Munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése
2006/4. lapszám | Tomcsányi Erzsébet | 3662 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A munkaügyi ellenőrzés és az adóellenőrzés esetén az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség és az adóhatóság ellenőrzése során vizsgálja a munkavégzés alapjául szolgáló jogviszonyokat. A szerződés típusát elnevezésétől függetlenül, az eset összes körülményeire tekintettel ítélik meg.
Munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontok
A munkaügyi ellenőrzés esetén az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség a hatósági ellenőrzés során megállapított körülmények alapján minősíti a munkavégzés alapjául szolgáló jogviszonyokat. A munkaügyi ellenőrzés a munkavégzésre irányuló szerződés típusát alapvetően a Munka Törvénykönyv alkalmazásával határozza meg, amely szerint a szerződés típusát elnevezésétől függetlenül, az eset összes körülményeire tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani. A munkáltatónak és a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben megjelenő főbb kötelezettségei meghatározók a munkavégzésre irányuló jogviszony minősítésekor.
Az adóellenőrzés során az APEH nem minősíti át a munkavégzés alapjául szolgáló szerződéseket. Ha az adóhatósági vizsgálatok eredményeképpen olyan megállapítást tesznek az adóellenőrzést végző revizorok, hogy a Polgári Törvénykönyv szerinti vállalkozási, megbízási szerződés alapján végzett munkavégzés jellege a munkajog tartalmi elemeit tükrözi, az adó- és járulékkövetkezmények tekintetében a munkaviszony esetében alkalmazandó szabályokat alkalmazza. Az adóellenőrzés során alkalmazni kell azt az alapelvet, mely szerint a szerződéseket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. A munkavégzés alapjául szolgáló szerződések tényleges tartalmát tehát mind a munkaügyi ellenőrzést lefolytató hatóság, mind pedig az adóhatóság vizsgálja.
A munkavégzésre irányuló, a polgári jog körébe tartozó jogviszonyok és a munkaviszony elhatárolását mindenkor csak egyedi jelleggel, a jogviszony tényleges tartalmi elemeinek átfogó vizsgálatával lehet elvégezni. A munkaügyi felügyelő részére biztosított a hatáskör, amely szerint a tényállás alapján az ellenőrzés megkezdésekor fennálló jogviszonyt, valamint a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolatot minősítse. A minősítés az ellenőrzéskor fennálló jogviszony alapján történhet.
A hatóság eljárása az ellenőrzés során
A hatósági ellenőrzés során az eljáró hatóságok elsődlegesen a foglalkoztatás tényleges körülményeit tisztázzák, majd az eljárás lefolytatásához szükséges iratokat szerzik be. Az iratok megvizsgálását követően azok tartalmát összevetik a munkáltató adott telephelyén a munkavégzésre és annak körülményeire vonatkozóan megállapítható tényekkel. Az iratok beszerzését, a tanúk meghallgatását és az eljárás lefolytatásához szükséges tényhelyzet rögzítését követően kerülhet sor annak tisztázására, hogy valamely munkavállaló foglalkoztatása céljából megkötött szerződések tartalma valóban megfelel-e a szerződés elnevezésének.
A szerződések minősítésénél az ellenőrzés során megállapított valamennyi lényeges tényt, illetve a polgári jogviszony és a munkaviszony minősítő jegyeit - azon belül az elsődleges és a másodlagos minősítő jegyeket - egyenként és öszszességében is vizsgálni kell. A minősítő jegyeket eltérő súllyal, az ellenőrzés által érintett eset körülményeitől függően kell értékelni, ez határozza meg, hogy mely minősítő jegyek lesznek döntők az eljárás során. Például hiába dönt a munkavégzés helyéről vagy munkaidejének felhasználásáról a munkát végző, ha egyébként tevékenységét a munkáltatónál kizárólag utasítások alapján végzi. Önmagában egyetlen ismérv sem meghatározó, az egyes kritériumok fennállását vagy hiányát önmagukban kell megvizsgálni. Ezt követően a tényállás teljessége alapján lehet megállapítani a munkavégzésre irányuló jogviszony alapjául szolgáló szerződés típusát. A munkaügyi és az adóellenőrzés során a munkaviszony lényeges tartalmi elemeinek megállapítása, valamint a szerződés típusának meghatározása érdekében a munkaviszonyt meghatározó jellemzőket szükséges vizsgálni.
A munkaviszonyt meghatározó jellemzők
A végzett tevékenység jellegétől függően a munkavégzésnek a gyakorlatban általában két fő típusát különböztetjük meg, a polgári jogi jogviszonyt és a munkaviszonyt. A Polgári Törvénykönyv alapján létrejött polgári jogi jogviszony esetében a munkát végző személy valamely termék vagy szolgáltatás nyújtására vállal kötelezettséget, amely mögött önálló, a megbízótól, a megrendelőtől elkülönült tevékenység húzódik meg, amelyben a felek egymás mellé rendeltek. A Munka Törvénykönyv szerinti munkaviszony esetén a munkát végző személy tevékenysége nem önálló, függő munkaként jelenik meg, ezáltal hierarchikus alá-fölérendeltséget jelentő jogviszony, munkaviszony jön létre.
A munkaviszonyt minősítő jegyek között megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket. Az elsődleges minősítő jegyek önmagukban meghatározók lehetnek a munkaviszony minősítése szempontjából, a hatósági ellenőrzés eredményeképpen tényként való megállapításuk egyértelműen munkaviszony fennállására utal. E minősítő jegyek tehát általában, más minősítő szempontok fennállása nélkül is alátámasztják a munkaviszony létét. Ehhez képest a másodlagos minősítő jegyek egyedülállóan nem feltétlenül meghatározók, sokszor csak más, a munkaviszony fennállására utaló minősítő jegyekkel együttesen eredményezhetik a jogviszony munkaviszonnyá történő minősítését.Általános jogelv, hogy a szerződéseket valóságos tartalmuk szerint kell megítélni, és minden olyan szerződés, amely megjelenésében nem a valóságos szerződési akaratot hordozza, színlelt szerződés, amely semmisnek tekintendő. Minden olyan szerződés, amely megjelenésében nem a valóságos szerződéses tartalmat hordozza, vagyis ahol a nyilatkozatban kifejezendő akarat a nyilatkozó valódi akaratától eltér - színlelt szerződés. Ezt az általános jogelvet erősítette meg több döntésében a bírósági gyakorlat is. Adóügyben hozott határozatában több esetben mondta ki a bíróság, hogy az adóhatóságnak a szerződést, az ügyletet és más hasonló cselekményt valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Minden olyan szerződés, amely megjelenésében nem a valóságos szerződéses tartalmat hordozza, vagyis ahol a nyilatkozatban kifejezendő akarat a nyilatkozó valódi akaratától eltér, színlelt szerződés.
