Egy kártérítési ügy margójára
2007/4. lapszám | Arnold Károly | 8319 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Kedves olvasó, javaslom, hogy egy a fővárosunkban megtörtént káreset kapcsán vizsgáljuk meg együtt a szakmai szabványok, előírások helyzetét hazánkban, és vonjuk le belőle – kiket-kiket illet – a megfelelő tanulságot.
A káreset története
Az önkormányzat, mint tulajdonos egy többlakásos épület alagsorában lakást alakított ki, konyhával, fürdőszobával, majd az épületet társasházzá alakította át, és a lakásokat értékesítette. A kialakított lakás a -1,00 m-es szinten van. A tervező az új berendezési tárgyak ágvezetékeit az épület meglévő lefolyórendszerére kötötte. Sejtve, hogy a környező közcsatornák visszatorlásra hajlamosak, egy külső aknába egy „Feldmann” tolózárat tervezett (1. ábra). A következő nagyobb felhőszakadásnál a lakást elöntötte a szennyvíz. Sajnos, a tervező nem ismerte a feltaláló, Feldmann úr szerkezetének történetét és ügyeit. A találmány első kivitele csak visszacsapó szelepet tartalmazott. Mivel a visszacsapó záró eleme alá több esetben szilárd anyag került, nem töltötte be a szerepét, több esetben a feltalálót Németországban az okozott kár megtérítésére kötelezték, aki átdolgozva a találmányt, azt egy ékzárású tolózárral egészítette ki. Magyarországon az Ulrich cég már ezt a javított változatot forgalmazta. Nekem még volt szerencsém látni az ehhez a tolózárhoz 1956-ban adott ismertetőt. Az ismertető szerint a tolózár „csak épületen belül és csak ott alkalmazható, ahol az állandó felügyelet biztosítva van”. Sajnos, a leszerelt tolózárat nem őrizték meg, így a gyártmányát nem lehetett azonosítani. A hazánkban hasonló terméket forgalmazóknál nem találtam együttműködési készségre.
A kárt szenvedett lakás tulajdonosa szakértőhöz fordult, aki a Feldmann-tolózár helyett egy külső, szivattyús átemelő akna kiépítését javasolta. Az átemelő akna megépült, és működött mindaddig, amíg egy nagyobb felhőszakadást nem kísért áramkimaradás. A lakásban nem tartózkodtak, a felső szintek lakói pedig nem gondolhatták, hogy vizes berendezési tárgyaikat meg nem határozható ideig nem használhatják. A lakást ismételten elöntötte a szennyvíz. Az alsó lakás tulajdonosa pert indított a társasház ellen, és kérte az általa megépített átemelő berendezés létesítésének költségeit, valamint az elöntésből eredő kár megfizetését.
A bíróság által kért szakvélemény elkészítése előtt vizsgálat alá vontam, hogy:
- milyen szabványok, előírások vonatkoznak az adott esetre,
- ki és hol követtet el hibát,
- milyen műszaki megoldással lehet a további kárt megelőzni,
- milyen feladatok várnak mindazokra, akik csatornavezetéket terveznek, kiviteleznek, üzemeltetnek.
A hiba elkövetői, és a helyes megoldás
Az első hibát az alsó szinten lévő fürdőszobát tervező és kivitelező illetők együtt követték el, amikor a magántulajdonú ágvezetéket a ház meglévő, közös tulajdonú lefolyóhálózatára kötötték rá. Ezzel előállították az úgynevezett „veszélyeztetettségi állapotot”. Nem ismerték a Feldmann-tolózár történetét és alkalmazási korlátait. Elkerülte a figyelmüket, hogy a budapesti csatornázási rendszer „egyesített”, azaz a szennyvizet és a csapadékvizet ugyanazon vezetékrendszer (más néven közcsatorna-rendszer) vezeti el. Az ilyen rendszer magában hordozza a dugulás, illetve visszatorlás veszélyét, mivel ezen közcsatorna-rendszer túlfolyását az utcai víznyelő rács biztosítja. Ezért létezik az az íratlan szabály, amely azt mondja, hogy „az útszint alatt elhelyezett berendezési tárgy a rendszerre közvetlenül nem csatlakoztatható”. A korábbi Fővárosi Csatornázási Művek engedélyezési űrlapján szerepelt is a következő figyelmeztetés: „az útszint alatti vízelvezető csak a tulajdonos felelősségére köthető a csatornára.”
A második hibát az a szakértő követte el, aki megoldásként egy épületen kívüli aknában elhelyezett szennyvízátemelőt javasolt. Nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az átemelő (bármely okok miatti) üzemen kívüli állapota magával hozza a belső visszatorlás veszélyét. A visszatorlás veszélyeztetettségét az állította elő, aki az ágvezetéket a visszatorlási szint alatt a közös csatornavezetékre kötötte. A kárt is annak kell viselnie, aki a veszélyeztetettséget előállította. A helyes műszaki megoldás az, ha az alsó szint berendezési tárgyait egy épületen belüli szennyvízátemelőre kötik, és a szennyvizeit az útszint felett szerelt hurokkal vezetik a közcsatornába. Az épület lefolyó-alapvezetékét függetlenítik az alsó szint ágvezetékétől, és olyan anyagból építik ki, mely elbírja a visszatorlási nyomást is.
A szabványok helyzete Magyarországon
Az egyébként véleményem szerint jól működő Magyar Szabványügyi Hivatalt az 1995. évi XXVIII. törvény, 1995. május 28-án, a 36 § (2) pontjával, jogutód nélkül megszüntette, és létrehozták köztestületként a Magyar Szabványügyi Testületet. A testület feladata volna a 8 § (1) c) pont szerint a nemzetközi szabványok nemzeti szabványként való közzététele. Közzé is tették az ügyünkre vonatkozó szabványokat, melyeknek azonban csak az első oldala magyar nyelvű, a szabványok csak angolul léteznek. Ezek:
Gravitációs vízelvezető rendszerek épületen belül.
- rész Általános és teljesítményi követelmények. Msz EN 12056-1-2001
- rész Szennyvíz-csővezetékek kialakítása és számítása. Msz EN 12056-2-2001
- rész Csapadékvíz-elvezetés, kialakítás és számítás. Msz EN 12056-3-2001
- rész Szennyvízátemelő berendezések. Kialakítás és számítás. Msz EN 12056-4-2001
- rész Kivitelezés és vizsgálat, üzemeltetési, karbantartási és használati utasítások. Msz EN 12056-5-2001
A Magyar Szabványügyi Testületen belül 1996. 06. 22. óta működik egy műszaki Bizottság MSZT/MB 130 számon, és „vízelvezetés és csatornázás” néven. 2001 óta a munkabizottságnak nem sikerült elérnie a szabvány magyarosítását. Munkatervében, megrendelő hiányában, nem szerepel a fenti szabványok teljes magyar nyelvű változatának elkészítése. (Ha valamelyik olvasónak tudomása volna a fenti szabvány magyarra fordításáról, kérem, jelezze a kiadónál. Nagy szolgálatot tenne.) Szerintem nem fogadható el az a vélemény, hogy a műszakiaknak meg kell tanulniuk angolul. Résztvevője voltam Bécsben egy megbeszélésnek, ahol hárman egy angol nyelvű szabvány német nyelvre fordítását kísérelték meg.
Mindhárman igen jól beszéltek angolul, ketten angol nyelvterületen végeztek, mégis, egy-egy meghatározást hárman háromféleképpen értelmeztek. Ha a Magyar Szabványügyi Hivatal még létezne, felelősségre lehetne vonni mulasztásos törvénysértésért. Egy köztestülettel szemben még követelményt sem állíthat a szakmai közvélemény.
Előírások, utalások a visszatorlás-veszélyes csatornarendszerekre
Még érvényben van (mert a 2003. 03. hóban tett visszavonási kísérletet megakadályozták) az MSZ-04-134/1991. „Épületek csatornázása” című szabvány. Ennek 3.1. pontja szerint: Az épület csatornahálózatát úgy kell megvalósítani, hogy az építménybe szennyvíz- vagy csapadékvíz-visszaáramlás ne keletkezzék. (A visszaáramlás miatti veszélyeztetettség elhárítási módjait nem tartalmazza.) A visszatorlással kapcsolatos anyagra egyetlen tankönyvben sem találtam utalást. Az MSZ/EN 12056-4 szabvány visszatorlással kapcsolatos tervezési szempontjaira, magyar nyelven, egy gyártó magyar leányvállalatának oktatási anyagában találtam utalást, e szerint: „Visszatorlódás elleni elzáró alkalmazható, amennyiben a helyiség alárendelt használatban van, azaz nincs lényeges anyagi érték benne, vagy az esetleges elárasztásnál a ház lakóinak egészsége nincs veszélyben. A helyiséget használók köre kicsi, és egy WC a visszatorlódási szint felett rendelkezésre áll. Visszatorlódásnál a helyiség használatáról le lehet mondani.”
Feladataink
Létesítményeink, valamint kezdő kollégáink biztonsága érdekében is el kell készíteni a szabvány magyar nyelvű változatát, meg kell alkotnunk a szakmai előírásokat vagy munkalapokat. Ezzel tartozunk Macskássy Árpád professzor úr emlékének is. Legyen erkölcsi kötelezettsége minden magyar gyártónak, a gyártók magyarországi leányvállalatainak, a Magyar Mérnöki Kamarának, tervező, oktató, tudományos és minősítő szervezeteinek, összefogva, az európai szabványok honosítása, korszerű végrehajtási utasításokkal, gyakorlati szintre kidolgozott munkalapokkal.
