VGF&HKL szaklap

A specialista

Arcképek és vélemények

2006/7-8. lapszám | VGF&HKL online |  27 410 | |

Az alábbi tartalom archív, 14 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A specialista

Szigetvári Dénes egy folyton meglepetést okozó ember. Szeret egy lépéssel mindig mások előtt járni, és ez számos esetben sikerül is neki. Hat évesen egy játszótéri baleset következtében majdnem elvesztette bal karját – elsőként hajtottak végre rajta olyan műtétet, mellyel megmentették a végtagot. Iskoláit kitűnő bizonyítvánnyal, jeles szorgalommal – ám elégséges magatartással végezte. Jellemző rá, hogy mások számára irreális célokat fogalmaz meg, amiket idővel rendre teljesít. Mindezt teszi úgy, hogy eredetileg nem is épületgépész a végzettsége, ám ezt senki meg nem mondaná róla.

– Hogy is van ez? Nem épületgépészként végezett? Hogyan kötött mégis ki ennél a szakmánál?

– Nem jöttem azért olyan messziről. 1977-ben mélyépítőként végeztem az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán. 1977-78-ig a Rákosvölgye MgTSz, 1978-79 között pedig a Dél-pesti ÉSzKV csőfektető részlegében építésvezetőként dolgoztam gázfektetéseken. Ekkor kerültem kapcsolatba a Fővárosi Gázművekkel, amikor az a csőfektetési munkákat saját hatáskörébe vette. Az ott szerzett kapcsolataim ma is megvannak, csak az évek alatt barátsággá alakultak át. Ebben az időben döntöttem az épületgépészet mellett. Nincs ebben semmi drámai. Így döntöttem és kész. 1980 és ´86 között személyi titkárként dolgoztam dr. Vida Miklós – a FŐGÁZ akkori vezérigazgató-helyettese, műszaki igazgatója – mellett, ahonnan a gázszerelési munkákat „felülről” szemlélhettem, míg mellékfoglalkozású kisiparosként gépészeti szereléseket vállaltam, ami a szakma „alulról” való megismerésében segített. Ez a kettős szemlélődés olyan előnyt jelentett tanulás szempontjából, ami sokaknak nem adatik meg, akár az egyik, akár a másik oldalon tevékenykednek. Szerelőként autodidakta módon tanultam a szakmát egy olyan területen, ahol nem lehet hibázni. Sokszor volt kellemetlen a szó szoros értelmében vett „piszkos” munka, de ezt is csináltam jó darabig, és rengeteget tanultam belőle. A szerelői munkák mellett nem is maradt elég időm másra, ezért 1986-ban a JAVSZER-hez lettem áthelyeztetve meósnak. Ez jobb pénzt is jelentett a teljesítményalapú fizetés miatt, mert dolgozni mindig tudtam. Hamarosan a meósok vezetője, majd először egy, majd két kirendeltség vezetője lettem, végül főmérnöknek neveztek ki. 1989-ben munkámért miniszteri kitüntetést kaptam.

– Ezután következett a magánvállalkozás?

– Igen. Úgy alakult, hogy 1991. január 15-én, családommal, közeli barátokkal 100%-ig saját tőkéből megalapítottuk a Szikra Kft.-t. Egy kazángyártó cég megkeresésére elvállaltuk külképviseletüket, és elsőként hoztunk létre országos szervizhálózatot. Majd 1995-ben jött a nagy áttörés, amikor tervező kollégámmal kidolgozott falfűtési rendszerünk szabadalmi mintaoltalmat kapott. Amikor ezt elkezdtük, nem volt még falhűtés, -fűtés Magyarországon. Ez a rendszer, a még Európában is egyedi 12 mm alatti átmérőjű többrétegű diffúzmentes csövekkel készül. Tehát ebben is előrébb járunk másoknál. 2003-ban egyik gépkocsinkat felszereltük egy olyan – Magyarországon jelenleg egyedülálló – berendezéssel, amellyel a fűtési-, gáz-, víz-, csatornavezetékeket bontás nélkül tudunk tömíteni, átmosni, kezelni. A Fővárosi Gázművekkel kötött szerződésünk alapján a mi cégünk végzi a fogyasztói mérőcseréket és azok hitelesítését. Joggal lehetünk büszkék rá, hogy az eddig elvégzett 100 000 esetből összesen négy reklamáció történt, és egyik esetben sem volt a fogyasztónak igaza. A FŐGÁZ felállította azon öt cég rangsorát, amelyekkel a legtöbbet és legjobban tud dolgozni. Az ötből végül négy maradt, és ezek közül is a Szikra Kft. került az első helyre. A tavalyi év során rengeteget dolgoztunk. Még Halottak Napján is. Bejelentés érkezett, hogy az egyik épületben szivárog a gáz. Miután kimentünk és ellenőriztük az esetet, kiderült, hogy életveszélyes a helyzet és el kell zárni a gázt. Egészen eddig a pontig nem volt a lakóknak problémája az időponttal. Akkor aztán felhördültek, és nekünk estek, hogy hogy képzeljük, hogy az ünnep alatt elzárjuk a gázt. Kényes téma ez. Az egyik bulvármagazin is említést tett erről az esetről. Csak Budapesten évente 100-150 ház gázellátását kell lezárni hoszszabb-rövidebb időre a javítási, karbantartási munkák miatt. Azokat is már csak akkor, ha nagy a baj. Ez télen elég kellemetlen a lakóknak, továbbá bevételkiesés a FŐGÁZ-nak. Német partnerünk újdonságával gáz alatt lehet tömörré tenni a vezetékeket. Ezzel olcsóbbá válik a javítás és ⅓-ára, ¼-ére csökken a szerelési idő. Így mindenki jól jár.

