A cégtelefon magáncélú használata
2006/12. lapszám | VGF&HKL online | 8677 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A telefon, bátran állíthatjuk, az üzleti kommunikáció legfőbb eszköze. Biztosítja az azonnaliságot, és teret ad a tárgyalásra, anélkül, hogy a feleknek találkozniuk kellene. Egyetlen feltörekvő vetélytársa az Internet, de a világháló az írásbeliség és az üzenetváltás időigénye, illetve a személyes kontaktus hiánya miatt sohasem pótolhatja a telefont. Ezt az eszközt próbálja most megadóztatni a kormány, illetve használatának feltételezhető magáncélú részét.
A telefon, bátran állíthatjuk, az üzleti kommunikáció legfőbb eszköze. Biztosítja az azonnaliságot, és teret ad a tárgyalásra, anélkül, hogy a feleknek találkozniuk kellene. Egyetlen feltörekvő vetélytársa az Internet, de a világháló az írásbeliség és az üzenetváltás időigénye, illetve a személyes kontaktus hiánya miatt sohasem pótolhatja a telefont. Ezt az eszközt próbálja most megadóztatni a kormány, illetve használatának feltételezhető magáncélú részét.
A személyi jövedelemadóról szóló (Szja) törvény 69. §-a (1) bekezdésének mb) alpontja és (12) bekezdése szerint 2006. szeptember 1-jétől természetbeni juttatásként adóköteles a cégtelefonok, munkahelyi telefonok magáncélú használata során magánszemély által megszerzett bevétel. Az adóköteles telefon-szolgáltatás körébe tartozik a helyi és távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), a mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) szolgáltatás magáncélú használata.
Az adó mértéke 54 százalék. A juttatás, szolgáltatás miatt a kifizetőt terhelő kiadásból azt a részt kell adóköteles bevételként figyelembe venni, amelyet a magáncélú használat értékéből nem téríttet meg. A magáncélú használat értéke a kifizetőt az említett telefon-szolgáltatások miatt terhelő kiadásból a forgalomarányos kiadásoknak a tételes elkülönítésével, és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével határozható meg, vagy választható, hogy a számlaértékből 20 százalék számít adóköteles bevételnek.
Alapelvek
A cégtelefon magáncélú használata miatt adófizetésre kötelezett minden telefonszolgáltatást előfizető vagy közvetített szolgáltatásként vásárló kifizető (adózás rendjéről szóló törvény - a továbbiakban Art. - 178. § 18. pont), ha a számlával (továbbszámlázással) érintett hívószámokról olyan magánbeszélgetések (is) kezdeményezhetők, amelyek költsége a kifizetőt terheli. A kötelezettség minden intézményre, cégre (egyszemélyes társaságra, eva-alanyokra is) kiterjed. Az egyéni vállalkozó (akkor is, ha eva-alany) kifizetői minőségében kötelezett a cégtelefon magáncélú használata miatti adó fizetésére, azaz akkor, ha a tevékenységében - akár más (cég, intézmény stb.) nevében - közreműködő magánszemély számára telefonhasználatot biztosít. Az "önfoglalkoztató" egyéni vállalkozót ilyen adókötelezettség nem terheli, mivel önmagával szemben nem kifizető, és esetében a törvény a telefonszolgáltatás magáncélú használatát vagy annak lehetőségét nem határozza meg adóztatható körülményként (Szja-törvény 16.§ [4] bekezdés).
Az adókötelezettség a kifizetőt terhelő kiadásból, azaz a szolgáltató által kibocsátott számla (a közvetített szolgáltatásról szóló számla) szerinti (áfával együtt számított) értékből határozható meg a rendelkezésben rögzített SZJ-számok alapján, figyelembe véve, hogy az Art. 176. §-ának (13) bekezdése szerint az adótörvények alkalmazásában a Központi Statisztikai Hivatal 2002. szeptember 30. napján érvényes SZJ-besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. Amenynyiben a számla más besorolású tételt (is) tartalmaz, az figyelmen kívül hagyható. Értelemszerűen figyelmen kívül hagyhatók azok a tételek, amelyek magáncélú használattal nem hozhatók öszszefüggésbe (pl. kék, zöld szám üzemeltetésének díja, ha arról kimenő hívás nem kezdeményezhető; az olyan kóddal ellátott készülék hívószámára számlázott tételek, amelyről csak meghatározott üzleti, hivatali partner-számok hívhatók). Nem kell figyelembe venni továbbá azokat a tételeket, amelyeket a kifizető az általa nyújtott szolgáltatás részeként biztosított telefonhasználat áraként, mint közvetített szolgáltatást továbbszámláz más kifizetőnek, vagy pl. a szálloda a vendégeinek.
Nyilvánvaló, hogy az utóbbi esetben nem keletkezik természetbeni juttatás, mivel a vendég szempontjából nem cégtelefon magáncélú használata valósul meg, hanem megvásárolt (közvetített) szolgáltatásról van szó. A más kifizetőnek történő továbbszámlázás esetén pedig a másik kifizetőnél jelentkezik az adókötelezettség a továbbszámlázott tételek alapján. Amennyiben a kifizető a cégtelefon használatát telefonkártya (feltöltő-kártya) révén biztosítja, szintén a kártyával igénybe vehető szolgáltatás SZJ-száma (besorolása) szerint kell az adókötelezettséget meghatározni.
A magáncélú használat miatti számlaérték meghatározásának egyik választható módja, hogy az 1.2. pontban említettek figyelembevétele nélkül megállapított számlatételek közül
- ki kell gyűjteni a forgalomarányos tételeket,
- ki kell gyűjteni a magáncélú hívások miatt számlázott forgalomarányos tételeket,
- a magáncélú hívások díjának az összes figyelembe vett forgalomarányos díjjal történő elosztásával meg kell határozni a forgalomarányos kiadások magáncélú hányadát,
- a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada és a figyelembe vett nem forgalomarányos tételek szorzataként meg kell határozni a nem forgalomarányos kiadások magáncélú használatra jutó értékét.
A magáncélú használat miatti számlaérték egyenlő a magáncélú hívások miatt számlázott forgalomarányos tételek és a figyelembe vett nem forgalomarányos kiadások magáncélú használatra jutó értékének együttes összegével.
Olyan esetben, amikor csak alapdíj ellenében korlátlan hívás-lehetőséget biztosít a szolgáltató, magáncélú használat miatt forgalomarányos kiadás nem határozható meg, ezért a tételes elkülönítés alapján, annak választása esetén adókötelezettség sem keletkezik. Az 1.3. pont szerinti tételes kigyűjtés az Art. bizonylatkezelésre, nyilvántartás-vezetésre vonatkozó szabályainak figyelembevételével történhet (Art. 44. §), azaz oly módon, hogy az adó alapjának megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen. Ebből a szempontból nem elegendő, ha csupán belső szabályzatban rögzítik, hogy cégtelefonról nem kezdeményezhető magánhívás. Ugyanakkor megfelelő lehet minden olyan módszer, amely a kifizető terhére számlázott díjjal egybevetve ellenőrzés esetén csak akkor kérdőjelezhető meg, ha az adóhatóság bizonyítja a módszer alkalmatlanságát vagy tartalmának valótlanságát. Célszerű lehet pl. hívásnapló vezetésének előírása, amelyben a használók feltüntetik a hívott számot és a beszélgetés okát (pl. XY megrendelő visszahívása).
A hívásnapló a kifizető szempontjából is mértéktartásra ösztönöz, mert feltehetően visszatartja a használókat a kifizető számlájára történő magánbeszélgetéstől. A hívásnapló és a részletes számla egybevetése alapján megállapítható az egyes magánszemélyek használata, és igazolható akár az is, hogy egyáltalán nem történt magánbeszélgetés. Más módszer is elfogadható lehet, pl. az üzleti és magánbeszélgetések eltérő kódolásán alapuló, a hívás kezdeményezőjének választására bízott "becsület-kassza", aminek alapján szétválaszthatók a kétféle használat díjrészei. Ennél és a hívásnapló esetében is az érintett magánszemélyek választása, közlése a hívás céljára vonatkozóan olyan nyilatkozatnak minősül, amelyet ellenkező bizonyítás hiányában el kell fogadni.
Körültekintőnek kell lenni
Bármely esetben fontos továbbá az adatvédelmi szabályok betartása, ami azt jelenti, hogy a hívott számok közül a telefon üzemeltetőjének részletes adatkérése és ellenőrzése csak az üzleti hívásokra irányulhat. Vagyis a magánbeszélgetések költségét maradék-elven - a hívott fél és a hívási cél megjelölése nélkül - jogszerű a számlából megállapítani.
Amennyiben a magánbeszélgetések tételes elkülönítése nehézséget jelent (pl. több telefon, több magánszemély használó, telefonkártya esetében), célszerű és jóval egyszerűbb megoldás, ha a kifizető a megállapított, az áfával együtt számított számlaértékből 20 százalékot tekint adóköteles bevételnek, azaz magáncélú használat miatt felmerült kiadásnak.
Ha a használó magánszemélynek vagy magánszemélyeknek a használatért térítést kell fizetniük, nem keletkezik (illetőleg csak a meg nem térített rész mértékéig keletkezik) adókötelezettség.
Sajátos eset, amikor a kifizető a tevékenységében közreműködő magánszemélynek fix összegben meghatározott beszélgetési keretet határoz meg, és a terhére számlázott kereten felüli díjat vele megtérítteti. Ebben az esetben is a fent ismertetett két módszer közül lehet választani, azzal, hogy a megtérített összeget a magánhasználat tételesen meghatározott vagy legalább 20 százalékban vélelmezett értékével szemben figyelembe lehet venni, azaz csak akkor kell a kifizetőnek közterheket fizetnie, ha az a választott módszerrel meghatározott magáncélú használat értékét nem ellentételezi.
Ha a magáncélú használat személyre szólóan nem állapítható meg, nincs akadálya, hogy a térítést a használók egymás között felosztva, közösen fizessék meg.
Az adókötelezettség keletkezésének időpontja - ha a szolgáltatás juttatója nem azonos a szolgáltatás nyújtójával - a szolgáltatás igénybevételére való jogosultság megszerzésének a napja (Szja-törvény 10. § (3) bekezdés). A cégtelefon magáncélú használata esetén a jogosultság nem a tényleges használatkor tekinthető megszerzettnek, hanem akkor, amikor a kifizető az őt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékét megállapítja, és dönt arról, hogy azt megtérítteti-e vagy nem a használóval. A magánszemély ettől a döntéstől függően szerzi meg az ingyenes vagy kedvezményes használatra való jogosultságot. Ebből következően az adókötelezettség a szolgáltató által megküldött számla (a közvetített szolgáltatásról szóló számla) ellenértékének megfizetése esedékességének időpontjával esik egybe, függetlenül attól, hogy az milyen időszakok díját tartalmazza. Az új szabályozás 2006. szeptember 1-jei hatálybalépése alapján az adókötelezettség első időpontja a 2006. augusztus 31-ikét követő időszakra vonatkozó szeptemberi telefonhasználat díját (is) tartalmazó első számla esedékessége, a szeptemberi és későbbi forgalom alapján.
Amennyiben a kifizető a magáncélú használat ellenértékét (vélelmezett értékét) megtérítteti, nem kell közterheket fizetnie akkor sem, ha a térítés az adókötelezettség keletkezésének időpontja szerint az adóbevallásra előírt határidőig elszámolási okok miatt nem történne meg. Ilyen esetben kamatkedvezmény címén sem keletkezik adókötelezettség, ha a használóval szemben fennálló követelés az elszámolás szokásszerű rendjéből adódóan keletkezett (Szja-törvény 72. § (4) bekezdés e) pont).
A magáncélú telefonhasználat miatt keletkező természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összege a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. számú törvény 4. §-ának k) pontja szerint járulékalapot képező jövedelem. Így az adófizetési kötelezettség mellett a kifizetőt (foglalkoztatót) - a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyra tekintettel - 29 százalékos társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség is terheli. Ugyanakkor e bevétel után nem kell százalékos egészségügyi hozzájárulást fizetni, mivel az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény 3. §-ának (5) bekezdése szerint mentes a százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetése alól az a jövedelem, természetbeni juttatás, amely után a fennálló biztosítási jogviszonyra tekintettel járulékfizetési kötelezettség keletkezik.
Beleszámít a munkaadói járulékba
A magáncélú telefonhasználat értéke a 3 százalék munkaadói járuléknak is alapja, mivel a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40. §-a szerint a munkaadói járulék alapját képezi a személyi jövedelemadó-köteles természetbeni juttatás.
Ha a magáncélú telefonhasználat nem biztosítási jogviszony keretében történik, a kifizetőt a természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értéke után a személyi jövedelemadó mellett 11 százalék egészségügyi hozzájárulás terheli.
Az elektronikus hírközlési szolgáltatás (így különösen a helyhez kötött telefonszolgáltatás és mobil rádiótelefon-szolgáltatás) használata, igénybevétele következtében felmerült költség, ráfordítás (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is) a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül, azaz e költséggel nem kell növelni az adózás előtti eredményt (társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 3. számú melléklet B) fejezet 6. pont). (folytatjuk)
Forrás: APEH
AP
