Csősajtolás a Duna alatt
2007/7-8. lapszám | JÁ | 4394 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Megkezdődött annak a Duna-meder alatt átvezető csőpárnak a kiépítése, amely a Budáról érkező szennyvizet vezeti majd a központi szennyvíztisztító telepre. A csősajtolásos technológiával készülő beruházás indító- és fogadó- aknái már részben elkészültek.
Már tavaly ősszel elkezdődtek a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep beruházása egyik legérdekesebb projektelemének munkálatai. A központi telepre mind a pesti, mind a budai oldalról egy-egy folyó alatti iker-nyomócső szállítja majd az összegyűjtött szennyvizet. A kelenföldi átemelő teleptől a szennyvíztisztítóig a Duna főága alatt futó nyomóvezeték-páron keresztül jut majd át a budai főgyűjtő, az albertfalvai és a kelenföldi átemelő telep által összegyűjtött szennyvíz Csepelre. A sajtolásos technológiával készülő átvezetés budai oldali része tájba illeszkedő nyomvonalon fut majd, a vonatkozó árvízvédelmi előírások figyelembevételével. Az 1 kilométer hoszszú nyomócső kapacitása 4,5 m³/s lesz.
A ferencvárosi átemelő telepről szintén nyomócső-pár vezeti majd át az összegyűjtött szennyvizet a központi szennyvíztisztító telepre. A Ráckevei (Soroksári) Duna-ág alatt futó átvezetés körülbelül 900 méter hosszú és 6 m³/s-os kapacitású lesz. A csővezetékek vasbetonból készülnek, szigorú vízzárósági és környezetvédelmi követelményeknek kell megfelelniük. Az ikervezeték kialakítása lehetőséget biztosít a terheléseknek megfelelő, gazdaságos kapacitáskihasználásra, illetve az üzemeltetési igényeknek megfelelő tisztítási-karbantartási feladatok elvégzésére is. Budát a Csepel-szigettel összekötő szennyvízátvezetéshez már megépült a 12 méter széles és csaknem 30 méter mély indító- és fogadóakna, a pesti oldalról érkező átvezetés aknái még épülnek. Már az aknák is különleges technológiai megoldással készülnek, hiszen előbb a kör peremét alkotó több tucat, méteres átmérőjű betonoszlopot döngölik bele a talajba a cölöpöző-gépek, és csak ezután termelik ki markolókkal a köztük lévő földet.
A Duna alatti átvezetés egy speciális csővezeték-fektetési eljárás alkalmazásával – a csősajtolás egyik speciális típusával – történik, mindenekelőtt azért, hogy a Duna élővilágának megbolygatása nélkül, valóban környezetvédő megoldással történjen a kivitelezés. Az ikercsatornák vasbeton gyűrűelemeit egy hidraulikus rendszer nyomja majd be a fúrópajzs által készített alagútszakaszba, s löki egyúttal tovább előre a már bent lévő elemeket. Külön vázszerkezet kiépítésére így nem lesz szükség, hiszen a csőelemek önmaguk is képesek ellenállni a víz nyomásának. A sajtolási munkálatok végeztével kezdődik majd el a pesti (ferencvárosi) oldalról Csepelre vezető csőpár építése. A csősajtolásos technológiának köszönhetően a földfelszín megbontása nélkül fektethetők le a csövek a talajba, s így közlekedési fennakadások, építési és közmű-biztosítási nehézségek nélkül vezethetők át vasúti, illetve villamosvágányok, töltések, nagy forgalmú utak, folyók alatt. Az eljárás nemcsak problémamentesebb, mint más, hagyományos csőfektetési módszerek, de gyorsabb, környezetkímélőbb módja is a csatornaépítésnek.
A csősajtolásos technológia igen gyakran alkalmazott, elterjedt módszer, az ÉlőDuna Projekt esetében azonban egy egyedülálló változatát kellett kifejleszteni a földrajzi adottságok miatt. Nemcsak Magyarországon, de egész Európában nem találunk példát arra, hogy ekkora mélységben, ilyen kötött talajban (kemény márgarétegben), és ilyen hosszúságban kelljen ekkora átmérőjű csővezetékeket sajtolni a föld alatt. A különféle építési munkálatok általában 8-10 méteres mélység elérését igénylik, a Duna esetében azonban 23 méter mélységben kell elhelyezniük a szakembereknek a csőpárokat, mintegy 500 méter hosszban. Éppen az előbb említett okok miatt speciálisan ide gyártott elemekből áll majd össze a teljes csővezeték. A munkálatok a földfelszínről egy speciális irányítórendszerrel vezérelhetők.
