Épületfelújítás más szemszögből

2007/3. lapszám | Szalay Zsuzsa |  4380 |

Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A meglévő épületállomány energiatudatos felújítása nemcsak gazdasági, hanem környezetvédelmi szempontból is egyre hangsúlyosabb kérdés az „öreg kontinensen”. Az új épületenergetikai szabályozás az új épületek mellett a meglévő épületek energiahatékony felújítását is célozza, igaz, csak az 1000 m²-nél nagyobb alapterületű épületek felújítása esetén ír elő követelményeket. A szabályozás az energetikai minőségre vonatkozik, egyéb szempontokra nem ad útmutatást. A cikk néhány állagvédelmi és energetikai kérdést jár körül, mint például a felújítás komplexitása, energiahatékonysága vagy a teljes életciklusra vetített hatása.

Felújítás és az új épület-energetikai szabályozás

Az új épületenergetikai szabályozás csak az 1000 m² feletti hasznos alapterületű épületek lényeges, az épülethatároló szerkezeteket vagy az épületgépészeti rendszert jelentős mértékben érintő felújítása esetén fogalmaz meg követelményeket: ezek megegyeznek az új épületekre vonatkozó követelményekkel. Az 1000 m² alatti épületekre nincsenek követelmények, de ebben az esetben is ajánlott a határoló szerkezetekre előírt hőátbocsátási tényezőkre törekedni.
7/2006. (V. 24.) TNM rendelet az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról. 6. § (kivonat):

(1) Az 1000 m² feletti hasznos alapterületű meglévő épület korszerűsítése, illetve rendeltetésének módosítása során biztosítani kell az e rendeletben meghatározott követelményeknek való megfelelést, ha az műszaki és gazdasági szempontból megvalósítható. A műszaki, illetve gazdasági megvalósíthatóságot a 4. mellékletben foglaltak szerint kell vizsgálni.

(2) Ha az 1000 m² feletti hasznos alapterületű meglévő épület átalakítása, bővítése és felújítása
(a) a külső határoló szerkezetei felületének 25%-át, illetve
(b) a fűtő-, melegvíz-előállító, légkondicionáló, szellőztető vagy világítási rendszereit jelentős mértékben érinti, biztosítani kell a felújítással érintett rész vonatkozásában az e rendeletben meghatározott követelményeknek való megfelelést.

A komplex felújítás

Az előírt összesített energetikai jellemző többféle módon is kielégíthető: az épület egyes határolószerkezeteinek vagy az egész buroknak a javításával, illetve energiatakarékosabb épületgépészeti rendszerekkel. Állagvédelmi, illetve energetikai szempontból is problémákat vethet fel azonban az egyes részek nem egyidejű felújítása.

A rossz légzárású ablakok és a túlfűtés a gyengén hőszigetelt épületeket „megvédik” az állagvédelmi problémáktól, hiszen a magas légcsere csökkenti a belső levegő relatív páratartalmát, a túlfűtésnek köszönhetően pedig a belső felületek hőmérséklete magasabb a harmatponti hőmérsékletnél, bizonyos esetekben a kapilláris kondenzációhoz tartozó hőmérsékletnél is. Ha az ablakcsere vagy a szabályozható fűtés kialakítása a hőszigeteléssel nem egyidőben történik, a hőhidak mentén megnő a penészképződés kockázata (1. ábra). Ezért is ajánlott (kötelező) a szerkezetekre a szabályozásban előírt hőátbocsátási tényezők betartása. Az épületszerkezetek és az épülettől függő épületgépészeti rendszerek (pl. fűtés) külön felújítása többletmunkát és -költséget is jelent. Ha az épületet hőszigeteljük, de a fűtési rendszerhez nem nyúlunk, az elvártnál sokkal kisebb energiamegtakarítást érünk el. Fordított esetben, ha először a fűtési rendszert korszerűsítjük, az épületet viszont csak évekkel később hőszigeteljük, a fűtési rendszert esetleg újabb költségek árán ismét át kell alakítani. Megfelelő eredmény csak az épületszerkezetek és az épületgépészeti rendszerek összehangolt felújításával érhető el. Ugyanakkor az épülettől független, tipikusan a használótól függő épületgépészeti rendszerek (pl. melegvízkészítés, világítás) korszerűsítése önmagában is ígéretes lehet.

Alacsonyabb energiafogyasztás?

