Civil a pályán Rokonszakma?
2007/3. lapszám | Orbán Sándor | 2681 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az alábbi, „Óda a kazánbeüzemelőkhöz” című írást a Villanyszerelők Lapjának 2007/1-2. számából emeltük át. A cikk, mindamellett, hogy írójának kellemetlen élménye tagadhatatlan, általánosító, veszélyes barkácsoló hajlamra és felületes tájékozódásra utal. Sok konkrét megjegyzésünk lenne eme filippika kapcsán, de inkább felkértük Orbán Sándor szervizes kollégát, hogy reagáljon rá. Annyit megjegyeznénk, hogy a rokonszakmák közti közeledést nem szignálhatatlan, erősen érzelmi alapon megírt történettel kellene kezdeni.
Személyes történetem alapján számomra úgy tűnik fel, hogy a kazánbeüzemelők szakmák feletti, külön kasztot alkotnak. Erős szükségük lenne „konfliktuskezelő” és „kapcsolatépítő tréningekre”, arról már nem is szólva, hogy saját szakmájuk területén is hangsúlyt kellene fektetniük a folyamatos ismeretbővítésre.
Sorozatosan olyan esetekkel szembesülök, amikor is, noha nyilvánvaló, hogy az adott kazánbeüzemelőnek fogalma sincs a készülék meghibásodásának okáról, igen jelentős összegű ellentételezést vár el szakértelmének hiányáért. Rövid írásomat az a megfontolás ihlette, hogy a szakmák közötti kooperáció szükségességéről csak akkor lehet beszélni, ha az egyes szakmák képviselői mind elsajátították az alapvető tudásbázisokat.
Először is, visszataszítónak gondolnám azt az elektromos szerelési helyzetet, hogy ha valaki jelentős beruházással megvásárolna egy villamos berendezést – például egy villamos elosztószekrényt, amelynek a beszerzési ára lassan megközelíti egy felső kategóriás gázkazán értékét -, a gyártó olyan garanciális feltételeket állapítana meg, amelyek teljesítése nem is a vásárón múlik, adott esetben például azt, hogy a vételezett elektromos áram mindig 50 Hz frekvenciájú, 230 V feszültségű lesz.
Hasonlóképpen, aki áttanulmányozza az egyes gázkazán-gyártók garanciális feltételeket rögzítő brosúráit, olyan kitételekkel kell szembesülnie, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy ezek teljesítése nem a megrendelőn áll vagy bukik.
Képzeljük el azt a helyzetet, hogy a kazán elektromos csatlakozása eltér a Magyarországon megszokott dugvillás rendszertől: ennek következtében egy elektromos szakembernek elő kell készítenie a megfelelő csatlakozási feltételeket. A garanciális feltételek természetesen rögzítik, hogy a kazánbeüzemelő jogosult kizárólag ennek elvégzésére: nehogy kár keletkezzen a berendezésben! Igen ám, de azt elfelejtik, hogy az adott munka villamossági természetű, ennek megfelelően ennek elvégzéséhez OKJ-s villanyszerelői képesítéssel kell rendelkezni!
Arról nem is beszélve, hogy a karbantartás során a kazánbeüzemelő szakember, megbontva a berendezés borítását, feszültség alatt álló készülékegységekhez férhet hozzá, tehát lényegében feszültség alatti munkavégzést valósít meg. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ezek a szakemberek vajon fel vannak-e készülve azokra a veszélyforrásokra, amelyek ilyenkor fenyegetik? Elég csak annyit megjegyezni, hogy már az is árulkodó, hogy egyedül jár, látogatja a megrendelőket: áramütéses baleset esetén ki fogja megkezdeni a mentését?
De nézzünk egy konkrét történetet!
Egy budapesti kertvárosi lakóingatlanban került sor kazán üzembe helyezésére. A megszokott módon a megrendelő kiválasztja a terméket, megvásárolja, hazaszállítatja. Ezt követően a gépészkivitelező vizes oldalról, a villanyszerelő pedig elektromos oldalról beköti.
Ezt követően a kazánbeüzemelőnek ideális esetben az lenne pusztán a dolga, hogy egyeztetett időpontban megjelenik a helyszínen, felkapcsolja a leválasztó kapcsolót, és szabályszerűen üzembe helyezi a készüléket. Megbontja a burkolatot, és szabályszerűen beköti a fázist, a nullavezetőt, valamint a védővezetőt. (Nem elhanyagolható szempont, hogy a történetben szereplő beüzemelő rendszeresen „földelésről” beszélt, szemmel láthatóan nem tudta elválasztani ezt a két különálló szakmai fogalmat.)
Adott esetben nem ez történt. A kazán nem indult.
Tekintettel arra, hogy a villanyszerelő volt a megrendelő, és saját felelősségére elvégezte az említett elektromos csatlakoztatásokat, rögtön felmerült a gyanú, hogy ő rontott el valamit. De a bekötés helyes volt. Minden rendben volt, a kazán mégsem indult.
Ekkor következett a „telefonos segítség” igénybevétele: riasztó volt hallani, hogy a kazánbeüzemelő által feltett kérdések alig haladták meg egy némileg tájékozott laikus megközelítésének szakmai szintjét. De a kazán csak nem akart beindulni: a két és fél órás tanakodás konklúziója az lett, hogy másnap folytatni kell a kazán kiismerését.
Közben persze aktív párbeszéd zajlott a megrendelő és a kazánbeüzemelő között. Kiderült, hogy olyan garanciális feltételeket határozott meg a gyártó (például iszapülepítő), amelyek egyfelől adott esetben feleslegesek, másfelől igen jelentősen megdrágítják a beruházást.
Amikor pedig egy nap elteltével megjelent, csoda történt: az első szabályos indításra a készülék elindult. A mai napig is folytatódik a találgatás, hogy mi történhetett: a legracionálisabb megoldás csak az lehet, hogy az éjszaka folyamán koboldok vagy tündérek fogadták a tulajdonost kegyeikbe.
Egy elfogadható, alapkiszerelésű kazán beszerzési ára hozzávetőlegesen 200 000 Ft, a történetben egy közel félmillió forintos készülék szerepel.
Hozzá tartozik a történethez, hogy a berendezéshez mellékelt tájékoztató elektromos szemszögből egyszerűen nevetséges: ember legyen a talpán az, aki „egy elosztóba szerelt, kétsarkú leválasztó-kapcsolót” kihúz a tokjából! Valószínűsíthetően csak arról van szó, hogy a „dugvilla” kifejezést tévesen fordították le. Kérdés, hogy a patinás, nagynevű kazángyártó cég hogyan engedheti meg magának azt, hogy használhatatlan telepítési útmutatót mellékeljen készülékéhez. Nem kevésbé felháborító az a körülmény sem, hogy alig néhány hibakód leírását tartalmazza az útmutató: természetesen minden más esetben a szerviz-szolgálatot kell értesíteni.
A kazánbeüzemelő a javításhoz szükséges alkatrészek nélkül érkezett a helyszínre. Képzeljük el azt a villamos kivitelező vállalkozót, aki egy meghibásodás esetén úgy érkezik ki a helyszínre, hogy például nincs nála néhány, különböző értékű biztosító! Vagy nincsenek is információk a kazánnal kapcsolatban olyan típushibákról, amelyek szereléséhez standard alkatrészekre lenne szükség?
A kazánbeüzemelők ma úgy tűnnek fel az emberek szemében, mint akik 20 000 forintos kiszállási díj mellett elkérik a porszívót az égéstér tisztításához. Végül is, csak nézőpont kérdése az egész: most azért kellett 22 000 forintot kifizetni, mert egy délutánon keresztül próbálta megjavítani a kazánt. Egyéb esetben egy mérésért és egy kapcsoló felkapcsolásáért kellett volna 20 000 forintot kifizetni!
Nem baj, egy év elteltével majd újra hívhatjuk, hiszen más esetben elvesztenénk a garanciát a termékre!
Tanulságként talán az rögzíthető, hogy miként a háztartási klímaszerelők számára bevezették a zöldkártya-rendszert, úgy talán a kazánbeüzemelők számára is külön engedélyhez kellene kötni a szakma gyakorlását.
Tisztelt Anonymus villanyszerelő úr!
Megdöbbenéssel és mélységes felháborodással olvastam cikkét („Óda a kazánbeüzemelőkhöz”), melyet a Villanyszerelők Lapja közölt le! Írásából az derül ki, hogy minden gázkészülék-beüzemelő a szakmájához nem értő, ezért sok fizetséget elváró „szakember”, akiknek a szakma elvárásokat-követelményeket nem támaszt, engedélyekre nincs szükségük, a gázkészülék-gyártók pedig szánt szándékkal szinte teljesíthetetlen garanciális követelményeket támasztanak, a garancia kibúvása alóli reményben!
Üdvözlöm! Orbán Sándor vagyok, gázkészülék-szerelő, üzembe helyező mester. Több cikket írtam már a VGF szakmai újságban, és rendszeresen olvasom is a lapot, de ezzel a stílussal még nem volt szerencsém találkozni. Előfordultak bosszankodó emberek szakmai hiányosságok vagy egy-egy szakember miatt, de olyan, hogy egy egész szakmát átfogóan ledegradáljanak, olyat még itt nem olvastam!
Előre is elnézést kérek a villanyszerelő uraktól, hiszen úgy, ahogyan az épületgépészetben, a villanyszerelő szakmában is megvannak a profi szakemberek és a kóklerek! Nem lehet általánosítani egy vagy akár több eset kapcsán, és az összes kolléga szakmai képzettségét egy kalap alatt taglalni!
Kedves Anonymus ÚR! (Sajnálom, de mivel nem írta alá a cikket, csak így tudom szólítani.) Sok érdekes szabálytalanságot olvastam a cikkében. Valóban, a gázkészülék-gyártók sokszor a dugvilla helyett a kismegszakítós csatlakozást kérik, ilyenkor azonban fel kell szerelni a kismegszakítót, és a betápvezetékkel ki kell állni a készülék alá vagy mögé a falból, és szépen leszigetelve-áramtalanítva, megfelelő jelzéssel ellátva ki kell lógatni a vezetéket olyan hosszúsággal, hogy az a készülékbe beköthető legyen. Ön a készülékbe nem nyúlhat bele, mert garanciavesztéshez vezet, és ahogyan jól leírta, én sem fogok belenyúlni a villamos elosztó szekrénybe!
Az nem megszokott dolog egy gázkészülék esetében, hogy „a megrendelő kiválasztja a terméket, és hazaszállítja”! A gázkészülék kiválasztásához alapos tervezés és szakmai körültekintés szükséges, melyet jobb szakemberre bízni! A villanyszerelő nem kötheti be a gázkészüléket, mert ahogyan már korábban is említettem, ha belenyúl a készülékbe, akkor az garanciát veszít, és ha éppen az új készülék hibás volt (gondolom, villamos berendezéseknél is van ilyen), akkor is ki kell fizetni a javítást, ugyanis nem bizonyítható a hiba okozója!
Elnézést a felvetésért, de gondolom, ÖN még sohasem volt kezdő! A kolléga, aki „telefonos segítséget”, kért, előfordulhat, hogy az volt, de nem tudom, mi volt a háttérben. Mindenesetre ezek a szakmai lapok valóban arra vannak kitalálva, hogy ezeket az eseteket közhírré tegyük! „A kazánbeüzemelő a javításhoz szükséges alkatrészek nélkül érkezett a helyszínre.” Szerény személyem egy olyan márkaszervizben dolgozik, ahol nyolcféle gázkészülékgyártó készülékeit szervizlejük. Sokszor a diszpécsereink a készülék típusát sem képesek megtudni a megrendelőktől, és ez nem rajtuk múlik. Ahhoz, hogy minden készülék gyártójának minden típusához legyen nálunk alkatrész, egy kamionnal kéne mászkálni. Elvétve vannak olyan szervizek, amelyek kizárólag egy-egy típusra specializálódtak, de ez kis hazánkban ritka. Amennyiben önnek ez gondot okoz, javaslom, költözzön nyugatra, ahol ez szokványos és elterjedt. Nálunk a szervizek harcolnak a talpon maradásért. Alapvető alkatrészek egyébként (mint például a biztosíték, amit ön is említ) szoktak nálunk lenni, még a kezdő kollégáknál is!
Lehet, hogy a szervizvezetőmtől megrovást kapok, de leírnám a kiszállási díjainkat:
- Budapest, telephely kerülete: 1500 Ft,
- telephellyel szomszédos kerületek: 2000 Ft,
- többi kerület (parkolódíjas övezeten kívül): 2500 Ft,
- parkolódíjas övezetek: 4000 Ft,
- Budapesten kívül Pest megyében (a főváros 40 km-es körzetében): 4000 Ft.
Ezek az árak nettóban értendők, de még így is messze vannak az említett 20 000 Ft-tól. A karbantartási díjak általánosságban 5500 Ft (nettó) körül vannak, de a nagy karbantartás, amikor a hőcserélőt is kivesszük és még egyéb más munkákat is elvégzünk, amiket most nem taglalok, 9100 Ft, ha kormos a hőcserélő, 12 000 Ft (nettó).
A szakma gyakorlását komoly engedélyekhez kötik. Sajnos a mestervizsgát nem vágták hozzám, hogy nesze, itt van! E nélkül arcképes gázszerelői igazolványt sem kaphattam volna.
Egyetlen személyes hozzászólást tennék a végére. Remélem, hogy soha nem kell önnél dolgoznom!
Tisztelettel:
Orbán Sándor
gázkészülék-szerelő, üzembe helyező mester
