VGF&HKL szaklap

GMBSZ

2006. április 10. | Versits Tamás |  2233 | |

Az alábbi tartalom archív, 13 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Ha Hamlet tudta volna, hogy klasszikus mondata a múlt év őszén megjelent, szinte gyakorlatban elfogadott és betartatott, majd a közelmúltban újravéleményezett gázszakmai javaslatok (nem szabványok), ismert nevén a GMBSZ kapcsán, de az adott témára vetítve újra aktuális lesz, biztos komolyabban gondolta volna annak a fiolának a sorsát, hisz valljuk meg őszintén, ebben a kérdésben is emberéletek foroghatnak veszélyben, még ha közvetett úton is. De akkor mi a megoldás?

A szakma és a józanész egyértelműen a zárt égésterű, turbó készülékek mellett van, mert könnyű belátni, ha a gázkészülék nem a felállítási helyiség levegőjét használja fel az égéshez, akkor az égéstermék-elvezető rendszer sem áll közvetlen kapcsolatban a helyiséggel. Tehát a helyiségbe történő égéstermék-visszaáramlásról sem beszélhetünk. A problémát megoldottuk.
Ha minden ilyen egyszerű volna!

Nézzük meg egy kicsit közelebbről a kérdést! Általánosságban a hagyományos levegőellátású, kéménybekötött, áramlásbiztosítóval ellátott (deflektoros) gázkészülékek a "B" típusú készülékek. Ezek a berendezések a felállítási hely külső nyílászáróin vagy nem megfelelő alaplégtér mellett, a külső térrel érintkező szomszédos helyiséggel összeszellőztetve, annak külső nyílászáróin keresztül kapták a levegőt. Ez addig működött is, míg a fokozott légzárású nyílászárók megjelentek, mert ezek szinte semmi levegőt nem engednek be. De erre is lettek kitalálva! A minimális légbevezetést még a konyhai vagy fürdőszobai páraelszívóval is, mint elszívás lehet csökkenteni. Tehát egy kis ráfordítással teljesen el tudjuk lehetetleníteni a kéményes gázkészülékünk működési feltételeit, amit azzal "hálál" meg, hogy a kéményen keresztül, a természetes áramlást megfordítva szeretne levegőhöz jutni. Az eredményt sajnos újságcikkekből, híradásokból ismerjük. És ez az oka annak is, hogy saját fegyelmezetlenségünk és felelőtlenségünk miatt a GMBSZ elég szigorúan bánik a "B" típusú készülékek lakótérben történő elhelyezésével, az égési és a szellőző levegő kérdésével. De nem zárja teljesen ki azt!

Ez az eszmefuttatás is emiatt jött létre, itt utalva a címre, hogy tényleg, akkor mit vegyünk? A kéményes készülékek esetében viszonylag egyszerű dolgunk van. A beépítendő tüzelőberendezést a műszaki paramétereihez megfelelően méretezett és/vagy kiválasztott kéményre, illetve kéményrendszerre kell csatlakoztatni. A hazai kínálatban megtalálható műszaki megoldások igen szerteágazóak. A hagyományos falazott kéménykürtőbe húzott alumínium vagy rozsdamenetes acél béléscső mellett a saválló, kerámiabetétes elemekből öszszeállítható kéményrendszerek, főleg új építéseknél, egyre inkább elterjettebbé válnak. A meglévő régi gravitációs kémények felújítása során pedig speciális műanyag bélelőelemeket is használnak.