Látszólag egyértelmű, hogy a felújítás eredményeképpen az épület energiafogyasztása csökken. Jobban belegondolva azonban ez nem minden esetben igaz. Az energiahatékonyság növelése mellett a felújítás célja lehet kifejezetten a komfortérzet javítása is. Az épület hőigénye minden bizonnyal csökken, ha az épületet utólag hőszigeteljük, vagy kicseréljük az ablakokat. Ezzel nemcsak az energiaigény lesz kisebb, hanem a melegebb falaknak köszönhetően a hőérzet is javul. Ha azonban kényelmi okokból a fatüzelésű kazánt gázkazánra vagy az átfolyós melegvízkészítő rendszert villanybojlerre cseréljük, a magasabb primerenergia-átalakítási tényező miatt a primer energiában kifejezett össz energiafogyasztás nőni fog. Ugyanígy a gépi hűtés beépítése is biztosan ront az energiamutatókon. A légtechnikai rendszer szintén igencsak megnövelheti az energiaigényt, de jó hatásfokú hővisszanyerő alkalmazásával a természetes szellőzéshez viszonyítva akár kedvező irányba is tolódhat a mérleg.

Ha csak az energiafogyasztást vennénk alapul, ezek a felújítási lehetőségek nem feltétlenül lennének indokolhatók. A felújítás azonban javíthatja a hőérzetet, a belső levegő minőségét, csökkentheti az állagkárosodás kockázatát – hogy csak néhány épületfizikai szempontot említsünk. Az utólagos hőszigeteléssel védettebbé válnak az időjárásnak kitett épületszerkezetek, a korrózió lelassul. Az épület használóinak, lakóinak elégedettsége nő. Öszszességében az épületszerkezeteknek és magának az épületnek az élettartama nő, a bontás időpontja kitolódik. Ez a tény önmagában is jelenthet energia-megtakarítást, amennyiben az épület teljes életciklusra vetített energiamérlegét tekintjük.

A teljes életciklus

Az épület teljes életciklusa a nyersanyagok kitermelésétől, az építőanya-gok gyártásán, az építésen, üzemeltetésen, karbantartáson át a bontásig, hulladékkezelésig tart (2. ábra). Az energiamérleg és az ezzel összefüggő környezetterhelés komplex, „bölcsőtől a sírig” mindent figyelembe vevő vizsgálati módszere az életciklus-elemzés vagy ökológiai mérleg (LCA – az angol Life Cycle Assessment kifejezésből).

A felújítással jelentős mennyiségű létesítési energiát viszünk be az épületbe. Ez az az energia, ami az építőanyagok gyártásához, szállításához, beépítéséhez szükséges. A szokásos vastagságú hőszigetelések esetében a nem megújuló primer energiatartalom a határoló felületre vetítve 40-80 kWh/m² között mozog, míg a speciális keretszerkezetű, gázzal töltött ablakok esetén ez akár 200-1200 kWh/m²-t is elérhet. Az épületgépészeti rendszerek beépített energiatartalma a nagy arányú fémfelhasználás miatt szintén magas lehet.

Meglehetősen leegyszerűsítve, a beruházás energiában (vagy más környezeti indikátorban, például CO₂-egyenértékben) kifejezett megtérülése a gazdaságossági megtérüléshez hasonló módon számítható. Az utólagos hőszigetelés példájából kiindulva a hőszigetelés gyártása valamennyi energiafelhasználással jár, a hőszigetelés hatására azonban a fűtési energiaigény csökkenni fog. A megtérülési idő a befektetés és a megtakarítás alapján számítható. Kicsit más nézőpontból hasonló fogalom a „megtakarított” környezetterhelés, azaz a felújítással elért megtakarítás és a befektetés által okozott környezetterhelés különbsége. Minél nagyobb ez az érték, környezeti szempontból annál kedvezőbbnek ítélhető a felújítás.
Felvetődik azonban a kérdés, hogy a felújított szerkezet esetén milyen élettartamot vehetünk figyelembe. A szerkezet hátralévő élettartama valószínűleg kevesebb, mint új építés esetén, emiatt a hőszigetelés a megtakarított környezetterhelést nézve kevésbé hatásos, mintha egy új szerkezetre tettük volna. A beavatkozás ennek ellenére is lehet pozitív hatású. Nem ennyire egyértelmű azonban a helyzet a magas gyártási energiaigényű (vagy gyártási szennyezőanyag-kibocsátású) szerkezetek, például speciális ablakok vagy bonyolult épületgépészeti rendszerek esetén.

A teljes épületet nézve a felújítás azonban összetettebb módon is vizsgálható. A felújítás következtében az épület hátralévő élettartama várhatólag meghosszabbodik. A felújítással bevitt létesítési energia egy évre vetített hányada csökken, míg a teljes megtakarítás a hosszabb élettartam miatt magasabb lesz, ennek köszönhetően a beruházás megtérülési ideje rövidebb. Az élettartam-növekedés azonban egyéb módon is hat a teljes életciklusra vetített energiamérlegre: az épület bontása, illetve az új épület építése később válik esedékessé. Ezzel az épület szerkezeteiben „őrzött” energiatartalom hosszabb időre megmarad. Ez nem csak az épülethatároló, hanem az egyéb szerkezetekre, mint például az alapozásra, belső falakra és közbenső födémekre is vonatkozik. Ha az a kérdés, hogy felújítsunk vagy sem, a következő tételeket kell összehasonlítani:

Felújítás esetén

• a várható élettartam megnő;
• az eredeti beépített energia hosszabb ideig megőrződik;
• az üzemeltetési energiaigény csökken;
• a bontás és az új épület építésének időpontja kitolódik.

Felújítás nélkül

• a várható élettartam nem változik;
• az üzemeltetési energiaigény nem változik;
• a bontás és az új épület építése hamarabb következik be;
• az új épület üzemeltetési energiafogyasztása kisebb.

A két opció végső energiamérlege az épülettől, a felújítási szcenárióktól stb. függően nagyon különböző lehet. A 3. ábra egy lehetőséget mutat. A technológia fejlődésével és az energetikai szabályozások szigorodásával várható, hogy az épület üzemeltetési energiaigénye egyre alacsonyabb lesz, de ahogy az előző pontban láttuk, elsősorban a komfortigények emelkedése miatt ez korántsem egyértelmű.

Egy példa

A dunaújvárosi Solanova panelépületet egy EU-projekt keretében igen úttörő szellemben újították fel (4.ábra). A határolószerkezeteket hőszigetelték: a falak 16 cm EPS, a lapostető 21-34 cm XPS és EPS, a pincefödém 10 cm EPS hőszigetelést kapott. A nyílászárókat két-, illetve háromrétegű, integrált árnyékolószerkezetű ablakokra cserélték. Az épület modernizálásával egyidejűleg az épületgépészeti rendszert is korszerűsítették, kétcsöves fűtési rendszert és hővisszanyerős szellőzőrendszert építettek ki. A melegvízkészítést 72 m² napkollektor támogatja, amelyek egyben árnyékoló szerepet is betöltenek.

A felújítás tervezésekor energetikai és ökológiai szempontból egyaránt optimális megoldásra törekedtek. Az épület tömege a felújítás következtében 1,8%-kal növekedett, ami 580 MWh létesítési energiaigénnyel és 28 t üvegházhatású gáz-kibocsátással járt. A számítások szerint az energiában kifejezett befektetés megtérülési ideje egy év, az üvegházgázok alapján pedig 1,5 év. A komplex felújításnak köszönhetően a fűtési energia-megtakarítás 85%-os, a hőérzet télen-nyáron javult, amit az első mérési adatok és a lakók beszámolói is igazoltak. A meglévő szerkezetek és az épület várható élettartama jelentősen megnőtt, a lakások értéke emelkedett.

Összefoglalás

Csak a komplex, az épületet és az épületgépészeti rendszereket együtt kezelő felújítással érhetők el megfelelő eredmények.
A felújítás célja lehet a komfortszint emelése is. Az energiahatékonysági intézkedések ellenére is elképzelhető, hogy a felújított épület teljes energiafogyasztása magasabb lesz, mint az eredeti épületé. A felújítás közvetlen és közvetett jótékony hatását is figyelembe kell azonban venni (állagvédelem, élettartam-hosszabbodás, lakói elégedettség javulása). A meglévő épületek üzemeltetési energiaigényének csökkentése kulcsfontosságú, de a felújítás energetikai, környezeti hatását a teljes életciklusra vonatkoztatva kell megítélni. Figyelembe kell venni a felújítás energiaigényét, a megőrzött eredeti energiatartalmat, az üzemeltetési energia várható csökkenését, az esetleges élettartam-hosszabbodást és a bontás/új építés kitolódását.

---