VGF&HKL szaklap

A kémény története IV.

2007. január 10. | Dr. Meszléry Celesztin |  3360 | |

Az alábbi tartalom archív, 13 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az áramlástechnikai méretezéskor igazolni kell, hogy a rendszernek munkapontja van, ahol az égéstermék és a környezeti levegő sűrűségének különbségéből adódó nyomástöbblet (a hatásos kéménymagassággal számolt huzat) egyenlő az égéstermék-áramlás során fellépő alaki és súrlódási össz nyomásveszteséggel. Az egész évben üzemelő berendezés esetén a méretezést téli, átmeneti és nyári állapotra kell elvégezni (-15 °C, +12 °C és +40 °C környezeti levegőhőmérséklet), a tüzelőberendezés legkisebb és legnagyobb terhelési állapota mellett.

A hőtechnikai mértezéskor időben állandósult áramlás esetén ellenőrizni kell, hogy a rendszer üzeme kondenzációsmentes (pl. a kéményvégződésben a belső felületi hőmérséklet nagyobb, mint az égéstermék harmatpontja). Az ellenőrzést elegendő csak téli állapotra végrehajtani. A szándékosan kondenzációs üzemre tervezett rendszerekre ez a hőtechnikai feltétel nem vonatkozik.

A cikksorozat további részei:

A kémény története V.

A kémény története IV.

A kémény története III.

A kémény története II.

A kémény története I.

A kéménykitorkollás térbeli elhelyezését környezetvédelmi szempontból méretezni, ellenőrizni kell, illetve igazolni, hogy környezetét és semmilyen más szomszédos építményt a környezetvédelmi előírások által megengedett mértéken felül nem szennyez. Az égéstermék-elvezető rendszerről tervet kell készíteni, amely tartalmazza a geometriai, az építészei, a statikai, az áramlástechnikai, a hőtechnikai, a telepítési, a kivitelezési, a karbantartási, a tűzvédelmi, az élet- és egészségvédelmi, a környezetvédelmi követelmények elbírálásához szükséges adatokat, valamint az égésilevegő-utánpótlás megoldását.

Égéstermék-elvezető rendszert tervezni, építeni, szerelni csak az e célra engedélyezett anyagokból lehet. Építmények építésével, bővítésével és átalakításával a környezetben meglévő kémények működése nem gátolható, vagy gondoskodni kell ezen építmények égéstermék-elvezető rendszerének megfelelő átalakításáról.
 

Az égéstermék-elvezető rendszer nyomvonalának tervezésekor

  • figyelembe kell venni az épület természetes levegőforgalmát;
  • ha az épületben mesterséges szellőzőberendezés üzemel, ügyelni kell arra, hogy annak hatása az égésilevegő-utánpótlást ne gátolja,
  • és a kémény kitorkolásán kilépő égéstermék ne juthasson be a mesterséges szellőzőberendezés levegőbeszívó nyílásába.


A kémény feletti szakaszának tervezésekor és létesítésekor

  • szél esetére figyelembe kell venni a környezetben található építményrészek, szomszédos épületek és a környezeti domborzati viszonyok esetleges zavaró hatásait;
  • törekedni kell arra, hogy a szükségesnél magasabb tetőn kívül kéményszakasszal ne rontsuk le az épület külső megjelenését.

Természetesen az általános előírások ki kell, hogy egészüljenek olyan követelményekkel, amelyek az általános követelményekből következnek, de gyakorlati szempontból fogalmazzák meg azokat, például, hogy

  • természetes és mesterséges levegőellátású tüzelőberendezés közös kéménybe nem köthető;
  • milyen legyen a kürtő keresztmetszete (kör, négyzet, négyszög, és ez esetben az oldalarány; vagy a kürtő keresztmetszete felfelé nem szűkíthető, vagy a kürtő megengedett elhúzásának mértéke stb.);
  • milyen helyiségeken keresztül vezethető a kéménykürtő, stb.).

Ezekkel a részletekkel azonban nem foglalkozom, ezeket általában szabályzatok, szabványok, műszaki előírások stb. tartalmazzák. A múlt század első feléig hazánkban szinte kizárólag egyedi kéményeket (ún. orosz kéményeket) építettek. Az egyedi kémény olyan függőleges akna, amely egyetlen lakószint égéstermékeit vezeti el, és egy vagy több gázfogyasztó készüléket kötnek rá.
A földszintes családi házakban az egyedi kémények átlagos magassága körülbelül 6 méter. Tízszintes épületben, ha azt egyedi kéményekkel látjuk el, az átlagos kéménymagasság 15 méterre nő. Eszerint mintegy 2,5-szeresükre emelkednek az egy lakást terhelő járulékos kéményépítési költségek. A gyakorlatban ez az arány a különböző statikai követelmények folytán még kedvezőtlenebb lehet. Ugyanakkor az épületben felfelé haladva a kéménycsoport helyfoglalása is növekszik. Az egyedi kéményeket ezért legfeljebb az 5-6. szintig alkalmazzák lakóépületekben.
 