Elveim közé tartozik, hogy akkor van helyünk a piacon, ha az elsők között tudunk lenni. Mások morzsáit felcsipegetni nem az én stílusom.

– Hogy oldod meg mindezt? Mindig egy lépéssel a szakma előtt járni embert próbáló feladat.

– Onnantól kezdve, hogy beindítottuk a vállalkozásunkat, nem volt „cégen kívüli” életem. Nem tudtam, nem is akartam, de nem is volt rá szükség, hogy a munkát és a magánéletet külön- válasszam. Együtt dolgoztam a feleségemmel és a legjobb barátaimmal. Ez a felállás máig megmaradt, csak a létszám bővült egy kicsit. Ma 35 emberért vagyok felelős. Számomra minden a munkáról szól. Épp ezért feladataimat nem tekintem valódi munkának. Szeretek reggel úszni egy fél órát, aztán kényeztetni magam a gőzben, de mindezért inkább másfél órával korábban kelek, hogy 7-re bent legyek az irodában. 2-3 évvel ezelőttig szó szerint nem volt szabadidőm. Nem számított, hogy hétvége van vagy este 10 óra. Nem egyszer fordult elő, hogy a reptérről nem haza, hanem az irodába mentem. Minden gondolatom a munka körül forgott. Hobbiként utazni szeretek a legjobban. Korábban lakókocsival jártuk körbe Európát. Szerencsés vagyok, mert munka ürügyén jutottam el például Indiába, Pekingbe, Szöulba, és még sorolhatnám. 8-10 külképviseletnek dolgoztunk.

– Mi a véleményed az épületgépészet jövőjéről?

– A cégalapítás óta nem volt olyan év, hogy ne értünk volna el minimum 20% bevétel-növekedést. Véleményem szerint azoknak a cégeknek, akik a következő években talpon akarnak maradni, ennyire szükségük is van, mert a különböző megszorítások (szolidaritási alap, ÁFA/EVA) többletkiadásként jelentkeznek, amik elviszik a bevétel jelentős részét. Szerencsések lehetnek, akik megmaradnak, mert a kínálat csökkenésével az árak 10-15%-kal emelkedhetnek.

– Úgy tudom, tanulmányi versenyeket is támogatnak.

– Így van. Fontosnak tartom az oktatást, a felkészítést. Ez egy olyan dolog, ami nagy szerepet játszik cégünk életében. Az évek során szoros oktatói-baráti kapcsolatokat alakítottunk ki mind a Budapesti Műszaki Egyetemen, mind Debrecenben, illetve Pécsen. Szakközépiskolákkal, szakmunkásképzőkkel ugyanolyan jó a kapcsolatunk, mint a szakma más területein bárhol. 2004 szeptemberétől a fal-, padló- és mennyezetfűtési-hűtési rendszerünk bekerült a BME Épületgépészeti tanszék oktatási anyagába. Kisebbik lányom, Csilla, a cikk megjelenésének idejére már túl lesz az államvizsgán; képzett épületgépész-mérnök lesz belőle. Amióta eldöntötte, hogy ezt a szakmát választja, tudatosan irányítottam a lehető legnagyobb tudás megszerzése felé. Minden évben a szünidőket a cégnél dolgozva töltötte, de mindig más területen tevékenykedett. Egyik évben radiátorokat cipelt a szerelőkkel, a másikban recepciósként kommunikált a partnerekkel. Minden feladatkört végigpróbált, ami úgy tűnik, eredményes volt, hisz ősztől előreláthatólag ő fogja oktatni a BME-s diákokat a falfűtési rendszerünk rejtelmeinek elsajátítására. De nem csak a lányom képzését igazgattam, hanem a velem dolgozó szerelőknek is rendszeresen szervezek tanfolyamokat, amik többnyire szombaton, vasárnap kerülnek megrendezésre, de eddig senki nem méltatlankodott még az időpont miatt.

– Mi a titka egy vállalkozás irányításának?

– Üzletpolitikámban is a szakmai tudást, a minőséget tartom a legtöbbre. Sokkal többre, mint például a reklámot. Ha valamely cég jól csinálja azt, amit csinál, annak úgyis lesz visszhangja. Pláne, ha olyan szerencsés, hogy csaknem monopolhelyzetben van valamely területen. „Önellátók” vagyunk. Mi szerkesztjük a weblapunkat, ami két évvel ezelőtt díjat is nyert. Saját programokkal dolgozunk. 4 évvel ezelőtt az elsők között kaptuk meg az ISO-minősítést. Nekünk nem kellett a szabványokhoz igazodnunk, hanem cégünk eleve úgy működött, ahogy az az ISO-előírásoknak megfelelt. A titok a csapatmunka, a folyamatos képzés, a dolgokra, problémákra való azonnali reagálás. A halogatás senkinek nem használ. Csak azt várom el kollégáimtól, amit én is meg tudok csinálni. Viszont a szakmában nem ismerek lehetetlent.

Interjú


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem