VGF&HKL szaklap

Ápol és eltakar

2012. december 11. | Meyer József |  2058 | |

Az alábbi tartalom archív, 14 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Előbb csak hasznosnak tűnik, később viszont, a gyakorlati tapasztalatokkal válik igazán nélkülözhetetlenné a minőségbiztosítási rendszer, melynek fejlődéstörténetében számos fontos állomást tarthatunk számon. Nagyobb szellemi/mérnöki kapacitással bíró műhelyek, még inkább a hierarchikus szervezetek keltették életre az előkészítésnek, valamint a feladatok legcélszerűbb és leggazdaságosabb megvalósításának klasszikus vezénylési formáit. A minőségbiztosítási rendszer újabb kori leleményként ezek közt különül el. Gyors elterjedésének csak egyik titka az érthetősége és az egyszerűsége. Jól megfér a már korábban alkalmazott matematikai és egyéb, grafikusan is megjeleníthető modellek társaságában, azok eredményeit egészíti ki.

Igazi erénye nemcsak abban áll, hogy egy létesítmény megvalósításakor több, netán az összes ellenőrzési pontot képes megfelelően működtetni, hanem a garanciális összefüggéseket is rendezi. Ebből következően mára már elvárható rutintevékenységnek számít a megrendelői minőségbiztosítási rendszer megismerése és elfogadása akár beszállítóként, akár kivitelezőként. (Nem is lehet igazán jó szerződéseket kötni a mellőzésével.) A már sokat emlegetett teljesítési igazolás ennek egyik klasszikus bizonylata, de a megvalósulási és ellenőrzési ütemterv sem nélkülözhető.

Egy áttekinthető felelősségi rendszer

Köztudott, hogy mennyire fontos a döntési szintek és a felelősségi körök átláthatósága, valamint az ezekhez kapcsolódó aláírási jogkörök tisztán látása, mint a szerződő felek közötti kontaktus alapvető feltétele, amennyiben azonos, vagy megközelítően hasonló pozíciójú és kvalitású vezetők állnak egymással kapcsolatban a megfelelő döntéshozói szinteken. (A tájékozatlanságból eredő, netán arányt és felelős személyt eltévesztő megkeresésekre – mint feleslegesen előidézett kudarcélményre – röstelkedve emlékszem vissza).

Egy ilyen ellenőrzési terv a tevékenységeket a felelősség szerint rendezi egyszerűsített táblázatba, amelyből azonnal kiolvashatjuk, hogy például a versenyajánlat elkészítéséért a vállalkozási és marketingigazgató, a fővállalkozói generálszerződésért rajta kívül még a termelési igazgató és a létesítményi főmérnök is felel. Munkanemenkénti szerződések kötésénél a létesítményi főmérnök jár el stb.

A minőségbiztosítás feladatkörében érintettek körét a kivitelezés teljes időtartamában, a létesítmény gyakorlati megvalósításában részt vevő helyszíni termelésirányítók adják. Ők tapasztalták először ennek a rendszernek egyik „áldásos” következményét, amennyiben előírásainak következetes betartásával a klaszszikus formában virágzó korrupció civilizáltabb keretek között, erősen korlátozva működhetett tovább.

Hatályon kívül

Csatoltan olyan illusztrációk láthatók, melyek csak első látásra függetlenek gépészeti munkáinktól, inkább építési és felületképzési problémákat mutatnak be, de olyannyira szemléletesek és egyértelműek, hogy tárgyalásukkal a lehető legkönnyebben világíthatunk meg egy munkaszervezési problémát. A minőségbiztosítási rendszer bevezetésekor – csak egy átmeneti, rövid időszakban – mindazok körében teljes lehetett a tanácstalanság, akik a különböző partneri és érdek-összefonódásaikat a státusuk segítségével munkavégzésük gyakorlati velejárójává tették. Ezért azután ennek az új szisztémának a működését minden döntési szinten fel kellett függeszteniük, nem volt más választásuk.

Életképek

Amint a példaként beillesztett fényképek jól mutatják, a mindenféle osztályozás szerint alkalmatlanra épített – mit épített! inkább ügyesen deponált – kitöltő falazatot egy működő minőségbiztosítási rendszer keretén belül képtelenség lett volna átadni/átvenni, a megrendelő művezetője az egészet viszszabonttatta volna. Ha a látottakról egy építési szakértő véleményét kérjük, akkor kapunk egy 20-30 oldalas, elkeseredett hangú, a kivitelező helyett is szégyenkező dohogást.

Egy meglepő fordulat

Lapozgatva a hatósági építésügyi szakértő tárgyi létesítményre kiadott véleményét, kiderül, hogy legkevesebb két előírást, szabványt is meggyaláztak, ezek: az MSZ-04-803-1 és az MSZ ISO 7976-1/92. Számunkra fontos, épületgépészeti megfontolásokból tanulságos kitételeket kell ugyaninnen idézni, ezek:

  1. A vb-vázat kitöltő főfalak nincsenek kiékelve (hőhíd).
  2. A blokkfalazat elemei közötti hézagok között hiányzik a habarcs (ugyancsak hőhíd).
  3. A falazat sokhelyütt 90 fokban elfordított fél elemeket tartalmaz, melyeknek a helyesen rakott darabokhoz képest más, vagyis rosszabb a hőátbocsátása(!).
  4. Törmelékelemek beépítésével előállt, hogy sok felületrészen nincsen meg a tervezett és folytonos falvastagság.

Jó, ha megismerjük az építőmesteri munkák során elkövetett efféle bűnöknek ránk nézve is súlyos következményeit. Mert az építtető „ártatlan arccal” a gépészek nyakába varrja a belső felületek penészesedését, a foltos nedvesedéseket, például mint nem kellően szellőztetett és fűtött helyiségek velejáróját, holott semmi közünk ezekhez a problémákhoz!
Jogos ugyanakkor az a vélekedés, hogy a korrupciós összefonódás hibátlan teljesítés esetén is fennállhat. Ezzel kapcsolatban rögtön van ellenvetésünk, miszerint csak hibás teljesítésből lehet kinyerni a szükséges kenőpénzeket.
Ha az első osztályú munkához szükséges ellenértéket 1 egésznek vesszük, akkor a felvételeken demonstrált kőműves és a sorrendben rá következő befejező felületképzési vállalás 1 + 1 = 2 egységet ad. Hogyha a teljesítéseket osztályozni kell, vagyis a kőművesé csak 0,6, akkor 0,6 + 1,4 = 2 még egyensúlyt mutat. Ez az utóbbi aránytorzulás viszont már a minőségbiztosítási rendszer olymértékű megingását mutatja, ami miatt mindkét vállalkozói szerződést módosítani kell. Erre azonban a megrendelő/fővállalkozó végig nem hajlandó a lebukás veszélye miatt. Így azután a korrumpálónak 0,6, a vétlen vállalkozónak viszont továbbra is csak 1 juthat az eredeti szerződések értelmében. Rossz teljesítés címén azonban csak 10 százalékot vonnak el a hibásan teljesítőtől, akinél 0,9 – 0,6 = 0,3 egység jogosulatlanul megmarad kapcsolati profit gyanánt, valamint a baksisok kifizetése céljára.

A következ mények burjánzása

Most vizsgáljuk az eseményeket a felületképzést megoldó alvállalkozó szemszögéből, aki mindent ápolt és eltakart. Az eredeti szerződése szerinti 1 egység helyett 1,4-et kellett teljesítenie. A hibákat a vakolás helyett választott dryvitolással lehetett csak orvosolni, ami számára ténylegesen 1 – 1,4 = -0,4 veszteséget jelentett azonnali esedékességgel, mert a szerződésmódosítást a megrendelője az előzőkben megismert okok miatt nem engedhette meg.
A megrendelő/fővállalkozó fellélegezhetett. Bár ez utóbbi vállalkozóját csődbe vitte, a botrány mégsem pattant ki. Sőt! Korszerűbb, jobb hőszigetelésű létesítményt adhatott át a tulajdonosnak. Ez a fellengzős magatartása azonban nagyon hamar visszaütött, oly módon, hogy a műszaki tartalom folyamatos változásait nem dokumentálta a kötelező tervmódosításokkal. Így kellett szembesülnie azzal a megalázó elemzéssel, amit a felületképzés munkáit végző vállalkozó tárt eléje.

Az építőmesteri munkáktól függetlenül, csak az épületgépészeti munkafejezetben közel 10 milliós anyagpazarlást okoztak azzal, hogy nem számolták újra a tényleges hőigényt. Több mint egy tucat kazánt lehetett volna a melegvíz-készítések igényére méretezni, ami minimum eggyel alacsonyabb teljesítményű típus kiválasztásával járt volna. Jóval kisebb méretek a radiátorok kiválasztásában és a csődimenziókban. De a kegyelemdöfés még hátra volt: bár az üzemeltetésben nagy megtakarítások keletkeztek, állandóan rettegni kellett attól a felhasználói felismeréstől, hogy sokkal nagyobb fűtési kapacitások megvalósítását kellett kifizetni, mint amekkora ténylegesen szükséges.

Mégsem korrupció

Ön, kedves olvasó, felháborodottan kétségbe vonhatja az előzőkben taglalt jelenségek korrupciós mozgatórugóit. Rendben van. Tendenciózus, nem bizonyítható beállításunkat rosszhiszeműnek és tévesnek elismerve, azt ezúton vonjuk vissza. Búcsúzásképpen csak egy kérdést teszünk fel: vajon milyen más indítékok vezérelhették ezt a kritikán aluli megvalósulást? Miért kellett egy kötelező minőségbiztosítási rendszert több szakágra kiterjedően kiiktatni?


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem