Rendszerkövetelmények a kondenzációs kazánok használatához
2006/4. lapszám | Korompay Sándor | 2850 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A kondenzációs kazánok terjedésével összefüggésben egyre több esetben jelentkeznek hidraulikai problémák, amelyek megakadályozzák a készülékek által kínált magas hőtechnikai hatásfok megvalósulását.
A kondenzációs kazánok terjedése érthető, hiszen a kazángyártók rendkívüli hatásfokot kínálnak. Az elképzelt megtakarítás azonban csak abban az esetben jelentkezik, ha a fűtési hálózatot olyan módon alakítjuk ki, hogy a kazán nyújtani tudja a felkínált paramétereket.
A kondenzációs kazánok csak alacsony üzemi hőmérsékleten dolgoznak gazdaságosan. A korábban szokásosnál alacsonyabb előremenő hőmérsékletre van szükség, és lehetőleg a hálózatból visszaérkező víz hőmérséklete is legyen minél alacsonyabb. A jó hatásfok ára, hogy az alacsony-közepes fűtőtest-hőmérséklet miatt nagyobb méretű radiátorokat kell felszerelni. A kiválasztásnál általában 30 K hőlépcsővel számolunk. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy ilyen mértékű lehűléshez a szokásosnál kevesebb, kétharmad rész vizet szabad csak a fűtőtestbe engedni. Ennek kulcsa az előbeállítás. A csökkentett vízmennyiség megtakarítást is eredményezhet, ha ennek megfelelően szűkebb csőhálózatot építünk.
Több esetben írtunk már arról, hogy a kétcsöves fűtéseknél a rendszer gazdaságos működéséhez elengedhetetlenül szükséges előbeállítós szelepeket használni (1. ábra). A Magyarországon forgalmazott szelepek több mint kétharmada ennek ellenére előbeállítás nélküli kivitelben kerül forgalomba, és ennek következménye, hogy egyre többször találkozunk kondenzációs kazánokkal szerelt rendszerben ilyen egyszerű szelepekkel. Az eredmény: feleslegesen kiadott összegek a várt gazdaságosság nélkül.
Sokszor elhangzik olyan ellenérv, hogy a fűtőtestek vizének beállítását előbeállítós szelep nélkül, a visszatérőbe épített szerelvényeknél oldják meg. Egyrészt erre általában kísérletet sem tesz a kivitelező, másrészt a mai szivattyús hálózatoknál lehetetlen pontosan beállítani a vízmennyiséget a visszatérő szerelvénynél.
A kondenzációs kazánok esetében ez a felvetés egyáltalán nem elfogadható. Ebben az esetben nem egyszerűen előbeállítós szelep kell, hanem olyan, amely nagyon finom és pontos előbeállítással rendelkezik. Fontos ez beépített szelepes fűtőtestek esetében is. Ilyen finom előbeállítással rendelkező szelepet mutat a 2. ábra.
Érdemes azon is elgondolkozni, hogy a kisebb vízáramok miatt javasolni lehet a nálunk alig alkalmazott ⅜"-os bekötéseket és radiátorszelepeket is, hiszen ezek előbeállítása még finomabb, és jobb velük a szabályozás. A termosztatikus szabályozás is követelmény.
Szintén rombolja a kondenzációs kazán hatásfokát minden olyan szerkezet vagy csőhálózati elem, amely az előremenő meleg vizet visszakeveri a visszatérő ágba.
Nem szabad például hidraulikus váltót építeni kondenzációs kazánok alkalmazásánál. A hidraulikus váltó egy jó megoldás különböző szivattyús körök kapcsolásakor, de önmagában hordja a visszakeveredést. Találjunk ki más megfelelő megoldást a hidraulikai kiegyenlítésre.
Nem szabad továbbá túláram-szelepeket használni, sem a kis rendszerekben, sem a nagyobb hálózatok egyes strangjainál. Oldjuk meg a nyomáskülönbség-szabályozást fojtásos szabályozással, a 3. ábrán látható strangszabályozóval.
Összefoglalva a fentieket:
- Méretezzük a rendszert nagyobb hőlépcsővel!
- Minden fűtőtestnél használjunk jó minőségű előbeállítást és termosztatikus szabályozást.
- Kerüljünk el mindenféle visszakeveredést a hálózatban.
- Nem szabad hidraulikus váltót vagy túláram-szelepet alkalmazni.