VGF&HKL szaklap

A legionella megelőzése

2007. január 30. | Pintér Róbert |  3579 | |

Az alábbi tartalom archív, 12 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Ez a kórokozó ismét a közérdeklődés középpontjába került, nem utolsósorban a médiában megjelenő riportoknak köszönhetően, amelyek arról tudósítanak, hogy középületeket kellett időlegesen lezárni a legionella okozta megbetegedések és halálesetek miatt. Az épületgépészek számára mindez új kihívást jelent, egyúttal azonban lehetőség is a magasabb hozzáadott érték megteremtésére. A DVGW (Német Gáz- és Vízügyi Egyesület) W 551-es munkalapja "Vízmelegítők és vízvezetékek; műszaki intézkedések a legionella baktériumok szaporodásának csökkentésére; ivóvíz-berendezések tervezése, létesítése, üzemeltetése és felújítása" (2004. április) címmel aktualizált formában foglalja össze az eddigi W 551-es és W 552-es munkalapok 1993. márciusa és 1996. áprilisa között megjelent kiadásait. Az alábbiakban a fenti munkalapon túlmenően bemutatatásra kerülnek mindazon tudnivalók, amelyek a legionella baktériummal és a fertőzés megelőzésével kapcsolatosak, s amelyek a tervező és az ügyfél szempontjából lényegesek.

Erre már oda kell figyelni

A fertőzés a bejelentési kötelezettség alá eső betegségek közé tartozik. A neves Robert Koch Intézet szerint Németországban a szakemberek körülbelül évi 6-10 ezer megbetegedéssel számolnak. A halálozási arány az alapbetegségtől és a terápiától függően 15% körül van, azonban a kezeletlen immunhiányos betegek esetében akár a 80%-ot is elérheti. A baktériumok gyors szaporodásához ideális a 30-45 °C közötti hőmérséklet. Más baktériumokhoz képest viszonylag lassan szaporodnak, így például kifogástalan higiéniai körülmények esetén a cirkulációs szivattyú maximum napi 8 órás időtartamra kikapcsolható. A gyakorlatban mindennek ismeretében kétféle megoldási stratégia vezethető le:

. a hideg és a meleg víz esetében is el kell kerülni ezt a hőmérsékleti tartományt,
. az ivóvizes berendezésben a víz pangási idejének rövidebbnek kell lennie, mint amennyi időre a legionellának a szaporodáshoz szüksége van.

Ezeken az alapvető felismeréseken alapulnak a W 551 munkalapban bemutatott intézkedések, amelyek a baktériumok számának csökkentését szolgálják a tervezés, a létesítés és a felújítás során.
 

Amire gondolni kell kis- és nagyberendezések esetén

Kisberendezések azok a berendezések, amelyek tároló rendszerű ivóvizes vízmelegítővel vagy központi átfolyó rendszerű ivóvizes vízmelegítővel rendelkeznek
. családi és ikerházakban, függetlenül a vízmelegítő és a csővezetékek űrtartalmától, valamint
. maximum 400 l űrtartalommal és az egyes csővezetékekben a vízmelegítő kilépő csonkja s a vízvétel helye között maximum 3 liter űrtartalommal, az esetleges cirkulációs vezetékektől függetlenül.

Nagyberendezések azok, amelyek tároló rendszerű ivóvizes vízmelegítővel vagy központi átfolyó rendszerű ivóvizes vízmelegítővel rendelkeznek,
. pl. többlakásos házakban, hotelekben, idősek otthonában, kórházakban, fürdőkben, sport- és ipari létesítményekben, kempingekben, uszodákban, valamint
. olyan berendezések, amelyek olyan vízmelegítőket alkalmaznak, amelyek 400 liternél nagyobb űrtartalommal és/vagy a csővezetékek a vízmelegítő kilépő csonkja és a vízvétel helye között 3 liternél nagyobb űrtartalommal rendelkeznek.

Ami újdonság, hogy a 3 literes víztérfogat képviseli a felső határt, és célértékként alacsonyabb víztérfogat (cirkulációs vagy kísérő fűtés nélkül) van megadva. Így minden tervezőnek javasolható, hogy ne vállaljon (jogi) kockázatokat, és ne lépje túl a 3 literes térfogathatárt.
 

Az ivóvizes vízmelegítők és átfolyó rendszerű ivóvizes vízmelegítők műszaki követelményei

3 liternél nagyobb víztérfogatú ivóvizes vízmelegítők és átfolyó rendszerű vízmelegítők melegvíz-kilépési helyénél minimum 60 °C-os hőmérsékletet kell tudni tartani. 400 liternél nagyobb űrtartalom esetén a tároló minden pontján biztosítani kell a víz egyenletes melegítését.

Előmelegítő fokozatoknál (pl. hővisszanyerő vagy napenergiás berendezés) esetében ezt a vizet naponta egy alkalommal legalább 60 °C-ra fel kell melegíteni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy csak ezekkel a műszaki paraméterekkel (pl. hő-, illetve időkapcsoló, átkapcsoló) szabad vízmelegítőket beállítani, függetlenül attól, hogy nagy-, avagy kisberendezésről van-e szó. Mindazonáltal kisberendezések vízmelegítőit nem kell így üzemeltetni. Ezek a követelmények hivatottak biztosítani, hogy szükség esetén kisberendezésekben is lehetséges legyen műszakilag a termikus fertőtlenítés. Egy másik változás a szabályozási körrel kapcsolatos előírásokat érinti. Míg korábban az ivóvízben (meleg víz) a kapcsolási tűréshatár miatt az 55 °C-os hőmérsékleteket is tolerálták, ma már nem elfogadható, ha a hőmérséklet a vízmelegítő kilépési helyénél szisztematikusan 60 °C alatt marad. Csak a néhány percen belüli rövid idejű eltérések fogadhatók el (l. DIN 4708).
 

Cirkulációs rendszerek és kísérő fűtőberendezések

Higiéniai szempontok miatt is - és már nem csupán kényelmi okokból - kifejezetten követelmény 3 liternél nagyobb kapacitású csővezetékkel rendelkező kisberendezések cirkulációs rendszerrel és/vagy kísérő fűtéssel történő ellátása a vízmelegítő kivezető csonkja és a vízvétel helye között. A cirkulációs, illetve a kísérő fűtéssel ellátott rendszerben a hőmérséklet nem süllyedhet a tároló kilépési hőmérsékleténél 5 K-nel alacsonyabbra.

Mind a kis-, mind a nagyberendezésekre érvényes, hogy maximum 3 liter kapacitású ágvezetéki és/vagy egyedi betápláló csövek esetében ettől el lehet tekinteni.
 

Szerelvények

Ajánlatos a vízvételi hely szerelvényeit egyedi biztonsági elzáróval ellátni és a közös biztonsági elzárókról lemondani, mivel ez utóbbiak szerkezeti okokból túlságosan nagy holttérrel bírnak. Annak érdekében, hogy a berendezés hidraulikus kiegyenlítését kifogástalanul el lehessen végezni, megfelelő szelepeket kell alkalmazni, illetve utólag felszerelni. Erre dolgozták ki a DVGW VP 554 (1)-et (Termosztatikus cirkulációs szabályozó szelepek az ivóvizes melegvízrendszereken belül a hidraulikus kiegyenlítéshez). Ez a munkalap a szabályozó szelepek besorolását szolgálja szabályozó tulajdonságaikat illetően. Az átfolyó rendszerű keverőket a végpontra kell felszerelni. Ebben az esetben is érvényes a "maximum 3 liter" szabály!
 

Lakások vízmérői

Mivel vízmérőt érthető okokból csak a cirkulációs vezeték után lehet beépíteni, így azok beépítését csak közvetlenül a vízvétel helye előtt lehet megoldani, vagy kísérő fűtést kell alkalmazni. A lakások vízmérői utáni vezetékekre is érvényes a 3 literes szabály.
 

Mintavételi helyek

A német előírások szerint középületekben évente egyszer vizsgálatokat kell végezni. Ezért ajánlatos, hogy a DVGW W 551 munkalapban előírt helyeken az ivóvizes berendezésbe megfelelő mintavételi szerelvényeket építsenek be, illetve szereljenek utólag be. Ilyen mintavételi szerelvények, amelyek a legnagyobb mértékben képesek az egyszerű és szakszerű mintavétel biztonságát, és ezáltal megbízható eredményeket garantálni, a kereskedelemben is kaphatók. Ezek a mikrobiológiai vizsgálatokhoz kiégethetők (pl. fémtömítések használatával).
 

Fennálló berendezések

Neves kutatóintézetek információi szerint a következő tényezők gyakran okoznak fertőzést - hideg vizes helyeken is.

  • Egyedi helyett közös biztonsági elzárók.
  • Az oltóvíz-vezetékek és az ivóvizes berendezések hiányos vagy elégtelen elválasztása.
  • Hideg vizes berendezések elégtelen vagy hiányos szigetelése.
  • Végponti helyett központi átfolyó keverő.
  • Túlméretezett vízmelegítők és vezetékrendszerek.


Üzembe helyezési és karbantartási jegyzőkönyv

Ajánlatos, hogy az épületgépész tervező és a szerelő a DIN 1988-8 szerint az üzembe helyezési és átadás-átvételi jegyzőkönyvben az üzemeltető figyelmét felhívja a további kötelezettségekre, és ennek tudomásulvételét aláírással igazoltassa. Ezt a jegyzőkönyvet a dokumentumokhoz csatolják, és jogi óvintézkedésként szolgál.

Ilyen kötelezettségek például, hogy az üzemeltetőnek

  • higiéniai okokból feltétlenül gondoskodnia kell a rendszeres és teljes körű vízcseréről az ivóvizes berendezés minden részében,
  • magasabb a kockázata, ha kisberendezéseknél 60 °C-nál alacsonyabb hőmérsékletet választanak,
  • középületekben legalább évente egyszer meg kell rendelni a vizsgálatot.

Ezen túlmenően az üzemeltető figyelmét fel kell hívni a DIN 1988-8 szerinti ellenőrzési és karbantartási kötelezettségekre, továbbá javasolni karbantartási szerződés megkötését.
 

Üzemeltetés

Egy ivóvizes berendezés higiéniára figyelő üzemeltetésének legfőbb célja, hogy gondoskodjon a rendszeres és teljes körű vízcseréről a berendezés minden részében. Higiéniai szakemberek heti háromszori vízcserét javasolnak. Ezen túlmenően az üzemeltetőnek további kötelezettségeket is teljesítenie kell, például

  • az ellenőrzési és karbantartási munkák kivitelezése/kiadása,
  • középületekben rendszeres vizsgálatok megrendelése, pl. legionellára,
  • bejelentési kötelezettség az Ivóvíz törvény 13. § szerint, pl. a használati jog megváltozása esetén, valamint
  • különleges bejelentési és kezelési kötelezettség az Ivóvíz törvény 16. §-a szerint.
     

Amire az üzemeltetőknek ügyelniük kell

Kisberendezések
Kisberendezések esetében a korábbiakhoz hasonlóan a vízmelegítő 60 °C-ra történő beállítása ajánlott. Azonban most már nem lehetséges, hogy hőmérséklet átlagban 60 °C alatt maradjon, hanem alulról korlátozzák azt. Ez azt jelenti, hogy 50 °C-nál semmi esetre sem lehet alacsonyabb a hőmérséklet.

Nagyberendezések
Nagyberendezések esetén a vízmelegítő kilépési helyénél minimálisan 60 °C-os hőmérsékletnek kell lennie, és ugyanez érvényes az előmelegítő fokozat legalább naponkénti felmelegítésére is. Ezeknek a hőmérsékleteknek az alsóbb hőmérsékleti tartományokba való átlépése nem megengedett, csak néhány percnyi időn belül, ha elkerülhetetlen.

Cirkulációs rendszerek
Cirkulációs rendszerekben a hőmérséklet nem lehet a tároló kilépési hőmérsékleténél többel, mint 5 K-nel alacsonyabb. Ez nagyberendezések esetében csak a teljes cirkuláció hidraulikus kiegyenlítésével lehetséges. Ezért a szivattyúhoz közeli felszálló csővezetékekben el kell kerülni a rövidzárlati áramlásokat. Ez előfeltétele annak, hogy a szivattyútól távol eső felszálló vezetékben is megfelelően magas legyen a hőmérséklet.

A cirkulációs rendszereket napi maximum 8 órára szabad kikapcsolni, ha kifogástalan higiéniai körülmények állnak fenn. Ezt a követelményt csak megfelelő vizsgálati eredményekkel lehet alátámasztani. Az ivóvizes berendezések üzemeltetőinek, amennyiben a berendezésből ivóvíz-közszolgáltatást végeznek, információadási kötelezettségeik vannak a közegészségügyi hivatallal szemben (Ivóvíz törvény 13. §), így pl. a következő esetekben:

  • a tulajdon- vagy a használati jog másik személyre történő átruházása,
  • ivóvizes berendezés létesítése vagy üzembe helyezése, illetve újbóli üzembe helyezése,
  • építési vagy műszaki üzemeltetési változtatások, amelyek befolyással lehetnek a vízminőségre.


Fertőtlenítés?

A DVGW W 551-es munkalap szerint tervezett és üzemeltetett berendezés esetében általában nincs szükség további intézkedésekre a megelőzéshez. Egyes területeken, pl. intenzív osztályokon azonban értelme lehet különleges intézkedéseknek. Felújítás esetére megfelelő utasítások találhatók a DVGW W 551-es munkalap 8. fejezetében.

Higiéniai-mikrobiológiai vizsgálatok
A higiéniai-mikrobiológiai vizsgálatok terjedelmére és értékelésére vonatkozóan a DVGW W 551-es munkalap 9. fejezetében találhatók utasítások.
 

Összegzés

A legionella megelőzése nem ördöngösség, ha az új építmények tervezésénél, illetve a régiek átépítésénél műszaki intézkedésekkel gondoskodnak arról, hogy a hideg és meleg vizes tartományokban a megfelelő hőmérsékletek betarthatók legyenek. Továbbá a tervezők és az üzemeltetők közös érdeke, hogy a berendezéseket alkalmas mintavételi készülékekkel lássák el, illetve ezeket utólag felszereljék. Annak érdekében, hogy a tervező saját magát bebiztosítsa, írásban informálnia kell az üzemeltetőt a kötelezettségeiről. A legfontosabb dolog, amit egy üzemeltető a műszaki higiénia érdekében tenni tud, annak biztosítása, hogy hetente háromszor rendszeres és teljes körű vízcsere történjék minden vízvételi helyen.

 


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem