VGF&HKL szaklap

Szemirámisz függőkertje

2012. december 11. | Meyer József |  2082 | |

Az alábbi tartalom archív, 13 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Szemirámisz függőkertje cikkünkről bővebben olvashat, ha rákattint a címre.

A Nyugati tér fejlődésében fontos mérföldkő volt a 8 évvel ezelőtt megalkotott Westend City Center. A nemzetközi üzleti világ még mostanság is elismeréssel övezi, megszületését példaértékűnek tekinti. Az átalakított környezet néhol szemet gyönyörködtető, kétségtelenül. Ráadásul - munkavégzésünk színtere miatt - életművünk egy része gyanánt tartjuk számon, mind a mai napig.

Látogatójaként, ha úgy tetszik, magánemberként, esetleges fogyasztóként viszont egészen más a viszonyulásunk. Egy ilyen, jelentőségéhez képest mérhetetlenül túldimenzionált létesítmény kellős közepén téblábolva becsatornázottként mindösszesen két lehetőségünk van. Vagy azonnal távozunk, vagy állandóan megmérettetünk a pénztárcánk által. Minden manír és üvegportál mögött ott fészkel a leplezetlen, provokatív kérdés: mennyit kaszálhatunk rajtad, te szerencsétlen? A plázák tömeges építésével az életformánkat alakították át úgy, hogy mindennapos élményként bármikor, bárhol megalázhatjuk önmagunkat. Leginkább mégis az zavar bennünket, hogy mentális szintünket az ilyen mesterséges élettér a létező legalacsonyabb értékre viszi le.
Most szomorú aktualitásként konstatálhatjuk, hogy folytatódik a fent említett beruházás, amennyiben a kisajátításokkal a második ütem elől elhárult minden akadály. A pontosság igénye nélkül csak erős elnagyolásokban saccoljuk az igényelt többletenergiát és a környezetre hárított szennyezést a további, cirka 230 ezer négyzetméternyi mesterséges környezet megalkotásakor. A letarolandó négyzetkilométereken a felszámolandó jelenlegi fogyasztások teljesen elhanyagolhatók a következők fényében. Minimum további hat transzformátor szolgálja majd az áramellátást, és legalább négy dízel generátorpár telepítésével fogják megoldani a szünetmentes vagy vészhelyzeti elektromos teljesítmények előállítását. A fűtési energiaigény mintegy féltucatnyi MW, a zömmel CO-val, illetve CO2-vel szennyezett levegőkibocsátása hozzávetőlegesen 2,5-3 millió köbméter/óra, gyakorlatilag végtelenített vízpótlású tűzelhárító rendszer kiépítésével is számolni kell stb.
Félreértés ne essék, ezeket a félelmetes kapacitásokat végső soron a közösségi források terhére kell előteremteni. De térjünk vissza a már meglévő üzletközponthoz. Abban a vágányfölülépítést kuriózumként tarthatjuk számon, ráadásul gépészeti feladatként egyszerűségében is kellemesen hatott ránk, már amennyiben leginkább a csapadékvíz-elvezetés elegánsan egyszerű vonalvezetéseire gondolunk.
Másrészt számos jövőbeni, bár korántsem épületgépész elképzelés megfogalmazását teszi lehetővé, amivel élnünk kell a következő bekezdésekben. Ugyanis azáltal, hogy egy vasúti forgalmi technika fölé a következő szintre tőle független funkciókat telepítettek, annak a jelentősége a helykihasználás szemszögéből elvitathatatlan.

Szemirámisz függőkertje
Elismerjük, hogy szerelőként egyáltalán nem tudjuk megítélni, melyek a jövőnket igazán kiszolgáló építési koncepciók. Csak azokról a létesítményekről beszélhetünk, amik megvalósításában részt vettünk, veszünk. Ezek főbb egységeit alkotják az infrastrukturális fejlesztések, az ipari beruházások, a lakásépítések, az irodaházak, a kulturális, valamint a kereskedelmi centrumok, a sport- és egészségügyi létesítmények, a közösségforgalmi helyek stb. Tapasztalatainkra támaszkodva több esetben teljes nyíltsággal képviselhetjük azt a konok nézetünket, miszerint a magánbefektetői mentalitás vezérlő motívuma nem lehet egyéb, mint a már-már mértéktelen profitéhség.
Vajon miféle kitörési lehetőségekkel lehet számolni, amikor jól láthatóan kikristályosodtak ezek a klasszikus építőipari pénzmozgások? Egyáltalán, hiányzik innen az emberi igények valamely szegmense, amelynek kiszolgálásával új keresleteket mozgósíthatnánk? Az utóbbi kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy igen, van efféle kihasználatlan terület.
Jellemzően a városlakó ember számára a legnagyobb kihívást ugyanis a kreativitás és a fizikai-szellemi aktivitás, a valóságos teremtési folyamatok lehetővé tétele jelenti térben, eszközben, ötletben, kísérletezésben egyaránt. Építőművészeink azonban úgyszólván sosem találkoztak ilyen heurisztikus feladatokkal, amennyiben eltekintünk a játszóterek létesítésétől, mert azért az egy másik kategória.
A Szemirámisz kertje lehet egy ilyen példa vagy analógia. Tán még a hét szintet is megtarthatnánk a maga többértelműségében. Ezt a csodálatos függőkertet a végtelen fantáziánk segítségével egészen elképesztő teljesítmények irányába fejleszthetnénk pusztán azzal, hogy megfelelő költségtérítés ellenében egyéni vagy csoportos alkotói szándékoknak nyitnánk meg a teret. Lehetnének ezek olyan egymás fölé függesztett teraszok (amelyek folyamatos benapozását változatos ötletekkel lehetne biztosítani), ahol a legalsó, legkiterjedtebb területen különféle kertek és építmények megalkotására lenne lehetőség. Helyszínként szóba jöhet bármely teljesen szabad tér, mindössze a megközelítése lehet fontos szempont.
Az alkalmazott kertészek és karbantartók egyedileg kalkulált díjazás és kaució fejében bárki számára kitakarhatnának egy őáltala meghatározott méretű művelésre előkészített területet, amelyen azután saját kénye-kedve szerint formálhatna természetes vagy koncepciózus környezetet annak tiltó határáig, mint az ízléstelenségig, a giccsig. Teljesen kezdők kérhetnének olyan érintetlen felületeket, ahol a részletes telepítési minta már előre el lenne készítve.
Gépészeti feladataink úgy alakulnának, ahogy azt a mindenkori igények szabályoznák. Kezdeti formákban a drénezett vízelvezetéssel és öntözőrendszerek telepítésével foglalatoskodnánk, ami kiszolgálná a kertépítő kultúrákat.
Később, például a felsőbb szinteken egy folyamatosan fejlődő keresletet és innovációt feltételezve a legváltozatosabb feladatokkal kellene megbirkóznunk, mint például a trópusi légállapotok előállításától a sarkvidéki klíma megteremtéséig. A legkülönfélébb vízminőségeket, akár tengervizet is kérhetnének tőlünk, amennyiben előállítását meg tudják fizetni. A célok, a hely, az idő, a személy(ek) szabad kombinációk végtelen sorát nyitná(k) meg az alkotókedv számára. Műtermekben folyhatna a művészi tevékenység, akár faragás, szobrászkodás, akár festői foglalatoskodás formájában.

A vitatható és a vitathatatlan szükségességről
Időlegesen fel kell függesztenünk az ötletrohamunkat annak érdekében, hogy helyet adjunk a különféle fenntartásoknak, illetve vizsgálódásunk újabb szempontjainak. Annál is inkább, mivel témaválasztásunkkal váratlanul csöppentünk bele egy feszültségekkel terhes belvárosi, egyelőre még csak 16 hektárt alig meghaladó területen pusztító sátáni spekuláció kellős közepébe. Bár ezzel a kitérővel elkanyarodunk eredeti témánktól, az mégis megbocsátható, mert fontos megemlíteni, hogy egy zseniálisan kitervelt, tulajdonviszonyi ellentmondásosságában világszenzációt jelentő trükksorozatnak lehetünk élő szemtanúi.
De térjünk vissza a fejezeti alcímben elindított gondolatainkhoz. A tőkeinvesztíciós műveletekbe a vitatható szükségesség és a vitathatatlan szükségesség megkülönböztető kitételeket bevezetve elérhetjük, hogy a továbbiakban a tárgyalási módot esszenciálisan leegyszerűsítsük, szétválasszuk.
Ennek mentén, a politikai szóhasználatban oly gyakran koptatott prioritás kifejezésben megkapaszkodva állítjuk a következőket: a döntéshozók minden esetben beindíthatják a növekedést, meghatározhatják annak intenzitását, amennyiben az összes beruházást vitathatóságuk szerint elkülönítik. Hogyha a prioritási lista egyedül a megalkuvások nélküli, vitatha- tatlanul szükséges invesztíciók sorrendiségére épül, akkor a gazdasági növekedés hihetetlen mértékű és arányú lesz.
Viszont a jelen gyakorlatából ez az alapvető differenciálás még hiányzik. Nem kevesebbet állítunk, mint azt, hogy a magánszféra és az állami beruházások közti határozott elválasztás egyetlen vezérlő elve az lesz, hogy a magántőke szabadon áramolhat a vitatható és a vitathatatlan szükségességgel megvalósuló projektekbe, szemben az állammal, amelyre kötelezően kiróható, hogy kizárólagosan a vitathatatlan szükségességekbe ruházzon be az élet valamennyi területén. Így azután a Westend, a Nyugati pályaudvar és az új kormányzati negyed jövőbeni együtteséről bizton állíthatjuk, hogy állatorvosi lóként kizárólag súlyosan vitatható szükségességekre alapoz, amellyel szemben fenntartással élni kötelességünk.

A vitatható szükségességből is sikert kovácsolhatunk
Azzal, hogy a befektetői magánszféra tőkéje szabadon beáramolhat a vitatható szükségességű projektekbe, attól azok még lehetnek rendkívül eredményesek. Ugyanakkor nem győzzük hangsúlyozni, hogy a vitatható szükségesség nincsen alárendelve a gazdasági prosperitásnak, szerencsés esetben legfeljebb segítheti azt.
A Szemirámisz kertje ötletként ugyancsak ide sorolható. Hogyha el kellene készítenünk az üzleti tervét, akkor dinamikusan növekvő bevételeket jósolhatnánk a következő szempontok figyelembe vételével: bár a szerkezetkész megvalósítást teljes összegében meg kell finanszírozni, a létesítmény folyamatosan vagy akár tetszőleges hosszúságú szünetek beiktatásával, már a jövedelmeiből fejleszthető tovább.
Ahogy jelentkeznek az életképes igények, azt az irányt célszerű követni. A szponzori, a bérleti, a látogatói, a kauciós, a fenntartási, az egyedi ajánlatokra alapozó bevételek dinamikus növelése kiegészülhet árverés alapján működő profitmegosztással, ami kétségtelenül az egyik legnagyobb, bizalmi alapon működő hajtóerőt jelenti. Bázisát képezheti a különféle magas szellemi értékeket magában megjelenítő, ehelyütt készült művészi alkotás, illetve más, egyediségében újszerű vagy páratlan/felbecsülhetetlen produktum.
A plázákkal az a helyzet, hogy azok mesterségesen kialakították fogyasztási feltételeiket, élesen elutasítva a szegénységnek még a gyanúját is. Szemirámisz kertje éppenséggel rájuk méri a legnagyobb csapást azzal, hogy a módosabb rétegek számára is lehetővé teszi, hogy akár egész vagyonokat áldozhassanak értékkövető, de minimum értékarányos teremtési, minőség- és tartalomigényes folyamatokra. Ezzel szemben ezek a fantáziátlan, bármiféle szellemi teljesítmények közvetítésére alkatilag képtelen kereskedelmi megacentrumok véglegesen képtelenné válnak arra, hogy üzleti körükben megtartsák ezeket a kultúrán nevelkedett nagypolgári rétegeket, az olyannyira áhított fizetőképes kereskedelmi partnereiket.

Meyer József


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem