Karrier tisztán – Magyarországon
2006/6. lapszám | Veresegyházi Béla | 3242 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Sokan mondják, hogy Magyarországon nem lehet tisztességesen, stiklik nélkül nagy pénzeket keresni. Ha eltekintünk attól, hogy meghatározzuk, ez esetben mit is értünk „nagy” pénz alatt, akkor egy olyan fiatalemberről olvashatunk az alábbi cikkben, aki minden szempontból tisztán jutott az általa kitűzött csúcsra.
A tisztaságnak több oldala van: fizikai, lelki, pénzügyi, erkölcsi stb. Menjünk szépen sorba.
Pálffy Attilával, a Nelke hűtés, fűtés és épületgépészeti Kft. ügyvezetőjével egy nemrég befejezett munkájuk, a Batthyány téri felújított Vásárcsarnok mellett találkoztunk, egy Coyote nevű büfé-étteremben. Nem reklám, mert a sztorihoz tartozik: a hely tiszta, új, szép, a madártej és a capuccino kiváló, az ételek frissek és étvágygerjesztők. Attila emberei – vele együtt 16-an – a Vásárcsarnokban végzett munkájuk alatt végig itt étkeztek. Miért fontos ez? Hát a részletek miatt. Egy olyan cégnél nem rossz dolgozni, ahol a főnök folyószámlát nyit a változó munkaterületek közelében lévő korrektebb étkezdékben a csapatának, és ott étkezteti őket. De ehhez hozzá tartozik a szerelők megjelenése is – olajos kezeslábasban a Coyote-ba senkit be nem engednek. Pálffy Attila évi kétmilliót költ munkaruhára alkalmazottai számára. Ebben benne van személyenként 1 pár minőségi bakancs, 5 garnitúra szikraálló munkásruha, 10 db téli-nyári rövid ujjú és 10 hosszú ujjú póló, no meg egy kapucnis kabát és baseball-sapka. (A részleteknél maradva: ha a munkavédelem szót meghallja a magyar építési vállalkozó, legtöbbször legyint egyet, és azt mondja, hogy inkább fizeti a büntetést, mint hogy betartsa a szabályokat – így olcsóbb, meg amúgy sem lesz baleset. Nem így Pálffy Attila. Ő minden szerelőjének biztosítja a szükséges felszerelést, mint minősített szemüveg, pormaszk, védőkesztyű stb., és egy szakcéggel végezteti a munkavédelmi papírmunkát, mint pl. kockázatelemzés – ami tényleg nem a világ nagy ötlete. Teszi ezt az emberei biztonságáért, és azért is, hogy ne kelljen mindenféle papírmunkára, bürokráciára koncentrálnia, hanem dolgozhasson, szerelhessen.)
Továbbmegyünk. A fent ismertetett gardrób nem csak azért fontos, hogy a melós mindig tiszta ruhában legyen, és be tudjon menni az étterembe, anélkül, hogy kinéznék, hanem mert a megrendelő és más potenciális megrendelők is látják őket (például a Nelke által karbantartott irodaházak folyosóin), akik további üzleteket jelentenek a cég számára. Mert hogy gondolkodik a beruházó? Azt mondja: ha ez a társaság ad magára a megjelenésében, akkor biztosan ad a munkájában is. És az esetek 99%-ában nem is téved a megrendelő!
A következő „külsőség”: az árajánlat. Beszéljünk először annak megjelenéséről, ami esetünkben műbőrborítást, üvegbetétet, Terc-programmal kialakított, lefűzött belső oldalakat stb. jelent. Nem tréfa: ha a potenciális megrendelő a kezébe vesz egy ilyen formátumú dossziét, akkor a vállalkozó rezsióradíja a fejében nem 800, hanem 1500 forintról indul. De fontos az is, hogy az árajánlat tartalmilag tükrözze a projekttel való törődést, a gépésztervezővel való konzultációt, azt, hogy a vállalkozó nem csak mechanikusan beárazta a tételeket. Alapkérdés, hogy ő nem olcsó árajánlatot ad, és aztán pótszámlákkal operálva hozza be a hasznot. Közepes árszínvonalon dolgozik – de ahhoz tartja magát. A megrendelővel való tárgyaláskor Attila sohasem fensőbbséges, korrekten kritizál, nem érezteti saját műszaki fölényét, sem azt, hogy mennyire átvágta a megrendelőt az a kontár, aki előzőleg elbarmolta a munkát, aminek helyrehozatalára most őt hívták. Munkája során mindig arra törekszik, hogy picivel többet adjon, mint amennyit várnak tőle – így alapozza meg a következő megrendelést. (Véleménye szerint sokan, ahogy valahova beteszik a lábukat, elszalad velük a ló, és pl. szemérmetlen árakat adnak a következő projektre. Attila, ha valahová másodszor hívják, mindig előveszi az első ottani munkájának árajánlatát, s azokból az árakból dolgozik.) Ha lejár a garanciaidő, akkor is visszamegy – apróbb problémáknál ingyen –, a cég neve, imázsa miatt.