Egyedi kémények

Az egyedi kéményeket hazánkban általában téglából építették, néha beton, illetve ún. termofor elemekből. A század második felében olykor épültek kémények egyedi tervezésű, azbesztcement csövekből, vagy Westerform H INOXYD béléscsövekből készült, hőszigetelt kémények. Építettek még a Fűtőber Épületgépészeti Termékeket Gyártó Vállalat (továbbiakban: Fűtőber) kettősfalú, hőszigetelt fémkéményeiből (SZFA: kívül-belül alumínium, SZFK: kívül alumínium, belül rozsdamentes acélcső) és a Beton- és Vasbetonipari Művek (továbbiakban: BVM) emeletmagas elemeiből, amelyet a francia Soproci-Sipav cég know-how-ja alapján gyártottak. Léteztek azonban egyedi fejlesztések is.


A meglévő egyedi kéményeket a kéménykorrózió miatt olykor utólag vakolták vagy bélelték. A különböző habarcsokkal és műgyantákkal végzett kísérletek után a vakolásban az Evetix A-67, illetve Éterzál oldalékanyagú cement-bitumen habarcsanyagok és a Kamintt habarcs terjedt el, majd az Ahrens cég technológiáját vezették be.

A kémény utólagos bélelésére

a külföldön alkalmazott eljárásoktól eltekintve hazánkban is többféle megoldással kísérleteztek. Az alkalmazott megoldások közül

  • technológiai okok miatt nem vált be az OKGT Gáztechnikai Kutató és Vizsgáló Állomás szabadalma, a felfújtató alumínium-, illetve rézfólia-tömlő;
  • béléscső-gyártási problémák miatt nem terjedt el tömegesen a BME Műanyag és Gumiipari Tanszékén kifejlesztett szabadalom, az AMP béléscső;
  • ritkán alkalmazták az azbesztcement és az alumíniumlemezből készült béléscsövet (csak függőleges kürtőkre);
  • lényegében tömegesen a Westerform H INOXYD béléscső terjedt el stb.

Az említett, az elmúlt évtizedekben kipróbált, de széleskörűen nem alkalmazott eljárások mellett megjelent a szakirodalomból jól ismert Furán-Flex bélelési módszer, ami ma szinte egyeduralkodó, annak ellenére, hogy más tömítőanyagos módszereket is ajánl a gyártó/kereskedő.

A gyűjtőkémény olyan függőleges akna, amely több szintről gyűjti össze, illetve vezeti el az égéstermékeket. Az egyedi kéményeket úgy fejlesztették tovább, hogy a függőleges aknára több szintről egy vagy több gázfogyasztó készülék bekötését engedélyezték. A gyűjtőkéményre csatlakoztatható készülékek száma országonként eltérő volt, rendszerint a kémény keresztmetszetének, a kéményre csatlakoztatott készülékek összegzett névleges terhelésének, és a legfelső készülék áramlásbiztosítójának a kémény torkolatától mért távolságának függvénye.

A gyűjtőkémények közül hazánkban annak különleges fajtáját, az ún. termofor kéményt építették, azonban nem vált be, és gyártását megszüntették. Javítására több megoldással kísérleteztek. Jelenleg Magyarországon gyűjtőkéményt nem építenek. Külföl-dön a fémkémények elterjesztésére ismét voltak kísérletek (pl. az osztrák Metall Schortstein Bau RS típusú hőszigetelt fém gyűjtőkéménye, amely korróziónak ellenálló acéllemezből készült), a legfelső szint égéstermékeit azonban egyedi kémény vezette el.

A gyűjtőkéményekkel kapcsolatban szerzett rossz tapasztalatok vezettek a mellékcsatornás (mellékaknás) gyűjtőkémény kifejlesztéséhez. A mellékaknás gyűjtőkéményben a gázfogyasztó készüléket a főaknával párhuzamos rövid mellékaknán keresztül kötik a gyűjtőkéménybe, és a legfelső szint égéstermékeit külön egyedi kéményaknán vezetik el. A mellékaknás gyűjtőkéményben

  • annak veszélye, hogy egy alsóbb szinten üzembe helyezett készülék égésterméke a felsőbb szinten elhelyezkedő helyiség légterébe a mellékaknán keresztül bejuthat, normális üzemviszonyok esetén teljesen kizárható. A rendszer méretezése, ill. kialakítása szerint a főakna ellenállása a mellékaknáéhoz viszonyítva elhanyagolható. Így megoldható, hogy a kéménybe lépő égéstermék, az egyébként is fellépő felhajtóerő irányával megegyező, az áramlástechnikailag kedvezőbb, szabadba vezető utat válassza. Ha a felsőbb szinten elhelyezkedő készülék is üzemel, a helyzet még kedvezőbb;
  • a rendszerre a különböző szinteken csak azonos elhelyezkedésű helyiségek köthetők, ellenkező esetben szeles időben égéstermék-beáramlás jelensége állhat elő.

A kedvező külföldi tapasztalatok után néhány évtized késéssel a mellékaknás gyűjtőkémény hazánkban is megjelent (BMV-SIPAV), de nem terjedt el.
(folytatjuk)


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem