A gentleman

2007/4. lapszám | VGF&HKL online |  7470 |

Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Egri István budapesti polgárcsaládban nőtt fel, az ott belénevelődött értékeket azóta is hordozza, és azok szerint él és dolgozik. Cikkünkben arról olvashatnak, miként lehet sikeres ember, az Év Épületgépész Vállalkozója ma Magyarországon, akinek elvei vannak.

- Ha jól tudom, ön tősgyökeres pesti.
- Igen, belvárosi. Édesapám elektromérnök volt, nővéreim építész, ill. orvos, tehát a reálszakmákat átfogta a család. Az általános és középiskola, valamint a diploma megszerzése után után a BME Épületgépészeti II. tanszékén kezdtem el dolgozni, sőt, még ma is kutatói állományban vagyok. Szerencsém volt, mert vezetőim, Fekete Iván, Gyurcsovics Lajos, Zöld András felismerték, hogy képes vagyok az önálló tevékenységre. Hagytak és segítettek egyedül dolgozni kezdettől fogva.
- Milyen munkákról van szó?
- Akkoriban az Egyetem sok ipari megbízást, úgynevezett KK-munkára szóló felkérést kapott. A dolog úgy zajlott, hogy az adott cég megkereste az Egyetemet vagy a Tanszéket, és leszerződött pl. tervezési, szakértési vagy kutatói-mérési munkára. Az előkészítés-tárgyalás, a szerződéskötés az "öregek" privilégiuma volt, a konkrét munka az ő irányításuk alatt a fiataloké. Én egyből témafelelős lehettem, és megismerhettem a vállalkozás akkor hozzáférhető technikáit. Első munkáimként vezethettem pl. a Karcagi Rizshántoló kazánház és kommunális épület, illetve a GANZ-MÁVAG Hídgyár Daruműhely teljes gépészeti tervezését. A mai szemmel nézve ettől kezdve nevezhetem magam vállalkozónak, bár akkor még ezt nem így hívták.
- Lehetett "vállalkozás"-ról beszélni a hetvenes-nyolcvanas években?
- De még mennyire, csak ki kellett használni a rendszer, az állami keretek adta lehetőségeket. Először voltak az egyetemi KK-munkák. Aztán a nyolcvanas évek közepén az ÉPFIGÉPTERV GMK-t alapítottam két egyetemi kollegámmal. Legfiatalabbként én voltam az ügyvezető. Vállalkozásunk sikeres volt, szaktudásunk és a munkánk révén többletjövedelemhez juttatta családjainkat az akkori lehetőségeknek megfelelően.

- És a rendszerváltás után?
- 1992-ben létrehoztam saját tervező, szakértő cégemet, az EgriCo-t, ami azóta is működik, de már régóta a feleségem vezetése alatt. Szintén a kilencvenes évek közepén alakítottuk meg a Techno-Csek Kft.-t négyen, azért ennyien, mert akkoriban úgy gondoltuk, hogy a négy részfeladatra négy vezető kell. Hát nem kellett: ketten maradtunk tulajdonosok Czégé Ferenccel, de hat-nyolc év alatt az induló 4 emberről 100 főre nőtt az alkalmazotti létszám, és 2 milliárd fölé a nettó árbevétel.
- Mindez csak gépészetből?
- Igen, sohasem vágytam generálkivitelező lenni, viszont a rendszerváltással kialakult új generálkivitelezői körrel sikerült jó kapcsolatot kiépíteni. Érdekes, de az egyetemi kapcsolatokból nem jöttek megrendelők - az, úgy látszik, egy teljesen más terület. Hajdanán gépgyárakat, üzemeket, munkásszállókat, kórházakat terveztünk, ma bankokat, irodaépületeket, bevásárló- és logisztikai központokat. Egyszóval teljesen kicserélődtek az épületfunkciók és a kontaktszemélyek.
Az első nagyobb volumenű Techno-Csek-es munkáink, ahol én terveztem az épületgépészetet, a Fundamenta Lakástakarék és a Pharmavit tablettázóüzeme volt. A kivitelező természetesen a Techno-Csek Kft. A Megrendelő a német Schwabisch Hall Bausparkasse, illetve az angol generálkivitelező a CRC voltak.
- Manapság hogy zajlik a munkaszerzés?
- Az ügyvezetés, azaz a társam és az én feladatom a folyamat elejére, azaz a munkaszerzésre, és a végére, azaz a kifizetésre szűkült, közben megy minden magától, ezt biztosítja a szakembergárdánk. Fontos, hogy jelentős pénzügyi tartalékunk van, ezért néhány késedelmes fizetés nem ingat meg bennünket. Az ügyfélkörünk állandó, egy-két új megbízó bukkan fel időnként, de ezek a kapcsolatok nem igazán gyümölcsözőek. Persze, a fejlődés miatt nem tehetjük meg, hogy ne bővítsük a kapcsolatrendszert, de van, akit alapból visszautasítunk - sejthető, hogy miért.

- Magyarországon gyakoriak a kalandorcégek. Mégis, kikkel érdemes üzletelni?
- Az olyan cég, aki még soha nem késett egy napot sem a fizetési teljesítéssel, ritka, mint a fehér holló. Fontos a tolerancia, és az, hogy a jó szándék meglegyen mindkét félben. Legnagyobb megrendelő-partnereink a Magyar Építő, a Strabag, a Market és METO Zrt. Az utóbbi kettő ugyanolyan kicsiben indult, mint mi, és együtt nőttek velünk, illetve generál-kivitelező mivoltukból adódóan magasabbra.
Persze, egy régi, jó kapcsolat sem biztosíték a munkák elnyeréséhez, és nem életbiztosítás a munkák kifizetésére. Például az Architekton Rt. törzs-megbízónk volt, aztán egy végső bukásban adósunk maradt. De az ilyen kockázatot vállalni kell. Amit nem szabad, az a projektcégekkel való meggondolatlan együttműködés. Az olyan vállalkozások messziről kerülendők, amelyek 1-2 projektre jöttek létre. Sajnos egy ilyenbe szaladtunk bele az előbb említett céggel kapcsolatban. Három havi teljesítésünk kifizetetlen maradt, és levonultunk.
- A levonulás az egyetlen megoldás, ha már beszálltunk a munkába?
- Sőt, sokszor még az sem. Manapság nem az alvállalkozó kér garanciát a generálkivitelezőtől, hanem fordítva: a megbízó 15-20%-os meghiúsulási bankgaranciát kér vállalkozójától, amit azonnal lehívhat, ha az bármi miatt levonul. Ez teljhatalommal ruházza fel a megbízót.
A másik trükk, amivel egy megbízó maximalizálhatja a hasznát, amikor a végszámla előtt, aminek összege kb. a teljes díj 25-30%-a, megkérdezi az alvállalkozóját: megelégedsz a fele összeggel, vagy nem kapsz semmit, és pereskedhetsz, válassz. Ahányszor ez bejön - és bizony nagy százalékban igen -, máris súlyos pénzeket vesztett a vállalkozó és keresett a megbízó, aki ezeket az összegeket már a pályázásnál bekalkulálva elviszi a munkákat a tisztességes cégek elől.
Márpedig az ár Magyarországon gyakran minden. Erre jó példa egy konkrét eset, amikor egy jól ismert kivitelező úgy nyert meg egy munkát, hogy a megbízó tudta, a cég anyagi helyzete, ill. megbízhatatlansága miatt nem kapja meg a forgalmazóktól a kiírt terméket. Mi történt? Teljesen vállalkozásellenes módon a megbízó vette meg a berendezéseket, és adta át a kivitelezőnek. Ez a manőver sem tudta megmenteni e kivitelezőt, a felszámolás sorsára jutott.
- Hogyan lehet akkor tisztességesen munkát szerezni?
- Szerencsére nem indul mindenki minden pályázaton. Aztán itt van a lobbyzás, a gentlemen agreement szerinti kapcsolattartás, az emberi és szakmai megbízhatóság. Ez a kisebb megbízásoknál döntő lehet. A nagy munkáknál pedig a makulátlan és sikeres szakmai előélet nyomhat sokat a latban az igényesebb megbízóknál, ott, ahol nem feltétlenül a legalacsonyabb ár dönt. Például egy Nívódíj, egy Mesterdíj, egy Év Épületgépész Vállalkozója elismerés a Techno-Csek Kft. felé billentheti a mérleg nyelvét.
- A kifelé irányuló politikáját már ismerjük, hogy érvényesül ez befelé?
- Régi, kezdeti ambíciónk volt, hogy frissen végzett mérnököket veszünk fel, és betanítjuk őket, jó szakembereket nevelünk belőlük. Ez a része a dolognak működött is, csak sajnos néhányan, miután megalapozták szakmai renoméjukat, átmentek a konkurenciához. Azóta nem koncentrálunk úgy a pályakezdőkre, de az alapeszme változatlan: támogatjuk az iskoláztatást, az önálló törekvéseket, saját továbbképzéseket szervezünk. A cégünkben a fluktuáció kicsi, jelentős törzsgárda-állományunk van. Talán ez is mutat valamit.
- Ön személy szerint hogyan dolgozza fel a vezetők életét kísérő stresszt?
- A legfontosabb a tudatosság, az, hogy átgondoltan tudjuk kezelni az adódó helyzeteket. A személyi kapcsolatoknak őszintének és korrektnek kell lenni. Ez hosszútávon megtérül. A családi és magánélet kiegyensúlyozottsága szintén alapvető, azt külön kell kezelni a munkától. S végül törődni kell a fizikai karbantartással is, a saját testünk gondozása éppen olyan fontos, mint az épületgépészeti rendszereké.

---