A „civileknek” megpróbálja egyszerűen, érthetően átadni tudásának egy részét, azt, amire szüksége lesz az üzemeltetéskor. Jó példa erre az a CD, ami kérdés-felelet formában tartalmazza a berendezések kezelését, hibalehetőségeit – ezt Attila csináltatja egyedileg megrendelőinek. Így ha valami gond van, a vevő szinte a probléma gyökeréig el tud jutni a hibajelzések alapján a CD segítségével, és Attila, ha hívják telefonon, rögtön tudja, mit kell tenni. Ez bizony egyszerűsíti az ő életét is!
De előreszaladtunk kicsit, hiszen valójában Pálffy Attiláról kell itt szólnunk, és illene az elejéről kezdeni a történetét. A most 32 éves Attila Érden, a 220-as számú SZKI-ban szerzett szakmunkásbizonyítványt, úgy, hogy végig kitűnő tanuló volt, és a Szakma kiváló tanulója versenyen megyei harmadik helyezést ért el. Suli után másik suli: esti érettségi-előkészítőre ment, csak közben behívták katonának, és mire szabadult, megszűnt az iskola. Átment a Vágiba, ahol ma is csak 8 hónapja hiányzik a technikumból.
10 éve szállt be a vállalkozói életbe, de azóta is tanul: minden továbbképzésen ott van, amit fontosnak tart (néhány példa: a Szilyben gázszerelő, a Hóbagolynál klímatechnikus, a Rézpiaci Központnál különböző rezes továbbképzések), és mindenhova visz pár kollégát is magával.
Egyedül, egy kis Simson motorral kezdett bele az iparba. Két nagy plusszal rendelkezett: végtelen munkabírással és a szakma feltétlen imádatával, ami örömforrássá változtatta számára a munkát. Ahogy a cége bővült, mint ahogy minden vállalkozás, ez is a főnök képére alakult: kollégái átvették mentalitását – bár valószínű, hogy alapból ilyen típusú emberek kerültek oda. Fontos volt a főnöki példamutatás, méghozzá akár konkrétan, a gyakorlatban is. Pálffy Attila mindegyik alkalmazottjától megköveteli, hogy úgy dolgozzon, ahogy ő mondja (ha a szabvány egy felfogatást ír elő, de Attila hármat mond, akkor az három, és nem egy), viszont senkitől sem kér olyat, amit ő ne tudna megcsinálni.
Hidvégi János még jó nyolc éve, az elsők közt került hozzá, lakatos előképzettséggel. Reggel ki lett adva neki, hogy szereljen fel egy fürdőkád-csaptelepet. Amikor délután Pálffy Attila visszament megnézni, hogy halad, szegény ott ült nekikeseredve, és azt hajtogatta: „nem megy ez nekem, jobb, ha lelépek!”. Pálffy Attila legyintett, felhajtotta az inge ujját, és lépésről lépésre felszerelte a csapot – János pedig megtanulta. Azóta is a Nelke alkalmazottja, mint ahogy a kezdetektől összesen csak 3 ember ment el a cégtől. Jól érzik magukat, bejelentett állásuk, félévenként nagyobb prémiumuk van: egyszóval létbiztonság és megbecsülés.
De újra vissza a kezdetekhez. Hol is kezdett felfelé ívelni a vállalkozó pályája? Erre Pálffy Attila maga sem tud választ adni. Mindössze egy-egy mérföldkőre emlékszik, és kitartó munkára. Az egyik ilyen mérföldkő az, amikor a CLH Kft. későbbi szervizmérnöke kérte a segítségét egy panelház 5 db radiátorának javításánál (hogy hogyan talált rá – nem tudni). Attila jelszava, a „mindenre van megoldás” most is érvényesült. Az egyik módszer a tízemeletes épület teljes vízrendszerének leengedése, aztán szerelés, majd újrafeltöltés lett volna, ahol csak a „vízcsere” kb. 600 000 Ft-ba került volna. Attila ehelyett befektetett egy 300 000-es fagyasztógépbe, lefagyasztotta a radiátorokat, és kiszámlázott 70 000 Ft-ot. Mindenki elégedett volt: ő, mert hozzájutott egy kiváló szerszámhoz (bár 230 000-et magának kellett kinyögnie) és jó pénzt keresett; a közös képviselő, mert 600 000 helyett 70 000-ből megúszta a javíttatást, és a majdani CLH-s szervizfőnök, mert jó embert ajánlott. Mi volt a plusz? A CLH azóta is nagy partnere a Nelkének.
Közbevetés: az eredményesség egyik összetevőjére is rávilágított a történet: nem egyik napról a másikra kell meggazdagodni, hanem szisztematikus munkával céget építeni. Ennek egyik legfontosabb momentuma az eszközpark fejlesztése. A Nelke évek óta a Hitachitól vásárol, Attila szenvedélye a minőségi szerszám, olyannyira, hogy menyasszonya már rendszeresen dugdossa a szerszámkatalógusokat otthon. A Nelke a jó kapcsolat folytán a Hitachi referenciájává, kontroll-partnerévé vált, ők próbálják ki és véleményezik az új eszközöket.
A másik mérföldkő a Pólus Centerben lévő Michelfeit üzlet légtechnikai átalakításához kapcsolódik. Itt Hajdú László, a Trigránit Menedzsment Rt.-nek, a bonyolítónak a képviselője találta meg valahogy Attilát, és kért tőle ajánlatot. Attilának addig nem volt tapasztalata, hát a telefonkönyv alapján egy közeli szakcéghez, a Novospektrumhoz fordult, készítenének-e neki egy árajánlatot. Az ajánlatot másnap megkapta, benne volt az anyag, a szállítás, s az ő munkadíja. Itt tett szert először nagyobb, milliós nagyságrendű haszonra (amiben benne volt a régi légcsatorna-rendszer bontása: ezért 500 000 Ft munkadíjat kapott, és az alumínium anyagból 1,2 millió plusz jött be!), itt vett fel először alkalmazottakat, vált többszemélyessé a cég. Hozzá kell tenni, hogy ez a munka továbbiakat fialt: a projekt lakatos és gipszkartonos munkáit is ő végezte el, no és a gerincvezetéken kívül egy üzlet leállását is, ahol a feszített határidő miatt éjjel-nappali munkára volt szükség.
Ekkor fogalmazta meg Pálffy Attila a siker másik összetevőjét, a határidők pontos betartását, a megbízhatóságot. Ez utóbbi fogalomkör illetősége a körbetartozások kérdése is. Mint sok magyar vállalkozás, a Nelke sem tud mindig időre fizetni, de cserben nem hagy senkit. Pálffy Attila büszke arra, hogy tíz éve nem cserélte le a telefonszámát (azt hiszem, mindenki érti, miről van szó)! Ha tartozik, akkor is tartja a kapcsolatot, küldi a levelet, és amint befolyik némi pénz, törleszt, ha csak egy részt is. Ugyanezt persze elvárja azoktól is, akik neki tartoznak. Ha látszik rajtuk a szándék, nem sürgeti őket, mert tudja, hogy megteszik, amit lehet, és ha megpróbálja behajtani rajtuk a pénzt, nemcsak hogy tönkretesz egy jól működő kapcsolatot, de esetleg csődbe is kényszeríti adósát.
A kölcsönös jó viszonyhoz persze kell az, hogy a Nelkének állandó partnerei, beszállítói és megrendelői legyenek, akikkel megvan a bizalom, és magánemberként is jó a kapcsolat. A fontos a folyamatos kontaktus, a pontosság, a korrektség – ha ezek megvannak, akkor az ember nem megy pár forint árengedményért máshova.
Mi a szerkesztő által levont tanulság Pálffy Attila életútjából? Észrevehettük, hogy az odafigyelés a részletekre mindig látszólag pluszköltségekkel jár, de valójában behozza az árát. A ruhapénz imázsjavításban, a dolgozók ebédeltetése fokozott munkakedvben, a munkavédelem megszervezése a zavaró hatások kiküszöbölésében realizálódik. A „végfelhasználói CD” a fölösleges kiszállások számát csökkenti, a szép árajánlat emeli az árat., a minőségi szerszámpark jobb munkában érvényesül.
Vannak ma Magyarországon olyan szerelőipari cégek, amelyek jól prosperálnak, ahol jó dolgozni. Probléma persze mindig van (tőkehiány stb.), de mentalitás kérdése az egész: erre jó példa, hogy a Nelke támogat több általános iskolát – munkával, nem pénzzel!
Zárszóként azt kívánjuk Pálffy Attilának, hogy családi élete (szeptemberben esküvő!) is legyen olyan sikeres, mint cége – a kettőt nehéz, de nem lehetetlen összeegyeztetni.
