Régi és új trendek a szanitertechnológiában
Arcképek és vélemények
2007/7-8. lapszám | Sz. A. | 2927 |
Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Sokaknak elérhetetlen álomnak tűnik, vagy még egyáltalán nem hallottak a hangvezérelt „zuhanyWC”-ről, amelyről akár a szobában lévő hifinket is be tudjuk kapcsolni. Pedig Japánban, néhány nyugat-európai országban ezeket már egyedi igényekre szabva gyártják. A szanitertechnológia piacáról, a jelenlegi és új irányokról, feladatokról Lukács Attilával, a Geberit Kft. ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.
– Miért döntött úgy, hogy feladja korábbi állását, és új munkahelyet keres?
– Annak ellenére, hogy kimagasló eredményeket értünk el a hazai és kelet-európai piac felépítésében, és nagyon szerettem a munkám, amely óriási kihívást jelentett, hiszen a számítástechnika, a szórakoztató elektronika, a kozmetika, a sportszergyártás területén a világpiaci trendeket meghatározó óriáscégek voltak partnereink, rengeteget kellett utaznom, mivel 16 ország tartozott felelősségi körömbe. Ahhoz, hogy a régiót magas színvonalon tudjam képviselni és vezetni, éves szinten megközelítőleg 3-4 hónapot külföldön töltöttem.
– Nem szeret utazni?
– De, nagyon szeretek utazni, azonban négy év áldozatvállalása után a család nehezen viselte, hogy a családfőt, férjet, apát ritkán látja. Ráadásul éppen abban az időben született a kislányom, aki egy háromhetes utazásom után hazatérve meglátott, és elsírta magát, mert nem ismert meg. Ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, hogy a család sokkal fontosabb, mint az egyéni karrierem további építése. Ennek érdekében olyan cégek vezetői pozícióra pályáztam, amelyek elsősorban lokális, hazai tevékenységi körrel rendelkeznek, és így jutottam el egy öt fordulóból álló interjúsorozat, tesztek és különböző felmérések után a Geberit Kft. vezetői székébe.
– És ön miért választotta a Geberitet?
– Azt tudtam, hogy mindenképpen egy, az AKZO-hoz hasonló, multinacionális céghez szeretnék kerülni. A Geberitről olyan információim voltak, hogy bár multinacionális, de az előző cégemmel ellentétben nem világméretekben gondolkodó, elsősorban az amerikai vállalati kultúrát reprezentáló, hanem inkább európai piacokra fókuszáló cég, másrészt pedig fontos szempont volt, hogy jól működő, a saját területén piacvezető társaság. Azt pedig nagyon komoly kihívásnak tartom, ha egy a hagyományait megőrző, jól működő cégből az ember tud egy új gondolkodású, új vállalati kultúrát megvalósítani képes, még eredményesebb céget alkotni.
– Miért jobb egy multinacionális kultúrájú cégnél dolgozni, mint egy magáncégnél?
– Ezt tanultam, ebben a kultúrában nevelkedtem, szocializálódtam, korábban is ilyen cégeknél dolgoztam, úgy érzem, ezt a vállalati kultúrát érzem igazán magaménak. Kiemelkedő, és szerintem mindenképpen követendő az a vállalati kultúra, gondolkodásmód, piaci stratégia, amelyek meghatározzák a multinacionális cégek működését. Az előző cégem egyik kulcsmondata, „Think global, act local”, azaz gondolkozz globálisan, de próbálj a helyi kihívásoknak megfelelően cselekedni, a mai napig az egyik legfontosabb irányelv a számomra. A Geberit melletti döntésemben jelentős szerepet játszott, hogy nagyon jóminőségű termékeket gyártó cég, így arra a piaci szegmensre koncentrál, amelyre szerintem ma Magyarországon törekedni kellene, a termékeinken keresztül befolyásolni a „fogyasztók” minőség iránti igényének növelését. Véleményem szerint nem a tömegtermékek, az alacsony minőségi színvonal irányába kellene a trendeknek változni, hanem megtalálni azt a szegmenst, amelyben megfelelő az ár-érték arány, és mindemellett ott van a magas minőségi követelmény, a hozzá tartozó kimagasló szolgáltatási háttér, az alaposan kidolgozott szervezet, az átgondolt piaci stratégia, amely mindezt biztosítani képes. A Geberit pedig, amely több mint 100 éves múltra tekint vissza, olyan hagyományos európai és nemzetközi kultúrával rendelkezik, amelyeket jó lenne hazánkban is meghonosítani.
– Erre milyen esélyt lát?
– Annak ellenére, hogy az Európai Unió tagja vagyunk, azt tudjuk és érezhető, hogy ugyanazokkal a képességekkel rendelkezünk, mint európai társaink, de azok a jellemzők, amelyeket felsoroltam az előzőkben, érzésem szerint csak hosszú évek múlva fogják meghatározni az egyének, a vállalatok, az ország életét, arculatát. Mondhatom, hogy a Geberitnél erre a feladatra szerződtem. Célunk, hogy olyan céget építsünk fel, amely képes az egyre erősödő piaci kihívásoknak megfelelni, ehhez rendelkezzen olyan vállalati struktúrával és kultúrával, amely mindezt hosszú távon is biztosítani tudja. Ez a folyamat természetesen időnként fájdalmas döntésekkel és változásokkal jár, de ezeket meg kell tenni, hiszen nem az a cél, hogy a cég még egy-két évig az eddig kivívott hírnevének halványuló fényében működjön, hanem hogy a 15 évvel ezelőtt a piacra bekerülő és bizonyos területen piacvezető cég bármilyen körülmények között meg tudja tartani vezető pozícióját. Ehhez pedig fejlesztésekre, alaposan kidolgozott stratégiára, átgondolt üzletpolitikára, jó marketingtevékenységre, kimagasló műszaki háttérre van szükség, valamint arra, hogy minden egyes ember, aki a cégnél dolgozik, magáénak érezze a kitűzött célokat és büszkén, a cég iránti teljes elkötelezettséggel vegyen részt ezek elérésében.
– Közgazdászként került a Geberit élére. Ezt a tényt hogyan fogadják a szakmában, hogyan viszonyulnak kollégái ahhoz, hogy nem egy szakmabeli irányítja őket?
– Az első pillanattól kezdve azt kellett tapasztalnom, hogy a gépészszakma egy nagyon zárt kör. Elődöm, Denk András is épületgépész végzettségű, mint ahogy az értékesítésben dolgozó kollégáim mindegyike. Beilleszkedésemnek talán egyik legnehezebb pontja éppen az volt, hogy a szakma, a zártsága miatt, nagyon nehezen fogadja el, ha nem szakmabeli, ráadásul nem műszaki végzettségű vezető kerül egy kifejezetten műszaki termékekkel foglalkozó vállalat élére. A Geberit Konszernen belül az elmúlt években végbement változások, melyek szerint a megüresedő ügyvezetői, cégvezetői pozíciókra egyre többször multinacionális cégeknél szerzett tapasztalatokkal rendelkező közgazdasági, pénzügyi végzettségű és szemléletű, piac-, vevő- és sikerorientált vezetőket vesznek fel, megerősített abban a hitemben, hogy ha megfelelő szakmaiságot tudok felmutatni a cég vezetésében, amely utána a korábbinál nagyobb sikerekhez vezeti a Geberitet, akkor a kollégáim és a szakma nem a végzettségem, hanem az elért eredményeim alapján fognak minősíteni.
Közgazdászként és a cég vezetőjeként egyértelműen arra törekszem, különösen az új alkalmazottak felvételénél, hogy olyan műszaki végzettségű kollégákra tudjak támaszkodni, akik műszaki képzettségük mellett elég nyitottak a gazdaság, egy vállalat értékesítési és pénzügyei iránt, ugyanakkor kereskedelmi érzékük vagy fogékonyságuk révén képesek a vevőorientált szemléletre. Ezen a piacon, figyelembe véve annak gyors változásait, csak akkor lehet sikeres egy vállalat, ha a külkereskedelmi, közgazdászi tapasztalatok ötvöződnek a műszaki tudással, és megfelelő szinergia alakul ki a cégen belül.
– Milyennek látja a szanitertechnológia piacát?
– Amivel jelenleg a Geberit leginkább küzd, és talán ez is a szemléletváltozás irányába kellene, hogy hasson, a piac árérzékenysége, ami leginkább nagykereskedőinket érinti. Ameddig azokkal a cégekkel, amelyek erejüknél fogva meghatározók a piacon, nem tudunk közösen gondolkodni, nem tudjuk a piacot a magasabb minőségi igények elfogadásának irányába befolyásolni, mert egyesekből a „túlélés” kényszere ezzel éppen ellentétes lépéseket, azaz alacsony minőségű, de olcsó termékek forgalmazását váltja ki, és időnként lehetőségeiken felül vállalnak árkedvezményeket egyes beruházások elnyerése érdekében, nem tudunk a minőségre koncentrálni, és olyan árszínvonalat tartani, amely lehetővé teszi, hogy a beszállítók és a nagykereskedők is megfelelő profitra tegyenek szert. Az utóbbi egy évben csak a szanitertechnológiában legalább 5-6 új cég jelent meg, amelyek természetesen elsősorban árakkal operálnak.
– Hogyan alakulnak a trendek ezen a piacon?
– A trendek gyakorlatilag változatlanok. A falba épített tartályok forgalma kis mértékben évről évre nő, csak a beépítési trendek változásához igazodó termékek aránya változik. Felmérések szerint az éves piaci potenciál jelenleg közel 70 ezer darab. A falon kívüli tartályok piaca ugyanakkor értelemszerűen zsugorodik, annak ellenére, hogy a kereslet még mindig jelentős irántuk, hiszen sokaknak az anyagi körülményeik nem teszik lehetővé, hogy 20-40 ezer forintért vásároljanak falba épített tartályt, amikor hagyományos tartályok már néhány ezer forintos áron elérhetők.
Ezekben a szegmensekben a piac felvevőképessége állandó, reményeink szerint az elkövetkező években az arányok eltolódnak a korszerű technológia felé.
– Mik a jövő kihívásai?
– A konszern folytatja a nagyon magas higiéniai igényeket kielégítő, dusch-WC termékcsaládunk fejlesztését. Ezen a piacon szeretnénk komoly előrelépést elérni, megcélozva azt a – főként fővárosi, nagyvárosi – végfelhasználói kört, amely rendelkezik a megfelelő anyagi hátérrel és a higiénia egy magasabb fokának igényével, illetve az új technológia iránti nyitottsággal. Ezek a termékek ma még hazánkban luxuscikknek számítanak, de reményeink szerint az Európához való közeledésünk a víz, a higiénia kultúrájának „európaivá válásával” társul. Az érdekesség kedvéért, de természetesen még a teljesség igénye nélkül megemlítem, hogy ebben a termékkörben új innovációkra, fejlesztésekre kerül sor nálunk. Három irányban zajlik a fejlesztés, az egyik a hangvezérelt technológia alkalmazása, a másik az audiotechnika bevonása, illetve végül, de nem utolsósorban a természetközeli anyagok alkalmazása.
