A távhő-szolgáltatás átalakulása Magyarországon a rendszerváltást követően II.
2006/1-2. lapszám | Hernyák Imre | 3281 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Cikksorozatunk második részében a távhő-szolgáltatási rendszer elemeinek átalakulásáról szólunk. A hőtermelő létesítmények (erőművek, fűtőművek) vagy távhőtermelői, vagy a távhőszolgáltatói engedélyesek tulajdonában vannak, ezért azok gazdasági erejüknél fogva meg tudták oldani a berendezések korszerűsítését. Az utóbbi évtizedben sorra épültek a villamosenergia-termeléssel kapcsoltan hőt termelő, gáz-gőz körfolyamatú, kombinált ciklusú blokkok (Budapest, Debrecen) és gázmotoros kiserőművek (Debrecen, Eger, Győr, Kecskemét, Miskolc, Nyíregyháza, Salgótarján, Szombathely, Veszprém stb.). Ennek hatására, míg 1990-ben 702 MWe volt a kapcsolt villamosenergia-termelés kapacitása a távhőtermelésben, addig 2001-ben ez az érték már 1324 MWe-re emelkedett.
A távhő-szolgáltatás átalakulása Magyarországon a rendszerváltást követően I.
Cikksorozatunk második részében a távhő-
szolgáltatási rendszer elemeinek átalakulásáról szólunk.
Hőtermelés
A hőtermelő létesítmények (erőművek, fűtőművek) vagy távhőtermelői, vagy a távhőszolgáltatói engedélyesek tulajdonában vannak, ezért azok gazdasági erejüknél fogva meg tudták oldani a berendezések korszerűsítését. Az utóbbi évtizedben sorra épültek a villamosenergia-termeléssel kapcsoltan hőt termelő, gáz-gőz körfolyamatú, kombinált ciklusú blokkok (Budapest, Debrecen) és gázmotoros kiserőművek (Debrecen, Eger, Győr, Kecskemét, Miskolc, Nyíregyháza, Salgótarján, Szombathely, Veszprém stb.). Ennek hatására, míg 1990-ben 702 MWe volt a kapcsolt villamosenergia-termelés kapacitása a távhőtermelésben, addig 2001-ben ez az érték már 1324 MWe-re emelkedett. A hőenergiával kapcsoltan termelt áram mennyisége pedig az 1990-es 2227 GWh/év értékről 2001-re több mint két és félszeresére, 5894 GWh/év-re növekedett.
Az utóbbi évtizedben megjelent az egyéb hőforrások távhőrendszerbe fogadása is. Így van ez Debrecenben is, ahol találunk példát egy nyomda hulladékhőjének, a szennyvíz- és szeméttelepi biogáz hasznosítása során keletkező hőnek a távhőrendszerbe való betáplálására.
Hőelosztás
Vezetékek
A beruházási költségminimumra történő méretezés és a PTVM kazánok rendszerbe állításakor a primer előremenő hőmérsékletet 150 °C-ra, a hőmérsékletlépcsőt pedig 70-80 °C-ra emelték. Ez az idők során számos problémát okozott, így a fogyasztóoldali túlméretezés és az energiatakarékosságra, valamint a kényelmes üzemeltetésre való törekvés hatására a primer hőmérséklet egyre inkább csökkent, az előremenő hőmérséklete 130-135 °C-ra, a hőmérsékletlépcső pedig 60-70 °C-ra módosult. Az állandó térfogatáramú rendszereket fokozatosan megszüntetik, fordulatszám-szabályozós keringtető szivattyúk beépítésével és a hőközpontok átépítésével változó tömegáramú rendszereket hoznak létre.
A korábbi vasbeton védőcsatornába fektetett csőhálózatokat az új építéseknél már mindenütt felváltották a közvetlenül földbe fektetett előreszigetelt csővezetékrendszerek. A működő csőhálóza-tok állapotára, tekintettel arra, hogy építésük többnyire a magyarországi tömeges lakásépítések korában, az 1970-es és ´80-as években történt, mára már az elhasználódott szó a legtalálóbb jelző. A hazai távvezeték-hálózatoknál a belső korrózió szinte ismeretlen az ioncserés vízelőkészítés miatt. Ezért a szakmában kialakult gyakorlat szerint az egy évben bekövetkezett meghibásodások (szinte kizárólag külső korrózió) gyakorisága alapján döntenek felújításukról, ezért nincs ok aggodalomra, mert ezek alapján a vezetékhálózat állapota ma még kielégítő. Mivel azonban a hálózatok többségének kora átlagosan már meghaladta a 30 évet, a közeljövőben a településeknek azért szembe kell nézniük a távhőhálózatok felújításának nem kis bonyodalmat okozó feladatával.
Hőközpontok
A távhőtörvény előírta a szolgáltatók számára, hogy 2003 júniusáig meg kell teremteniük a távhő épületenkénti mérésének, illetve elszámolásának feltételeit. Az ezredforduló évei tehát a korábbi nagy szolgáltatói fűtési és használati melegvíz-termelő hőközpontok feldarabolásával, ezen funkciók épületekbe való telepítésével telt a szolgáltatók többsége számára. Ezt lehetővé tette a kis méretű berendezések (pl. lemezes hőcserélők) és szerelvények megjelenése a magyarországi piacon.
Ez valósult meg Debrecenben is, ahol a törvényi előírásoknak már jóval korábban, a 2000. évben megfeleltek, és október 1-től már minden fogyasztót hőközponti mérés alapján számolnak el. Az újonnan létesített hőközpontok változó térfogatáramúak, frekvenciaváltós szivattyúkkal, lemezes fűtési-, és használati meleg vizes hőcserélőkkel, ultrahangos hőmennyiségmérőkkel, és távfelügyeleti hálózatba kapcsolt DDC-szabályozókkal. Sajnos, Magyarországon nem minden szolgáltató tudott hasonlóképpen a törvényi előírásoknak megfelelni, ezért az épületekbe csak mérőket építettek be elszámolási céllal. Ezen szolgáltatók számára az egy szolgáltatói hőközpontra kapcsolt épületek szétválasztása, a helyi szabályozást lehetővé tévő hőközpontok létesítése az elkövetkező évek legnagyobb feladata maradt.
Fogyasztói berendezések
A távhőszolgáltató rendszerek leggyengébb elemei az épületek fogyasztói tulajdonban lévő belső berendezései, a csőhálózatok, fűtőtestek és szerelvényeik. Ezek a berendezések a túlzottan szűkmarkú beruházási megoldások miatt már létesítésük idején sem voltak korszerűek, de az olcsó energiahordozók korában még megfeleltek az akkori igényeknek. Mára azonban a piaci távhő-árak alkalmazásával már minden tekintetben elavultak, felújításuk vagy cseréjük elodázhatatlan. A nagy lakótelepeken élő fogyasztók többsége hazánkban nem a legjobb anyagi feltételekkel rendelkezik, ezért nem képes erre a célra is áldozni.
Megítélésem szerint az állami energiapolitika fontos feladata kell, hogy legyen a korszerűsítések támogatása, hiszen csak a rendszerek szabályozhatóvá és mérhetővé tételével, a túlfűtöttségből eredő pazarlás kiszűrésével már igen jelentős energiamegtakarítás érhető el. Érdekes megoldások alakultak ki az utóbbi években ezen a területen is. Van példa arra, hogy a szolgáltató magára vállalta a fogyasztói rendszerek átalakításának feladatait is (pl. Nyíregyháza). Van, ahol erre a célra létrehoztak egy a fejlesztéseket támogató városi alapítványt (pl. Pécs). Debrecenben a szolgáltató minden évben pályázatot ír ki a fogyasztói tulajdonban lévő rendszerek korszerűsítésének vissza nem térítendő támogatására 10 millió Ft (40 000 euro) értékben.
Fogyasztók
A legdrámaibb változás a fogyasztók körében következett be a rendszerváltozás utáni évtizedben. A korábbi nagy szocialista iparvállalatok döntő többsége nem élte túl a társadalmi-gazdasági átalakulás okozta sokkot, és néhány év alatt a felszámolás sorsára jutottak. Ezt a folyamatot szemlélteti az iparnak szolgáltatott távhő éves mennyiségének alakulása: míg 1990-ben 43 PJ volt ez az érték, addig 2001-re 22 PJ-ra csökkent. Ennek következtében a távhőszolgáltatók nagy többsége, néhány kedvező adottságú települést leszámítva teljesen visszaszorult a lakossági és az intézményi szférára.
A távhőszolgáltatóknak maradt tehát az a sok esetben munkáját vesztett lakossági fogyasztó, akire az árkiegészítés megszüntetésével rászakadt a piaci ár, és a tulajdonában lévő fűtési rendszer szabályozhatatlansága miatt nem dönthette el, hogy ebből az immáron méregdrága energiából mikor és mennyit vegyen igénybe. Ebből a helyzetből kellett kitörnie a szakmának, amit megítélésem szerint, óriási erőfeszítések és áldozatok árán, de meg is tett. Sikerült megőrizni a lakossági távhőfogyasztókat, a fűtött lakások száma az 1990. évi 638 ezerről 2001-re 645 ezerre nőtt, ami nem tartott lépést ugyan az országos lakásállomány gyarapodásával, ezért részaránya 16,57%-ról 15,8%-ra csökkent, de a piac megmaradt. Mára már sikerült megállítani, sőt néhány településen még vissza is fordítani a ´90-es években folyamatosan növekvő díjhátralékot. Az utóbbi években örvendetes változás állt be az egyéb fogyasztók körében, mivel a távhőtörvény lehetővé tette az egyedi szerződések megkötését. Az egyedi szerződés lehetőséget teremtett, ha korlátozottan ugyan, de a piaci viszonyok meghonosítására az ágazatban, hiszen az új erőművi blokkokban kapcsoltan termelt hő ára már versenyképes ajánlatok kidolgozására adott alkalmat.
Összefoglalva: az általam ismert közép- és kelet-európai volt szocialista országok közül Magyarországon a legkisebb a távhőszolgáltatás részaránya (15,8%). Ez azzal magyarázható, hogy mivel Magyarország jelentős saját földgázkitermeléssel rendelkezett, ezért kiépítésre került a települések nagy hányadát, a népesség mintegy 90%-át ellátó földgázhálózat. Tekintettel arra, hogy a lakossági földgázárak a mindenkori kormányok figyelmének középpontjában állnak, a távhőszolgáltatásnak rendkívül éles versenyhelyzetben kell talpon maradnia.
