Kijött a GMbSz!
2006/1-2. lapszám | Soós Árpád | 2979 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Tavaly év végén érvénybe lépett az új „gáz csatalakozó vezetékek és fogyasztói berendezések létesítési és üzemeltetési műszaki-biztonsági szabályzata”. Kérdés, kritika persze még így is maradt. A következő oldalakon olvasóink találhatnak írást a kéményseprőipar véleményéről. Ebben Kocsis Attila éles kritikával illeti az új szabályozást. Hangsúlyozzuk, hogy ez Kocsis úr véleménye. Annyit hozzáfűznénk, hogy gyakorlati oldalról sok mindenben igaza van, mégis, a zárt égésterűek előtérbe helyezése fontos és elodázhatatlan lépés volt az életvédelem szempontjából. Az már más kérdés, hogy az állam támogathatná némi pénzzel is az elterjedésüket – csakúgy, mint a kondenzációs technikát, a megújulókat, a szemét feldolgozását és újrahasznosítását… stb. stb. stb.
Másik csatlakozó írásunk a GMbSz egyik megfogalmazójának cikke, ami több, eddig homályos pontot segít megvilágítani. Részünkről annyit tartunk fontosnak kiemelni, hogy a GMbSz már érvénybe lépett a gyakorlatban is – bár jó magyar szokás szerint felemásan. Egyik előfizetőnk felháborodottan telefonált be, mert a kéményseprő nem vette át a rendszerét, amelyben a nyílt égésterű készüléket a fürdőszobába telepítette. Más kolléga viszont idén is átadhatott hasonló rendszert. Hogy is van ez? Van, ahol türelmi időt adnak, avagy a szolgáltatók még nem vezették be az újításokat? Persze Magyarország a kapcsolatok országa, lehet, hogy van, akinek szabad, van, akinek nem… Az elv biztos: a GMbSz-t alkalmazni kell, tehát minden kollégának javasoljuk, hogy olvassák el azt (www.mbf.hu). Itt tennénk hozzá, hogy a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal jogutóda a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal lett (www.mkeh.hu).
Elemzésünket kezdjük egy kis jogértelmezéssel. Mi is az a GMbSz, és miért kell betartani? A válaszban mi sem vagyunk biztosak, mindenestre az MMBH honlapján ezt olvastuk:
A GMbSz nem kötelező jogszabály, de a 11/2004. (II. 13.) GKM rendeletben előírt kötelezettségeknek való megfelelő-ség vélelmét jelenti (hasonlóan, mint az új megközelítésű irányelvekben a nem kötelező érvényű szabvány alkalmazása), eltérni lehet tőle, ha az üzemeltető bizonyítja, hogy az elérhető biztonsági szintet más módon biztosítani tudja.”
Tehát nem jogszabály, nem rendelet, de hasonló. Minden olyan szándék nélkül, hogy a GMbSz hatályát megkérdőjelezzük vagy gyöngítsük, legyen szabad közölnünk egy kis elemzést Soós Árpád tollából. Az alábbi írás nem csak jelen kérdéskörre nézve tanulságos, de több más épületgépészeti szabályra is.
Lássunk (jog)tisztán
A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Ezt írja az Alkotmány. A jogállamiság egyebek mellett az állami intézmények, jogrend fenntartásában betöltött rendeltetésére utal.
Az állami intézmények feladatait és jogosultságait részletekre kiterjedő jogszabályok állapítják meg, ezek közül az egyik legfontosabb, az 1987. évi XI. törvény magáról a jogszabályalkotásról rendelkezik, az alábbiak szerint:
a) az Országgyűlés törvényt,
b) a Kormány rendeletet,
c) a miniszterelnök és a Kormány tagja (a továbbiakban együtt: miniszter) rendeletet,
f) az önkormányzat rendeletet.
(2) E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
Mivel több alkalommal fordult elő ezen alapelv megsértésére irányuló törekvés, az Alkotmánybíróság is visszatérően foglalkozik ehhez kapcsolódó beadványokkal. Az alkotmánybírósági határozat jellemzően hivatkozik a fent idézett paragrafusra, többek között az alábbi, 60/1992. (XI. 17.) határozatában:
„Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy az indítványnyal támadott és hasonló minisztériumi, egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, iránymutatások, útmutatók, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések, amelyek nem a Jat. garanciális szabályainak betartásával kerülnek kibocsátásra, sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság alkotmányos követelményét. Jogbizonytalanságot teremtenek, kiszámíthatatlanná teszik a jogalanyok, a jogalkalmazó szervek magatartását. Bár a bennük foglalt jogértelmezésnek, jogalkalmazási szempontnak semmiféle jogi ereje, kötelező tartalma nincs, miután az államigazgatás központi szervei bocsátják ki, alkalmasak arra, hogy a címzetteket megtévesszék, s a címzettek kötelező előírásként kövessék azokat.”
