Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Megújuló energiák – jóváhagyták az energiapolitika szakmai anyagait

2006/7-8. lapszám | Prof. Dr. Giber János Dobos Gábor |  24 861 |

Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

2005 közepén a GKM (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) az energiapolitika 17 területén hozott létre szakmai bizottságokat. Az elkészült anyagok széles körű szakmai zsűri elé kerültek, majd feltették őket a GKM honlapjára. (Erre több száz szervezet figyelmét hívták fel levélben.) A bizottságokat kötelezték az ide érkező hozzászólalások írásbeli megvitatására.

A megújuló energia bizottság élére Giber János egyetemi tanárt nevezték ki; tagok: Gönczi Péter (Erőterv), Somosi László (Pannonpower, a biomassza erőművek egyesülés elnöke), Dr. Szerdahelyi György (GKM, Energiapolitikai Főosztály), Dr. Tombor Antal (a MAVIR elnöke), Varga Tamás (az FMV vezető közgazdásza), Braun Attila (a Pannonpower fejlesztési igazgatója), Dobos Gábor (a BME tudományos munkatársa).

A megújuló energia anyagot 2006. június 7-én hagyták jóvá, és elsőként a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika című épületgépészeti szaklap publikálhatja. Az alábbi szöveg az egész energiapolitikai anyag döntéshozói (tömörített) változatának egy fejezete, melyet az alábbiakban szó szerint (az eredeti számozással) közöljük.

3.2 A megújuló energiaforrások fokozott alkalmazása

62. A megújuló energiahordozók részarányának növelése egyszerre javítja Magyarország energetikai ellátásbiztonságát (megfelelő feltételek megléte esetében) – mivel hazai energiaforrást jelent – és a fenntartható fejlődés feltételeit, benne a környezetvédelmi célok teljesíthetőségét. Eme energiapolitikai célok mellett jelentősek a szinergikus hatásai, hozzájárul az élelmiszer- és takarmánycélú termelésből kivonandó földterületek hasznosításához, segíti a vidékfejlesztést, támogatja a vidéki foglalkoztatáspolitikát stb. Támogatás nélkül ma még a megújuló energiák általában nem gazdaságosak, ugyanakkor az említett pozitív hatások miatt, ezek alkalmazásával célszerű elmenni egészen a gazdaságilag még tolerálható és a rendszerirányítás által még kezelhető szintig. A gazdaságilag tolerálható szint emelkedik, ha minden energiafajta esetében a belső (internális) költségek mellett számításba vesszük a külső (externális) költségeket is (l. 46. sz. és 47. sz. mellékletek). A rendszerirányítás általi kezelhetőség elsősorban a szélenergia alkalmazásánál merül fel, és ennek mértéke jelentősen növelhető szivattyús tározós vízerőmű létesítésével.

63. A megújuló energiaforrások fokozottabb felhasználására irányuló törekvéseink során a környezetvédelem globális céljait összhangba kell hoznunk az ország erőforrásaival, gazdasági, gazdálkodási lehetőségeivel. A környezetkárosítás mérhető és egymással összehasonlítható területein a „hatékonyság elvét” kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy az egységnyi „eredmény” (környezeti kár vagy károsító beavatkozás elkerülése, környezetterhelés csökkentése) eléréséhez a legkisebb költséggel járó megoldást kell alkalmazni. A gazdasági vizsgálatoknál természetesen figyelembe kell venni a járulékos költségeket (pl. a villamosenergia-rendszer szabályozásának költségeit) és a járulékos szinergikus hatások hasznát is. Ezeknek az elveknek a figyelmen kívül hagyásának is része van abban, hogy a megújuló energiaforrások lehetséges energetikai szerepe a hazai közvélekedésben jelenleg túlértékelt.

64. A megújuló energiaforrásokon belül Magyarországon a biomassza, a bioüzemanyag, és kisebb mértékben a szélenergia, valamint lokálisan, decentralizáltan a földhő (geotermikus energia) és a napkollektoros hőtermelés hasznosítása jön számításba. A vízenergia számottevő bővülésével egy nagy dunai vízerőmű-program újraélesztése nélkül nem számolhatunk. A fotovillamos (napelem) energiatermelés rövid- és középtávon általában még támogatásokkal sem tehető gazdaságossá, bizonyos jelentősége csak lokális autonóm rendszerek esetében merülhet fel. A megújuló energiaforrások energetikai szerepe a hazai közvélekedésben jelenleg túlértékelt, ezért fontos a lehetőségeket objektíven és reálisan értékelni. A túlértékelésnek egyik magyarázata az, hogy sokan a megújuló energiaforrásoknak kizárólag elméleti, s nem a gyakorlatilag is hasznosítható potenciáljából indulnak ki. A magyarországi megújuló energiafelhasználás reálisnak tekinthető részaránya 2025-ig mintegy 9%-ot érhet el (l. melléklet).

65. 2010-ig a megújuló energiák hasznosítása kismértékben meghaladhatja az EU-ban vállalt kötelezettségeink teljesítési szintjét. Ezt gazdasági és technológiai lehetőségeink, valamint az új, erőteljes ösztönzést jelentő szabályozórendszer (ET, 2005) lehetővé teszi. E lehetőségek kihasználása esetén (a) a megújuló energiák a hazai bruttó villamosenergia-fogyasztás 2010-es értékének 4%-át biztosíthatják, (b) a hazai mobil üzemanyag-fogyasztás energiaértékének 4,5%-át bioüzemanyagokkal (bioalkohol, illetve biodízel-komponensek szabványos üzemanyagba keverésével) helyettesíthetik. Már ebben az időszakban is fokozni kell a földhő (geotermikus energia) energetikai célú hasznosítását. A közvetlen hasznosítás mellett a földhőre alapozott hőellátás egyik perspektivikus fajtája lehet a hőszivattyú alkalmazása, ami elsősorban akkor válhat gazdaságossá, ha reális gázárak alakulnak ki, és a villamos energia relatív gazdaságossága javul.

66. A 2010 utáni időszakban egy reális stratégiának elsősorban a bioüzemanyagok termelésének erőteljes növelésére kell koncentrálnia. Ezt kikényszeríti a kőolaj, földgáz egyértelműen várható jelentős, folytonos és tartós áremelkedése és az agrártermelési struktúra célszerű megváltoztatása is. Célul kell kitűzni, hogy az üzemanyag-fogyasztás biohányada hazai agrárbázison 2020-ra 6,5%-ra nőjön. Ez mintegy 400 ezer tonna/év bioalkohol-egyenértéket jelent, ami a hazai bioalkohol- és repceolaj-, illetve napraforgóolaj-termelés növelését és a bioüzemanyag-program teljes (műszaki, szabvány-, alkalmazási, gazdasági, beruházási, jövedelemadó-struktúra) felépítését teszi szükségessé. (A hazai bázison történő megvalósulás piackonform módon kell, hogy történjen. Ennek felté-teleit az energiapolitikának kell megvalósítania.) 2010 után a megújuló forrásokból történő villamosenergia-termelés növelésében óvatosan (2025-ig maximum 7%-os megújuló hányad elérésére) kell tervezni. Ennél gyorsabb növekedést előirányozó EU-s célkitűzést csak azzal a feltétellel fogadhat el Magyarország, ha az indikatív jellegű, azaz nem automatikusan kötelező az egyes tagországokra. Ennek során alapvetően a biomassza és a szélerőművek jönnek számításba.

67. A biomassza erőmű-kapacitások tervezett növelése érdekében 2007-ig ki kell építeni a biomassza-forráshátteret, a hiányzó technológiát, és a gazdasági és támogatási szerkezetet: a tervezett biomassza erőműkapacitás növelése csak részben és átmenetileg támaszkodhat a hagyományos erdőgazdálkodásra; a távlati bázist energiaültetvényekkel kell biztosítani. Energiaültetvények telepítésére megítélésünk szerint elsősorban azok a területek vehetők számításba, amelyek adottságaik miatt hoszszú távon kivonhatók az élelmiszeralapú termelésből, és ahol az energianövények telepítése nem okoz visszafordíthatatlan vagy csak elfogadhatatlanul nagy költségek árán visszafordítható változásokat. A 2030-ig terjedő időszakban mintegy 210- 230 ezer hektár energiaültetvény telepítését lehet reálisnak tekintetni (a 2005. évi 50 hektárról kiindulva). A fentiekből következik, hogy a biomassza-erőművek nagyobb ütemű építési programjából adódó komplex feladat kifogástalanul csak az energetikai, mezőgazdasági, vidékfejlesztési és környezetvédelmi szempontok együttes figyelembevételével oldható meg, ami több ágazat kormányszinten összehangolt munkáját igényli.

68. A szélerőművek (parkok) elterjedését, a villamos energiatermelésben való részesedését, a környezetvédelmi szempontok mellett egyrészt a potenciális beruházókat helyzetbe hozó kötelező áramátvételi szabályozás (ET, 2005), másrészt a hálózat rendszerszabályozási rugalmatlansága által meghatározott korlátozott széláram-felvevőképessége miatti többletköltségek figyelembevételével kialakított energiapolitikai optimum határozza meg. A probléma alapvető oka, hogy a szélerőművek teljesítménye időben változó, e változás általában eltér a fogyasztók igényének változásától; a kompenzáció tartalék áramtermelők fenntartását, ill. egy szivattyús-tározós vízerőműrendszer költséges beruházását, összességében pedig egy komplex hálózatfejlesztést igényelne. A 2005 végén beépített üzemelő szélerőművi kapacitás 17,25 MWn névleges (csúcskihasználási) kapacitás, e mellett 313 MWn kapacitás rendelkezik a magyar Energia Hivatal végleges engedélyével. A hálózatfejlesztés terhei alól nagy részben mentesülő beruházók kedvező helyzete óriási lobby-nyomásban jelentkezik: a fentieken felül további 900-1000 MWn áll kérelmezés alatt. A hálózat (szivattyús-tározós vízerőműrendszer nélkül) még 2020 körül sem tud 500 MWn kapacitásnál többet felvenni. (A hálózatot csúcsterhelésre kell méretezni!) Mindezek figyelembevételével elemzésünk alapján 2010-ig 300-450 GWh/év szélenergián alapuló villamosenergia-termelés épülhet ki, amely 2025-re a szivattyús-tározó vízerőműrendszer megvalósulása esetére 1100 GWh/év-re bővülhet (l. mell.). (Mivel a magyarországi szélviszonyok mellett a szélerőművek csúcskihasználási óraszáma 1500-1800 óra/év, a szélerőmű átlagosan 4-5-ször kevesebb villamos energiát képes termelni, mint egy vele azonos névleges teljesítményű hagyományos erőmű. Így a fenti 300-450 GWh/év 180-270 MW-nak, az 1100 GWh/év pedig kb. 670 MW-nak felel meg. 2030-ig ez esetleg 900 MWn-ra emelhető. A szokásosan „MWn”-ben megadott szélerőmű (névleges) kapacitások tehát a közvéleményt félrevezetik, és a szélerőművek lehetséges szerepét a közvélemény számára túlértékelik. Természetszerűleg vonatkozik ez a szélerőművek belépésével elvárt szén-dioxid-emissziócsökkenésre is.)

69. A megújuló energiaforrások felhasználása elérheti 2025-ben a 108,5 PJ-t (l. melléklet), 2030-ban esetleg a 120-125 PJ-t. Ez az akkori teljes energiafelhasználásnak mintegy 8-9%-át fogja kitenni. A lefolytatott elemzések szerint (l. melléklet) a biomassza-erőművek össz teljesítőképessége 2025-ben elérheti a 440 MW-ot, 2030-ban becslésünk szerint az 500 MW-ot. Ha a rendszerszabályozási problémákat megoldják (pl. szivattyús-tározós vízerőművek megépítésével), akkor a hazai szélerőművek összkapacitása 2025-ben elérheti a 600-700 MW-ot, 2030-ban a 900 MW-ot. A geotermikus energiára alapozott erőműkapacitás 2030-ban mintegy 100 MW-ot tehet ki. Összefoglalva: a megújuló energia felhasználására alapozott erőművek együttes kapacitása 2030-ban elérheti az 1500 MW-ot (az akkori összkapacitásnak mintegy 12-15%-át), az általuk termelt villamos energia évi mintegy 6-7 TWh lesz, ami az akkori összes villamosenergia-felhasználásnak kb. 9-10%-át fogja kitenni.

70. A megújuló energiák területén komplex – a gazdasági, szervezési, jogi, környezetvédelmi, technológiai és az agrárstruktúra-átalakítási szempontokat (l. 67. sz. pont), valamint az externáliákat is magába foglaló – kutatás-oktatás szükséges, elsősorban az energiaültetvények alkalmazásán alapuló biomassza-felhasználás vonatkozásában. Az externáliák kutatása az egész energiaiparban kívánatos, mert csak így kapunk reális gazdaságossági (hatékonysági) referenciaalapokat. E vizsgálatokat jelenleg a teljes adatbázis hiánya teszi lehetetlenné.

Összefoglalva

4. Az ismertetett alapkövetelményeket kielégítő energiapolitika fő stratégiai céljai (melyek egyben a teljesítés fő eszközei is): (a) az energiahatékonyság, az energia-megtakarítások fokozásával az energiaigények mérséklése; (b) a megfelelő energiahordozó-struktúra kialakítása, különös tekintettel a megújuló energiaforrások részarányának növelésére; (c) az Európai Unió ez irányú törekvéseinek részeként jó gazdasági és politikai kapcsolatok fenntartása az energiaszállító és -tranzitáló országokkal; (d) az energiaforrás-diverzifikáció szélesítése mind a szállítás, mind az energiafajták tekintetében.

6. A megújuló energiahordozók részarányának növelése egyszerre csökkenti Magyarország importfüggését és javítja a fenntartható fejlődés feltételeit, benne a környezet- és klímavédelmi célok teljesíthetőségét. Támogatás nélkül azonban a megújuló energiák alkalmazása ma még általában nem gazdaságos, és – különösen a szélenergia – rendszerszabályozási problémákat is okozhat. A vázolt előnyök ellenére a megújuló energiák alkalmazásával nem célszerű túllépni a támogatások még tolerálható és a rendszerirányítás által még kezelhető szintjét. Megújuló energiaforrásként Magyarországon a biomassza, a bioüzemanyag és kisebb mértékben a szélenergia, valamint lokálisan, decentralizáltan a földhő (geotermikus energia) és a napkollektoros hőtermelés hasznosítása jön számításba. A biomassza-erőműkapacitás csak részben és átmenetileg támaszkodhat a hagyományos erdőgazdálkodásra, a távlati bázist az élelmiszer- és takarmánycélú termelésből kivonandó földterületek hasznosításához, a vidékfejlesztéshez is jelentősen hozzájáruló energiaültetvényekkel kell biztosítani. A megújuló energiaforrások lehetséges energetikai szerepe a hazai közvélekedésben jelenleg túlértékelt. A magyarországi megújuló energiafelhasználás reálisnak tekinthető részaránya 2025-ig mintegy 9%-ot érhet el.
Az ily módon, a lehetőségeinkhez illesztett megújuló energiapolitika a bioüzemanyag-termelés kiemelt fejlesztése révén elsősorban a közlekedés energiastruktúrájára lesz kedvező hatással (kőolajtakarékosság, szén-dioxid-emissziócsökkenés) -, de ha hazai agrárbázison valósul meg, akkor javít az agrártermelés struktúráján is.