmas kémény nincs, illetőleg a meglévő tartalékfűtés céljára szükséges,
b) a tervezett homlokzati égéstermék-kivezetés az épület állékonyságát nem veszélyezteti, és az épített környezet értékeinek védelmére vonatkozó (településkép-, építészeti érték- vagy műemlékvédelmi) érdeket, továbbá táj- és természetvédelmi érdeket nem sért,
c) a tervezett homlokzati égéstermék-kivezetés az egészségvédelmi követelményeknek megfelel.”
Farkas Sándorné megjegyzése: Mi a követelmény? Aztán itt van egy nagy készülékgyártó honlapjáról származó szemelvény és ábra. Javaslat homlokzati égéstermék kivezetések elhelyezésére. Az égéstermékek homlokzati kivezetéseire és azok helyére, valamint az épületszerkezetektől való távolságaira nincsenek országos előírások. Az alábbiakban azokat a megoldásokat ismertetjük, amelyek számos országban elfogadottak, és alkalmaznak, valamint amelyeket egészségvédelmi szempontból, a kazán biztonságos működése szempontjából jó megoldásnak tartunk.
A – ablak alatt 600 mm; B – szellőzőrács alatt 600 mm; C – tető alatt 300 mm; D – erkély alatt 300 mm; E – ablak mellett 400 mm; F – szellőző mellett 400 mm; G – szellőzőcsőtől 600 mm; H – épületsarkoktól 300 mm; I – merőleges faltól 1000 mm; L – talajtól vagy födémtől (lapostetőtől) 2200 mm; M – két füstgázkivezetés függőleges távolsága: 1500 mm; N – két füstgázkivezetés vízszintes távolsága: 600 mm. (forrás: Saunier Duval)
A cikk szerzői célul tűzték ki a háztartási gázkészülékek belső levegőminőségre gyakorolt hatásának vizsgálatát, különös tekintettel a „C” típusú, homlokzati égéstermék-elvezetéssel ellátott készülékekre. Úgy véljük, hogy a homlokzati égéstermék-elvezetés vizsgálatára kidolgozott, alapvetően új módszerünk alkalmas arra, hogy meghatározzuk a készülékek belső levegőminőségre gyakorolt hatását.
Eddig a háztartási készülékek telepítési és szennyezőanyag-kibocsátási előírásai elsősorban az adott készülékfajtával műszakilag elérhető paraméterektől függött. Megdöbbentő különbségek mutatkoznak az egyes készüléktípusokra, különböző tüzelőanyagokra vonatkozó telepítési előírásokból levezethető lakótéri szennyezőanyag-koncentráció értékekben. Egyes esetekben a szennyezőanyag-koncentráció értéke az új rendeletben megadott határértékek sokszorosa is lehet. Ezután a telepítési előírásoknak olyanoknak kell lenniük, amelyek biztosítják a rendeletben előírt határértékek betartását. A műszaki megoldás akkor elfogadható, ha azzal biztosítható a határértékek betartása. Mint látni fogják, a várható maximális szennyezőanyag-koncentráció minden készüléktípusnál számíthatóvá, kikövetkeztethetővé tehető.
A levegőminőségi határértékekről megjelent a 14/2001. (V. 9.) Köm-EüM-FVM együttes rendeletben meghatározott határértékek a gázipari szakemberek számára megadják azokat a paramétereket, amelyek alapján egy gázkészülék telepítése tervezhető, engedélyezhető. A megoldás megfelelő, ha a telepítés után a szennyező anyagok koncentrációja a határértéket nem haladja meg. Ha egy berendezés telepítésének engedélyeztetési eljárásában közegészségügyi szempontként a levegő minősége szerepel, akkor a hatóság az engedély kiadását csak azon az alapon tagadhatná meg, ha kimutatja, hogy a szennyező anyagok koncentrációja a telepítés után meg fogja haladni az elírt határértékeket. Ezzel megszűnne az eddig fennálló jogbizonytalanság, amikor a telepítésről szóló döntést nem számszerűsíthető vagy nem méréseken alapuló szempontok szerint, egyéni belátás alapján hozzák.
A háztartási gázkészülékek égéstermékében légszennyező anyagként szén-monoxid, nitrogén-monoxid és nitrogén-dioxid fordul elő (1. táblázat). A jó és jól beállított gázkészülékek hígítatlan égéstermékében a szén-monoxid 0-20 mg/m³, a nitrogén-oxidok 5-200 mg/m³ körül mozognak, készüléktípustól függően. A szén-monoxid-képződés akkor lehet jelentős, ha a gázkészülék elkoszolódott, vagy egy kisméretű helyiségben olyan kicsi a légcsere, hogy a gázkészülék a fellépő oxigénhiány miatt kezd el jelentős mértékben szén-monoxidot gyártani. Általánosságban azonban elmondható, hogy amennyiben olyan helyzetet teremtünk, hogy a nitrogén-oxidokra vonatkozó kibocsátási határérzékek betarthatók, akkor a szén-monoxidra vonatkozó feltételek automatikusan teljesülnek. A vizsgálati módszer lényege, hogy a helyiségben kialakuló légszennyezést folyamatosan regisztráljuk, miközben a készüléket egy célszerűen megválasztott időtartamig folyamatosan, névleges terhelésen üzemeltetjük, amelyet egy általában az előzőtől eltérő idejű üzemszünet követ. Ezek a ciklusok kb. egy hétig folyamatosan követik egymást. Az eredmények ábrázolásakor világosan látható a készülék okozta szennyezés a háttérszennyezésre rászuperponálódva. Továbbá látható a különböző irányú és erősségű szél hatása, a szennyezőanyagok koncentrációjára. A szükséges időtartamok megválasztása a vizsgálat első napjaiban kapott eredmények alapján alakult ki.
A mérés
Vizsgálatunkat egy zárt égésterű, 7 kW névleges hőterhelésű, természetes levegőellátással rendelkező, C11 típusú, FÉG Konvektor Rt. által gyártott széria F8.50 F típusú készülékkel végeztük. A készülékről tudni kell, hogy égéstermék-oldali tömörsége a rugalmas tömítéseknek köszönhetően az előírt határérték 20%-át sem érte el. A készülék N0x-kibocsátása az EN 613-as szabvány szerinti kategorizálás szerint a legjobb. Az FÉG gázkonvektorokba, egy OMFB által is támogatott fejlesztésnek köszönhetően, alacsony N0x-kibocsátású égőket építettek be. A vizsgálatokat Budapest belvárosában, egy négyemeletes tömbház második emeleti, utcára néző szobájában végeztük. A mérés időtartalma alatt a szobák ajtajai zárva és használaton kívül voltak. A kb. 25 m²-es, 3,4 m belmagasságú körfolyosós bérházi helyiségnek a konvektora az ajtóval szemközti ablak alatt helyezkedik el. A mérőműszert az ajtó mellett helyeztük el, a mintavevő csövet a szoba konvektorral átellenes oldalán a leszálló légáramlat útjába helyeztük kb. 1,5 m magasan, a faltól kb. 0,5 m-re. Folyamatos mintavétel történt Environnement s.a. AC 31 M típusú monitorral. A monitor üzemeltetését ellenőrző paraméterek rendben voltak a mérés folyamán. A monitor negyedórás mérési átlagokat szolgáltatott az NO- és NOx-koncentrációkról.
A készüléket programórával úgy vezéreltük, hogy egy ideig névleges terhelésen üzemelt, majd megadott idejű üzemszünet következett. Az ábrákon a névleges teljesítményű üzemet kék színű oszlopok jelzik. A vizsgálatsorozat végére 3 órás üzemet 5 órás üzemszünet követett. Ennél a beállításnál vált leginkább láthatóvá a változó háttérszennyezésre rászuperponálódva a gázkészülék szennyező hatása. Egyben a vízszintesbe forduló görbék jelzik, hogy a további üzemidő-növelés nem növelte volna meg a helyiségben a szennyezőanyag-koncentrációt, valamint az üzemszünet növelése sem vezetett volna koncentrációcsökkenésre. Az ábrákon feltüntettük az aktuális szélirányokat. A nyilak mérete a szélsebességgel arányos méretű.
A diagramokat vizsgálva megállapítható, hogy a nagyobb szélsebesség minden esetben szennyezőanyag-koncentrációcsökkenést eredményezett. A vizsgálat idején időegység alatt kétszer annyi gázt használtunk el, mint a legnagyobb téli gázfogyasztás. Ennek ellenére a vizsgálat ideje alatt egyetlen egyszer nem alakult ki a lakásban az előírtál magasabb légszennyezettségi érték. Ha figyelembe vesszük, hogy a készülék normál üzemben elsősorban 50%-os terhelésen üzemel, akkor a készülék okozta szennyezőanyag-koncentrációnövekedést a gyakorlatban az ábrákon látható értékek kevesebb mint felére tehetjük. A készülék hígítatlan égéstermékében az N02-tartalom mintegy negyede az NO-tartalomnak. Vizsgálataink szerint a készülékből kilépő N0 gyakorlatilag nem alakul át N02-vé az alatt az idő alatt, amíg a gázkészülék felállítási helyiségében tartózkodik. Ezért az ábrákon az egyszerűség kedvéért az NO-értékek alakulását mutatjuk be.
A bemutatott vizsgálat elfogadható mértékű költséggel megismételhető kevésbé égéstermék-tömör készülékkel, így megállapítható lenne az égéstermék-oldali tömörtelenség hatása. A vizsgálatokat különböző beépítési helyzetekben, különböző teljesítményű, kialakítású készülékekkel megismételve olyan eredményeket kaphatnánk, amelyek szakmailag alapoznának meg egy új beépítési előírást.
A fentiek alapján látható, hogy valamennyi készüléktípus esetén van olyan módszer, amellyel a tervezett műszaki megoldás hatása a hasonló esetek mérése alapján kalkulálható a belső levegőminőségre. A meglévő háttérszennyezést figyelembe véve megállapítható, hogy a tervezett berendezés hatására túllépjük-e a tervezési határértékeket vagy sem. Más esetekben ez a környezetvédelmi elv már általánosan alkalmazott a telepítések engedélyezése során, minden más megoldás diszkriminatív. Az új telepítések engedélyeztetésekor nem a régi készülék kibocsátási paramétereit kell figyelembe venni, hanem a jelenleg gyártott készülékekét. A mintaesetek méréséhez elegendő lenne viszonylag kis számú mérést elvégezni, amelyhez az anyagi fedezetet környezetvédelmi pályázatok segítségével biztosíthatnák.
Fazakas Miklós – FÉG Konvektor Rt.
Dr. Virágh Zoltán, Frigy Beáta, Fodor József
Országos Közegészségügyi Központ
Farkas Sándorné megjegyzése: A mellékelt mérési dokumentumok FÉG F 8. 50 típusú konvektorra készültek. Nem lenne-e érdemes turbós gázkazánokra is elvégezni? Vagy szebb látvány a szerelt kémény? A városvédők mit szólnának a látványhoz?
