Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Önképzés

2006/5. lapszám | VGF&HKL online |  2330 |

Az alábbi tartalom archív, 15 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Önképzés cikkünkről bővebben olvashat, ha rákattint a címre.

 Török Zoltánnal egy Yorkshire-szimpóziumon beszélgettem először, és rögtön felkeltette az érdeklődésemet markáns véleményével a dolgokról, széleskörű érdeklődésével. Aztán amikor megtudtam, hogy azon kevesek közé tartozik, akik végigjárva a lépcsőfokokat szerelőként kezdtek és dolgoztak, és később szereztek gépészmérnöki diplomát, azonnal riportot javasoltam neki. Az alábbiakban egy olyan ember életútját, véleményét a szakmáról ismerhetjük meg, aki "mindkét oldalt" látja.

Zoltán vasas famíliából származik, szülei mindketten kohásztechnikusok, ami ebben a szakágban igen magas szintet jelzett az 1960-as években. A családi környezet - ahol "vasat szívott magába" - így szinte predesztinálta arra, hogy valamilyen szinten maradjon a területen, innen válasszon szakmát. Az egyik kézenfekvő választás a géplakatos lett volna, de az nem akart lenni, elment tehát épületgépésznek. 1988-ban végzett szülővárosában, Dunaújvárosban a 316. számú Makarenkó SZKI-ban mint központi fűtés- és csőhálózat-szerelő. Első iskoláját szerencsés kézzel választotta meg, mert a szakmát szerető, tudásukat jól átadó oktatói voltak itt.
Fontos állomása volt szakmai pályafutásának a 26. Állami Építőipari Vállalat, ahol gyakorlaton volt. Itt ismerkedett meg a panels technológiájával. Első munkahelye a Dunai Vasmű. Mindig lázadó típus volt, amikor például lóti-futi gyerkőcként kádakat akartak cipeltetni vele, megmondta, hogy nem ezért jött ide, és láss csodát, az öreg szakik értékelték ezt, valódi tudásvágyát, és szakmai feladatokat bíztak rá, tanították fortélyaikra.

Közben folyamatosan képezte magát, és a szakmunkás-bizonyítványa mellé 1990-ben a Földes Ferenc Dolgozók Középiskolájában letette az érettségit. Aztán 1990-91-ben rövid intermezzóként következett a katonaság. Mikor újra munkába állt, a tanulást is folytatta, a Vági István Műszaki SZKI-ban lett meg az épületgépész technikusi oklevele, 1995-ben. Ugyanebben az évben zajlott a Dunaferr egyik átszervezése, amikor is egy másik testvércéghez hívták. Nem ment, maradt az akkortól Dunaferr Lemezalakító Kft.-nek nevezett vállalkozásnál, és radiátor-szerviztechnikusként dolgozott 2001-ig. Munkája érdekes, de igen hajtós volt: beletartozott a bejelentett rendellenességek garanciális kivizsgálása, a hibafelmérés és javítás-menedzselés. Sok utazás, sok munka.
Azért a tanulásra maradt idő. Sokáig nem ült a technikus-babérokon, 1996-ban már beiratkozott a főiskolára, és 2001-ben megszerezte kohómérnöki diplomáját, a képlékeny-alakítás - pl. a radiátorgyártás - szakirányában. Ahogy végigtekintünk Zoltán eddigi pályafutásán, észrevehetjük, hogy fokozatosan birtokába került a rendszer és a gyártás ismerete, az elv és a gyakorlat egyidejű átlátásának képessége. De itt nem állt meg: 2003-ban diplomázott Pécsett, a Pollackon mint épületgépész szakmérnök, és végül (azaz mondjuk inkább: eddig utolsóként) 2005-ben energetikai auditor lett. És mindezt szinte egyedül, munka mellett, bár munkahelye támogatta oktatását - inkább azzal, hogy időt biztosított neki, mint pénzzel.
A tanulás a karrierjében is éreztette hatását, minden új oklevél magasabb beosztást hozott neki. A diplomások táborába való belépése 2001-ben szervizmérnöki pozíciót eredményezett, és ez olyan önálló döntési jogkörrel ruházta fel, ami egy technikusnak nem jár. 2006 elején, mikor a radiátor üzletág kivált, ő maradt a Lemezalakítónál, mint karbantartó üzemmérnök. (Itt jegyezném meg, hogy Török Zoltán céghűsége példaértékű. Íme egy munkakapcsolat, amelyben mind a munkaadó, mind a munkavállaló elismeri a másik értékeit.)
A tanulás és a főállás mellett arra is jutott ideje Zoltánnak, hogy 2000-től egyéni vállalkozóként családi házas épületgépészeti tervezéssel, kivitelezéssel is foglalkozzon - idén március 14-én lett meg a G2-je. Manapság már inkább csak tervez, szervez, koordinál, a kivitelezőket instruálja. Elsősorban fűtéssel foglalkozik, a klíma- és légtechnikásokat külön kasztnak tekinti.
És hogy mindezt hogy bírja? Jól. Pedig manapság sok vállalkozó él hajszás életet, olyat, amibe egészségileg belerokkan, családi élete tönkremegy. Zoltán nem ilyen. Mindenre jut ideje, és példás családi éltet él, 10 éve élete társával, Zsuzsannával - aki szintén diplomás, gyógypedagógus, és támogatja tanulási elképzeléseiben -, és három fiukkal, Zolival, Balázzsal és Bálinttal. Aki életviteli tippeket szeretne kapni, annak telefonszám a szerkesztőségben.

De ha már itt tartunk, néhány gyereknevelési elvet megosztott velünk Zoltán. Egy reál-orientált gyerek nevelésénél nagyon fontosnak tartja a rajzkészség és a képzelet, a fantázia fejlesztését. Ebben a legegyszerűbb eszközökkel is célt lehet érni, teszem azt a LEGO-val, ami a háromdimenziós látást tökéletesíti. Legidősebb fia otthon már AutoCAD-del rajzol, és bizony az új generációnak a számítógép a vérében van - ezt kell erősíteni.
Visszatérve az eredeti irányhoz, most, hogy röviden áttekintettük Török Zoltán szakmai megállóit, ejtsünk néhány szót arról, milyen különbségeket lát a szerelő- és mérnöklét között.
Mai fejjel visszagondolva, amikor szervizesként bejárta az országot, az volt a legrosszabb, hogy nem mérnökként kezelték őt, azaz nem minősült döntésképesnek. Erről az a véleménye, hogy bár embere válogatja, de valóban másként lát egy mérnök. Egy példa: ő manapság - tekinthetjük rossz beidegződésnek is - színházban, koncerten is hosszú percekre kimarad az előadásból, mert éppen az épület gépészetén mereng. E kicsit negatív példa mellett azért a pozitívumok a fők: Zoltán szerint a szerelő csak a kialakítást látja, a mérnök az elvet - de mindez úgy is igaz lehet, hogy a "csak" szócskát odatesszük. Zoltán, mivel mindkét oldalnak tevőleges résztvevője volt, az elvi és a gyakorlati részben is otthon van.
Hogy lehet egyébként ezt a látszólagos ellentmondást feloldani, hogy lehetnek sokoldalúbbak szakembereink? A szerelők kétféle módon: egyrészt ha mindig megy velük egy mérnök (mint a Lemezalakítónál, de persze ez csak a cég, nem a szerelő szempontjából kielégítő), másrészt folyamatos önképzéssel, amelyben a technikusi oklevél, a diploma csak az első lépés. A mérnököknek pedig meg kell ismerniük a gyakorlatot is, és itt megint a Lemezalakítóra hivatkozhatunk, ahol a friss diplomások egy évig az üzemben dolgoznak gyakornokként, ahol bevezetik őket a profil- és radiátorgyártás rejtelmeibe.
Végszóként a jövőbeli tervekről kérdeztük Török Zoltánt. Ezek között szerepel egy saját mérnöki iroda alapítása, tűzvédelmi szakmérnöki vizsga, valamint az energetikában való elmélyedés. Ahogy megismertük őt, el is fogja érni céljait, úgy, ahogy szokta: mivel érdekli a téma, a feladat, harckocsi-módszerrel nekitámad, és addig hajtja, amíg össze nem jön.

VB


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem