A cégtelefon magáncélú használata II.
2007/1-2. lapszám | VGF&HKL online | 8193 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A telefon, bátran állíthatjuk, az üzleti kommunikáció legfőbb eszköze. Biztosítja az azonnaliságot és teret ad a tárgyalásra, anélkül, hogy a feleknek találkozniuk kellene. Egyetlen feltörekvő vetélytársa az Internet, de a világháló az írásbeliség és az üzenetváltás időigénye, illetve a személyes kontaktus hiánya miatt sohasem pótolhatja a telefont. Ezt az eszközt próbálja most megadóztatni a kormány, illetve használatának feltételezhető magáncélú részét.
A cégtelefonok használatával összefüggő egyes általános forgalmi adó- (áfa) szabályok
Előző cikkünket ide kattintva éri el.
Az általános forgalmi adóról szóló (Áfa) törvény vonatkozó szabályai szerint három esetben fordul elő az előzetesen felszámított áfa levonásának tilalma:
- kizárólag tárgyi adómentes tevékenységhez használt, hasznosított termék, szolgáltatás beszerzésére eső áfa;
- az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységet nem szolgáló tevékenység (magáncélú használat) áfája;
- az Áfa-törvényben meghatározott termékek, szolgáltatások beszerzésére eső áfa, tekintet nélkül arra, hogy az esetleg gazdasági tevékenységet szolgál-e.
Az Áfa-törvény nem vélelmezi a magánhasználatot egyetlen termék, illetve szolgáltatás tekintetében sem, így a telefonszolgáltatás igénybevétele esetére sincs előírva törvényi vélelem a magánhasználatra. A magánhasználat az áfában ténykérdés. Az adóalany önadózás keretében ad számot arról, hogy volt-e magáncélú használata. Az adóalany bevallásához képest van az adóhatóságon bizonyítási teher. Amennyiben igazolható, hogy a telefont annak megfizetése nélkül magáncélra is használták, úgy a magáncélú használatra eső előzetesen felszámított áfa nem vonható le, teljesen függetlenül az Áfa-törvény 33. §-ának (4) bekezdése szerinti 30 százalékos levonási tilalomtól. Az Áfa-törvény 38. § (2) bekezdése alapján, az adóalanyiságot eredményező és azon kívüli célra egyaránt használt, hasznosított termék, szolgáltatás áfáját az e szakaszban meghatározott módon kell levonható és le nem vonható áfára elkülöníteni.
A három levonási tiltás egymáshoz való viszonya, illetve alkalmazásának sorrendje:
1) Az áfa alapelvéből következően először az üzleti és magáncélú használat miatti előzetesen felszámított áfa elkülönítését kell elvégezni, és a teljes előzetesen felszámított áfából ki kell vonni a magáncélú használatra eső áfát.
Amennyiben az adóalany üzleti tevékenysége adóköteles és tárgyi adómentes tevékenységet egyaránt tartalmaz, úgy következő lépésként az Áfa-törvény 38. § (3) bekezdése alapján az adóalanynak az a) pontban kapott összegből arányosítással meg kell határoznia a levonható arányt.
2) Ezt követően – értelemszerűen amenynyiben nincs magáncélú használata, az a) pont, amennyiben nincs tárgyi adómentes bevétele, akkor a b) pont kihagyandó – az a), illetve a b) pontban kapott végeredmény (elviekben levonható adó) 70 százaléka vonható le. Vagyis a 30 százalékos tilalom erre a különbözetre alkalmazandó.
Amennyiben a kifizető a cégtelefon magáncélú használatát megtérítteti a magánszeméllyel (a megtérítés módjától függetlenül), az Áfa-törvény 8. §-ának (4) bekezdése szerinti közvetített szolgáltatást nyújt, azaz szolgáltatása áfa-köteles, és bizonylattal kell kísérni.
Feltételezve, hogy az üzleti célú használat teljes egészében adóköteles tevékenységre vonatkozik, a következő jellemző esetek lehetségesek. Ha nincs magáncélú használat, a kifizető (munkáltató) a cégtelefon előzetesen felszámított áfájának 70 százalékát vonhatja le. Ha van magáncélú használat, amelynél annak költsége nincs továbbhárítva a magánszemélyre, és a kifizető megfizeti az 1. pont szerinti közterheket:
A tételes kigyűjtéssel megállapított magáncélú használat esetén a kifizetőnek először meg kell állapítania, hogy az adott telefonszámlában mennyi a magáncélú hívások tételeire jutó áfa, és azt ki kell vonnia az adott telefonszámla előzetesen felszámított áfájából, majd meg kell határoznia az így kapott különbözet 30 százalékát. A tételesen megállapított magánhasználat áfája és a különbözet 30 százaléka lesz a le nem vonható adó, azaz a különbözet 70 százaléka vonható le.
A vélelmezett magánhasználat esetén a kifizető azzal, hogy megfizeti a magánhasználat után a közterheket, nem bizonyítja tényszerűen a magánhasználatot, ezért ennek az Áfa-törvény szempontjából önmagában véve a magánhasználatra vonatkozó következménye nincsen. Az adóhatóságnak kellene tényszerűen bizonyítania, hogy történt magáncélú használat. Ha az adóhatóság ezt nem tudja bizonyítani, akkor a kifizető a teljes előzetesen felszámított áfa 70 százalékát vonhatja le.
Amennyiben az adóhatóság tényszerűen bizonyítja a magánhasználatot, akkor a vélelmezett értéktől függetlenül a megállapított értékre az a) pontban leírtak alkalmazandók. Ha a tételes kigyűjtéssel megállapított magáncélú használat ellenértékét a kifizető teljesen vagy részben áthárítja, a továbbhárítás, mint közvetített szolgáltatás áfa-köteles; a nettó értéket kell továbbszámlázni.
A teljes egészében történő áthárítás esetén csak üzleti célú használat lesz, így nincs magánhasználat miatt le nem vonható áfa. Ha a továbbszámlázott (esetleg más okból is továbbszámlázott) ellenérték eléri vagy meghaladja az adott telefonszámla teljes összegének 30 százalékát, akkor a kifizető az előzetesen felszámított áfát teljes egészében levonhatja, amennyiben nem, úgy a teljes előzetesen felszámított áfa 70 százalékát vonhatja le.
A részben történő áthárítás esetén először csökkenteni kell a meg nem térített magánhasználatra jutó áfával a teljes előzetesen felszámított áfát. Amennyiben a továbbszámlázott érték eléri vagy meghaladja a számla teljes összegének 30 százalékát, úgy nincs további levonási tilalom. Ha a továbbszámlázott érték nem éri el a számla teljes összegének 30 százalékát, akkor a különbözet 70 százaléka vonható le.
Az Szja-törvény szerint vélelmezett hányadot áfával növelt értéken kell megállapítani, ezért ha a vélelmezett magáncélú használatot a kifizető teljesen vagy részben áthárítja, úgy kell tekinteni ezt az összeget, mint amely az áfát is tartalmazza, vagyis ennek az értéknek a 16,67 százalékát kell fizetendő áfaként figyelembe venni. Ebben az esetben – ha az adóhatóság nem bizonyítja a magánhasználatot – a kifizetőnél nincs magáncélú használat, azonban – ha az adott számlákból más továbbszámlázás nem történik – mivel a 30 százalékot nem éri el a továbbszámlázás, az előzetesen felszámított áfa 70 százaléka vonható le. Amennyiben az adóhatóság bizonyítja, hogy volt magáncélú használat, de a továbbszámlázott összeg ezt „fedezi”, akkor az előző mondatban foglaltak az irányadók; amennyiben a tényleges magánhasználat több volt, mint a továbbhárított összeg, úgy az előzőkben leírtak érvényesek. A fentebb említett beszélgetési keret önmagában az áfa-kötelezettséget nem befolyásolja, értelemszerűen ekkor is az előzőkben leírtak érvényesek.
Számviteli elszámolások
Ha a cégtelefon magáncélú használatát a kifizető nem (vagy csak részben) térítteti meg, a meg nem térített (tovább nem számlázott) értéket – a le nem vonható áfával együtt -, mint természetbeni juttatást, az azt terhelő személyi jövedelemadóval együtt személyi jellegű egyéb kifizetésként, a számlaérték fennmaradó részét – a le nem vonható áfával együtt – igénybe vett szolgáltatások értékeként kell elszámolni. A magánszemélyek magáncélú telefonhasználata után a kifizetőt terhelő társadalombiztosítási járulékot, egészségügyi hozzájárulást, munkaadói járulékot az általános szabályok szerint, bérjárulékként kell a könyvviteli elszámolásban szerepeltetni.
Továbbszámlázás esetén a számviteli elszámolás a közvetített szolgáltatásra vonatkozó szabályok szerint történhet, ha az megfelel a számviteli törvény szerinti követelményeknek. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltató bejövő számlájából a magánszemély(ek)nek továbbszámlázandó összeget – a le nem vonható áfával együtt – az áruk között közvetített szolgáltatásként kell kimutatni (a számlaérték fennmaradó részét – a le nem vonható áfával együtt – igénybe vett szolgáltatásként), a magánszemély(ek)nek továbbszámlázott összeget követelésként és értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni, ezzel egyidejűleg a közvetített szolgáltatás – áruk között kimutatott – értékét anyagjellegű ráfordításként, eladott (közvetített) szolgáltatásként kell kivezetni. (Amennyiben a közvetített szolgáltatásra vonatkozó feltételek nem állnak fenn, akkor a teljes számlaértéket, a le nem vonható áfával együtt, igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni.)
A számla rendezése pénztári befizetéssel, banki átutalással, vagy – ha a magánszemély hozzájárul – a bérelszámolás keretében, a bérből történő levonással (a követelés egyidejű beszámításával) is történhet.
