Versenyben az idővel: arccal a gáztechnológiák felé!
2006/6. lapszám | Meyer József | 2587 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Éppen folyik a regisztrált gázszerelők kétnapos továbbképző tanfolyama, amelyben az előadók nagy teret szentelnek a GMBSZ életbelépte kapcsán adódó új témáknak is. Az időszakos, most négyévenként sorra kerülő, az ismereteket megújító program és az azt követő számonkérés rutinosan igazodik az uniós oktatási elvárásokhoz.
E gyorsképzés ürügyén óhatatlanul eszembe ötlik Nagy Zoltán kollégám méltán érdeklődést kiváltó, de eltérő indíttatású előadása, melyet egy közelmúltban rendezett forgalmazói cégbemutatón tartott ugyanebben a kérdéskörben. Ez a vállalkozás is gyorsan reagált a hazai előírások közismert változásaira, érthető, hogy az új gázvezetéki szerelvények bemutatása most a sláger. Mivel ő pontosan erről a témáról jelentetett meg cikket a VGF-ben Rugalmasság és biztonság a gázellátásban címmel, ezért nagyon röviden hivatkozunk rá a továbbiakban. Így csak megemlítjük a KÖGÁZ-technológiából a termikus biztonsági szelepeket, melyeket ½„-tól 1” méretig préscsatlakozós vagy anélküli, vagyis menetes csatlakoztatási lehetőséggel egyaránt gyártanak, és a csőtörésre záró szelepeket. A GMBSZ-ből pedig idézzük a 2.5. pontot, mint a gázkonnektor alkalmazásának lehetőségét, valamint a 3.1.4. bekezdést, miszerint éghető anyagú hajlékony vezeték alkalmazása esetén hőhatásra záró szerelvényt és csőtörésre záró szelepet kell a gázfogyasztó készülék főelzárója elé beépíteni. Persze itt, a továbbképzésen is felvetődik a hőhatásra záró szerelvény vonatkozásában, hogy azt a működését követően ki kell cserélni, egyszer használatos ez az armatúra.
A felfogásbeli eltérések alapja a technológiák sokszínűsége
Említettük, hogy alapjában különbözik az említett két rendezvény, mert a bemutató előadás szakmai fórumként válhatott érdekes eszmecserévé, míg a regisztrált gázszerelők továbbképzése ezzel szemben minden vitalehetőséget eleve kizár. Az e kettősségben rejlő lehetőségeket érdemes szemügyre vennünk a továbbiakban.
De térjünk vissza a GMBSZ-re, ami 2005. december 12-én váltotta fel az 1977 óta regnáló GOMbSz-ot. Az új szabályozásról jó tudni, hogy a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal műszaki biztonsággal foglalkozó honlapján (www.mbf.hu) mindenki számára elérhető, és vele kapcsolatosan folyamatosan lehet észrevételeket is tenni. Ezzel nyílhat lehetőség a gyakorlati és az elméleti szempontok összehangolására. A legnagyobb problémáról azonban illedelmesen hallgatunk, nevezetesen arról, hogy a gázszolgáltatók még nem alakították ki a végleges technológiájukat. A diplomatikus megfogalmazás szerint számosan dolgoznak már rajta. A tanfolyamvezető gyors számvetést készít: hazánkban több tulajdonos kezében hat nagy és három kisebb van belőlük, miközben Németországban számuk megközelíti a négyszázat, de ott – vélhetően – nincsen minden elemre kiterjedő szabályozottság. Komolyabb gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező kollégák közbevetik, hogy egy cégen belül, de igazgatóságonként eltérők lehetnek a követelmények, ebből következően a hatósági jóváhagyások is, ez pedig bizonytalanná teheti a tervező, a vállalkozó, de még inkább a megrendelő együttműködését. (Rögvest adódik a fenntartásunk, amennyiben mi vagyunk a kivitelezők: mindaddig, amíg nincsen jóváhagyott kivitelezési terv, ne engedjünk meg a megbízónknak semmilyen anyagbeszerzést, de készülékvásárlást aztán végképp ne!)
Bár a GMBSZ mellékleteiben úgyszólván minden megoldásra kiterjedő rajzos és leíró példákat is találhatunk, a gázszolgáltatók technológiai előírásait igenis minden részletében követnünk kell, már amennyiben azok – ugyancsak letölthető formában – léteznek. Hogy mire ez az óvatosság? Szabadjon erre néhány gondolattal előhozakodnunk.
Az anyagminőség szabadabb megválasztása
A GMBSZ az acélanyagú csatlakozó és fogyasztó vezetékek szerelése kapcsán kiköti, hogy hegesztett kötés falba vagy födémbe nem kerülhet. Ugyanakkor ilyen értelmű tiltást a réz alapanyagú vezetékek keményforrasztása kapcsán külön nem találunk. Az acél-, rozsdamentes acél- és vörösrézcsövek préselt idomos kötéseinél pedig „csak” a gyártói technológiák kötelező betartását írja elő.
Az elvakolt fogyasztói vezetékek szerelése kapcsán a tanfolyamot vezető szakember is kimondja azt a verdiktet, hogy csőkötés abban a szakaszban nem lehetséges. Megengedi a rézvezeték beépítését, de csak lágy, R220-as minőségében, és ugyancsak keményforrasztás nélkül, hajlítva. Jogos a kétkedésünk. Olyan kis rádiuszú ív készítésére nincsen módunk, hogy egyik falsíkból a másikba jussunk a cső horpadásának kockázata nélkül. Másrészt a hajlított irányváltozást az új előírásunk eleve csak a 18-as átmérőig engedi meg. Nekünk viszont zömmel 22-est határoz meg a tervező.
Még egy meglepő megállapítását kell idézni, miszerint lágy rézvezetéken is létesíthető préskötés. Viszont ezzel éppen ellentétes álláspontra jut a technológia képviselője! A tanfolyamvezetőnk az egyik gázipari cég cső a csőben rendszerét is fölhozza példaként, amelyben a falsík alá szerelt gázt szállító haszoncsövet N2-gázzal feltöltött, túlnyomásos üzemű burokcső vesz körül, amit egy vitán felül elegáns, de bonyolult megoldásnak sejtünk. Bevillan erről, hogy a préskötést képviselő rendszergazda újfent más véleményen lehet. A falsík alatti gázvezeték-szerelés kapcsán például tudatosan képvisel olyan célszerűségeket, amelyekkel a vízszintes irányú hornyok gyengítő hatását minimalizálja. (Ökölszabály: vízszintes horonymélység válaszfalnál lehetőleg 1 cm, főfalnál max. 3 cm.) Az ominózus szisztémának ennél jóval nagyobb szelvényre van/lenne szüksége.
Perspektivikus elképzelések
Eltávolodva a tanfolyam aktuális tényanyagának taglalásától egyszerűbb, hogyha a továbbiakban azokat a felvetéseket mutatjuk be, amelyek távlatosabbak, de nincsenek még minden elemükben egyeztetve, bár ezek élénken foglalkoztatják a mérnököket, konstruktőröket és szakembereket egyaránt. Ilyen szélsőséges elképzelés az aljzatbetonba szerelhető gázhálózat, ami nem tudott meghonosodni nálunk. De vannak biztató lehetőségek a szabványos mérőkötés kialakításában, amiben például egy cég az elektromos potenciál-kiegyenlítést (ún. EPH-t) az általa adott alaplemezzel egy füst alatt megoldja, bár most csak a 25-ös mérőkötést kínálja kompletten. A szerelési méretpontatlanságokat elkerülő céllal rendelhető még hozzá egy 25 cm-es méretet tartó vaklezáró lemez is, ez hivatott segíteni a szerelők munkáját egészen addig, ameddig a mérőt fel nem helyezik. Magában a mérőkötésben várható olyan változtatási lehetőség a fővárosi gyakorlatban is, hogy megjelenhet végre a préskötésű rézcső és idom, netán épp az imént tárgyalt tipizált formájában.
Kiváló lehetőség adódik a külső falsíkon kialakított szigetelőréteg figyelembe vétele során, mivel az dryvit esetében további 5-8 cm vastagságot ad a rétegrendben. Ily módon kifejezetten ajánlatos lenne a gázvezetéket a külső falsík alá rejtve vezetni. De mi a megoldás arra az esetre, ha a szolgáltató esetleg mégsem engedélyezi a rézanyagú gázvezetékek elvakolását? A konstruktőrök erre az esetre a préskötéses kapcsolású rozsdamentes csőrendszert ajánlják, mert ez az anyagminőség a biztosítéka annak, hogy a cső szándékos vagy akaratlanul okozott mechanikai sérüléseknek leginkább ellenálljon. Csak emlékeztetőül térünk vissza a tanfolyamvezető által képviselt elképzelésre, amely szerint falban nem lehet csőkötés. Ha mégis megfúrnánk egy ilyen lágy rézcső fogyasztóvezetéket, akkor azt hogyan javíthatnánk másképpen?
A tervezőmérnök a következő gyakorlati példával világít meg egy méretezési problémát: a túlnyomó többségben alkalmazott „KÖGÁZ” nyomásszabályozóval kb. 26,5 millibar-ra állítjuk a gáznyomást a (háztartási) készülékeink előtt, ezért a kapacitás biztosítása végett nincsen megengedve a 15-ös csőméret, ilyenkor a 18-as átmérő minimum szükséges rézcsőhálózaton.
Jórészt ésszerűségi megfontolásból javasolják a szakemberek, hogy a csőtörésre záró elemet inkább a mérőkötéshez szereljük, mint közvetlenül egy-egy készülék elé, ami egyfelől pazarlásnak tűnik, másrészt egy fokozatnélküli gázelvétel esetében nem szorul külön magyarázatra, ha a csőhálózatok pufferszerepét is számításba vesszük.
A szakma részéről indokolt és érezhető a fokozott érdeklődés. Mint előbb is leszögeztük, nem zárult még le a gázvezeték kialakításával foglalkozó technológiák elkészítésének és kiadásának folyamata, így csak reménykedni lehet abban, hogy számos túlhatározott műszaki megoldás tűnik el végleg abban a süllyesztőben, ahol az üzemeltetők vagy a gyakorlati emberek által nem igazolt gyártmányoknak és csőhálózati elemeknek biztosítunk végleges nyughelyet.
A préskötéses szereléstechnológia reneszánsza
A 2001-es év a préskötéses technológiában is fontos változást hozott. A tömítetlenséget jelző ún. csepegő tok (biztonsági kontúr) szabadalmi oltalommal védett, egyedülálló megoldásként jelent meg a piacon, működésével a tesztek eredményességét 100%-ban garantálja. Nagy erénye, hogy az esetlegesen és véletlenszerűen kihagyott préselés pótlólagos végrehajtásához a rendszert nem kell leüríteni, a művelet akár próbaüzemi viszonyok közt elvégezhető. A kapcsolódás megfelelőségét maga a szerszám garantálja, amenynyiben addig nem nyílik szét, míg a préskötés létre nem jött.
Közismert, és mi is többször kitértünk arra a szempontra, hogy a kivitelezési folyamatban a gyártási műveleteket a lehetőség határáig csökkentsük. A szakmai összejöveteleken ez úgy fogalmazódik meg, hogy a szakképzettséghez kötött műveleteket technológiával, esetenként akár rendszertechnológiának az alkalmazásával helyettesítsük. Mondani sem kell, hogy egyúttal ez a minőség biztosításának is záloga.
