Kádak és zuhanytálcák
2006/7-8. lapszám | Török Gábor | 25 043 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Kád, és persze zuhanytálca? Az bizony van sokféle. Lehet bennük feküdni, ülni, állni, és az egyebeket most ne feszegessük. A formaválaszték is a végtelenhez közelít, a dizájnerek újabb és újabb vevőcsalogató és kápráztató formákat találnak ki. Egy, illetve még egy dolog azonban állandó. A funkció és a szerelhetőség. Funkció? Lehessen fürödni, zuhanyozni, ellazulni, ja, és tisztálkodni is. Szerelhetőség? A kedves mesternek ne kelljen sokat bíbelődni a beállítással, álljon az a kád biztosan és mereven hosszú ideig, maga a kád élettartama is teljesítse az elvárásokat, hiszen egy kádcsere nem mindennapos történet. Van ilyen kád? De még mennyi.
Kád készülhet öntöttvasból, zománcozott acélból, műanyagból, de még fából és bádogból is. Szerencsére az utóbbi kiment a divatból. Anno vala az öntöttvas kád, zománc bevonattal. Kevesen tudják, ezt az autógyáros Buick találta fel, még a múlt századforduló tájékán. Nagyszerű találmány volt, a tartóság és merevség tekintetében sokáig nem is lelt versenytársat. A bökkenő a nagy súly, a közel 100 kiló, vagyis ki fogja a kádat felvinni a második emeletre? Maga a gyártás se volt egyszerű dolog, mivel az öntőműhelyek régebben fölöttébb környezetszennyező intézmények voltak.
Aki látott már öntöttvas kádat, tudja, hogy a felület egy idő után fényét vesztve mattá vált, és minél jobban sikálták, a mattság csak annál inkább fokozódott. Oka a zománc, aminek a lelke nem más, mint az üveg. Beégetésekor az öntvényben maradt gázok bediffundáltak az üvegbe, és a kis zárványok a súrolóanyagok hatására feltépődtek. Ma már ez a múlté, a kádak és a gyártásuk korszerűsödött, de ennek ellenére Európában öntöttvas-kádgyártó csak elvétve akad. Pedig nincs is szebb egy régi, aranyozott oroszlánlábakon álló, öntöttvas kádnál.
A kezelhetetlen súlyproblémát még a háború előtt a zománcozott mélyhúzással előállított acéllemez kádakkal oldották meg. Igazán a háború utáni újjáépítés adott nagy lendületet a technológia kifejlesztéséhez, ennek megfelelően ezek a termékek kezdetben kifejezetten tömegáruk voltak. Az öntöttvasnál megismert merevséget kb. feleakkora súllyal el lehetett érni, legalábbis addig, amíg a lemezek, ilyen olyan megfontolásból, egyes gyártóknál el nem kezdtek vékonyodni. A felület, a zománc, vagyis az üveg beégetésének módja megegyezik a korábbiakkal, viszont nem jelentkezik mattulás. A felület karc- és kopásállósága, a színtartósság és a higiénia, valamint a könnyű takaríthatóság az acélkádat felülmúlhatatlanná teszi.
A zománcozott acélkádak formagazdagsága ma már bármilyen más gyártású káddal vetekszik. Nem elvetendő az egyszerű szerelés, mivel a kádakat csak pontosan vízbe állítva lábra kell állítani és máris falazható.
Apropó, falazás, könnyen előfordul, hogy a kőműves az ytong befeszítésekor megemeli a kádat, és az egyik láb pár milliméterrel a levegőben lóg. Ekkor jön a recsegés-ropogás, falvastagságtól függetlenül. Ez bizony nem a kád és nem is a gépész szerelő hibája. Szokás fölhánytorgatni az acélkádak ellen, hogy állítólag nem tartják a meleget. Na ja, csakhogy a víz a felületen hűl ki, ehhez a kád anyagának semmi köze. Sok acélkádgyártóról szintén nem beszélhetünk az iszonyatos beruházási igények miatt.
Ezzel szemben műanyagkádat finoman szólva, igen sokan gyártanak. Eredetileg Ausztriában a Polypex találta fel, onnan terjedt el az egész világon. Vannak márkás, jó nevű és névtelen gyártók, a származási hely pedig az egész világ. Az igazán jó akryltermékek árai vetekednek bármelyik más gyártású kádakéval, de maga a minőség a gyártók között meglehetősen tág határok között mozog. A műanyagkádaknak egyetlen olyan előnye van a fogyasztók számára, amivel nem lehet vitatkozni, ez egy bizonyos melegérzet. Ez van, ezt senki más nem tudja produkálni. Viszont a felület keménysége, a kád merevsége és emiatt a komplikált merevítések, a meleg víz hatására, a nem korrekt merevítés esetén jelentkező hőtágulás megbonyolíthatja mindenki életét. További kérdés a környezetvédelem mind a gyártást, mind magát a terméket illetően. Tény viszont a műanyagkádak drasztikus térnyerése, amiben a folyamatosan csökkenő árak is szerepet játszanak.
Létezik még egy nálunk nem igazán elterjedt alapanyag, a porcelán zuhanytálca. Alapvetően nem rossz, esetlegesen a súlyok, na meg az árak szabnak határt az alkalmazásának.
Funkció és szerelhetőség volt a két alapszempont. Tehát melyik kád az igazi? A leírtak figyelembe vételével, mindenkinek magának kell eldönteni.