Zárt égésterű készülékek esetén az égéstermék-elvezetés sokkal összetettebb is lehet. A homlokzati égéstermék alap kivezetés, amit helytelenül "parapet csőnek" hívnak, roppant módon leegyszerűsíti a problémát. Igaz, mivel homlokzaton helyezkedik el, így építésügyi hatósági engedélyköteles, valamint meg kell felelni a kivezetés védőtávolságait (ablaktól, telekhatártól, járószinttől stb.) meghatározó előírásoknak is. Az alap koncentrikus cső mérete a legtöbb esetben 60/100 mm, amivel 3-5 m kivezetési egyenértékű csőhosszat tudunk megvalósítani. Szándékosan használjuk az egyenértékű csőhossz fogalmát, mert egy vízszintes alap kivezetés is nem csak egyenes csőből áll, hanem tartalmaznia kell minimum egy iránytörést, ami a legtöbb esetben egy 90 fokos könyökidom, ami az alaki ellenállása révén a csatlakoztatható csővezeték hosszát rövidíti. Amennyiben ebben a méretben már nem tudjuk megvalósítani a kivezetést, akkor bővíteni kell, ami általánosságban 80/125 mm-es keresztmetszetet jelent. A "turbó" csövek sok esetben megtalálhatók a gázkészülékeket gyártó/forgalmazó cégek kínálatában, és a készülékkel együtt tanúsították, mint gyári, vásárolható tartozékot, de vannak szakosodott, kimondott égéstermék-elvezető rendszereket gyártó/forgalmazó cégek is.

A zárt égésterű készülékek másik fő elvezetési fajtája, amit az új GMBSZ is preferál, a függőleges kivezetés, ami történhet lapos- vagy magastetőn is. Ez a kivezetési mód is koncentrikus csővezeték felhasználásával valósítható meg. A 60/100- mm-es alap elvezetési méret mellett, a hosszabb elvezetési hosszak leküzdésére szintén 80/125 mm-es csővezeték áll rendelkezésre az egyéb szereléshez szükséges tartozékokkal az iránytörésekhez. A tetősíkon kívül egy speciális "kémény"-elem helyezkedik el, amit a gyártók eleve úgy alakítottak ki, hogy az előírásokban foglalt, 0,8 m tetősíkkal párhuzamos vetületi magasságot kielégítsék. Ennél az elvezetési fajtánál lényegesen kevesebb védőtávolsági és elhelyezhetőségi méretnek kell megfelelni a kivitelezéskor. Ha a két elvezetési módot összevetjük, akkor a költség oldaláról nézve a homlokzati kivezetés a kedvezőbb, de ha a műszaki megfelelőséget nézzük, ami itt kimondottan az előírásokban foglalt elhelyezhetőségi kritériumokat foglalja magában, akkor a tetősík fölé vitt elvezetés egyszerűbben teljesíthető. Ez így szép és jó lenne, ha nem találkoznánk például olyan megoldandó műszaki feladattal, amikor egy zárt égésterű készüléket egy több emeletes házon, függőlegesen kellene kivezetni. Itt jönnek szóba az ún. szétválasztott rendszerek, amikor az égési levegő és a keletkezett égéstermék külön-külön, általában 80 mm-es csövön érkezik, illetve távozik. A szétválasztott rendszerben a megoldások igen széles palettán mozoghatnak, de a megvalósításhoz komolyan kell venni a gyártói előírásokat, viszont bizonyos esetekben akár 30-33 méter egyenértékű csőhosszat is be tudunk építeni.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy az európai gyakorlatot követve a hazai lakásfűtő gázkészülékek trendje a zárt égésterű berendezések irányába mutat, de ezek természetesen nem minden esetben tudják helyettesíti a hagyományos, kéményes készülékeket (lásd pl. meglévő kéményes készülék cseréje fűtéskorszerűsítésnél). És ehhez tartozik az is, hogy nem mindig csak fali készülékekről beszélünk, hisz az álló öntöttvas vagy lemezkazánok elég ritkán fordulnak elő zárt égésterű kivitelben. Ezeknek a készülékeknek a biztonságos égéstermék-elvezetéséről is gondoskodni kell.

És akkor most visszakanyarodtunk az alapkérdésre, amit most már tegyünk fel pontosan!

Milyen készüléket válasszunk, ha egy adott teljesítményben telepíthető kéményes és zárt égésterű változat is? Milyen költségeket jelent az egyik, illetve a másik megoldás? Cikkünk második részében erre keresünk konkrét készüléktípusok, kémények és égéstermék-elvezető rendszerek árának és egymáshoz viszonyított bekerülési költségeinek figyelembevételével választ!

 


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem