Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Hová vezet a szigetelés?

2007/10. lapszám | Varga László |  2149 |

Az alábbi tartalom archív, 14 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Körülbelül fél évvel a felső szintek elkészülte után a földszinten dolgozók jelezték, hogy csöpög a mennyezetről a víz az egyik szennyvízcső mellett. Az épületben már volt sok kész lakás, azonban még nem volt műszaki átadás, nem laktak a tulajdonosok a lakásaikban. Nem valószínűsítettük azt a vélekedést, hogy minden bizonnyal hibás szennyvízcső-összetételnél lehet a folyás, mivel nem is használták a vízhálózatot, és ebből következtethetően nem lehetett szennyvízcső-folyás sem.

Egy negyvenlakásos többszintes társasházban jelentkezett az alábbi meghibásodás.

Akkor nem lehet más a tettes, csak a fűtésrendszer - jött a következő ötlet. Azon nyomban megnéztük a rendszer nyomását mutató nyomásmérőt, amely a beállított 1,5-1,8 bar között ingadozott, attól függően, hogy éppen dolgozott-e a kazán vagy sem. Eltelt egy éjszaka. A feltételezett igazunk tudatában kezdtük a munkát, a kazánházban azonban a tegnapi értéket mutatta a nyomásmérő, tehát a fűtési rendszerből nem fogyott a víz. Akkor honnan jöhet? - állt fenn a kérdés továbbra is. Elkezdtük következetesen átvizsgálni a csöpögés fölötti és azok vizesblokkjaival szomszédos lakásokat. Először a lépcsőházi vízosztó szekrényekkel kezdtük.

A lakásokra rá volt nyitva mind a hideg, mind a meleg víz. A vízórák nem mutattak fogyasztást. Volt olyan "korszakalkotó" javaslat, hogy a fali korongoknál bontsuk meg a csempét, és ellenőrizzük a préseléseket. Tudniillik az ötrétegű csövek préselését. Ezt természetesen nem engedélyeztem, mivel a nyomáspróbákat rendesen elvégeztük, és akkor nem jelentkezett nyomásesés a rendszerben. Egyébként is, bíztam a technológiában, azaz az ötrétegű csövek és idomok szinte szaktudás nélküli összeszerelésének esetén is nulla hibaszázalékot mutató tulajdonságában. Akkor hol lehet a hiba? A megoldást itt is - mint sok más helyen - a véletlen hozta. A vízórákat kezdték a kollégák plombálni, és ehhez a vízóra hollandijához hozzáférendő lejjebb húzták a tömlős szigetelőhéjat a hollandi alatti csövön. (A vízórák az elosztószekrényben függőlegesen voltak elhelyezve.) Ekkor jött a meglepetés.

Az egyik szigetelőtömlőből víz buggyant ki. Tüzetesebben ellenőrizve a víz eredetét, ráleltünk a "tettesre". A vízóra alsó hollandija nem volt fixre húzva, és így a "cafni" mellett a túlzottan feltolt szigetelés szépen elvezette a szivárgó vizet az első T-elágazásig, amely természetesen az egyik szennyvízcső mellett volt a gipszkartonburkolat alatt. Hogy a nyomáspróba miért nem mutatta ki a hibát? Egyszerű az oka. Azért, mert a rendszert két ütemben nyomáspróbáztuk. Első ütemben a gerincvezetéket a vízóra előtti zárószelvénnyel bezárólag, második ütemben a vízóra utáni elzárószerelvénytől kezdődően a falikorongokig. Tehát a víz itt is tudta a fizikát, és mint a leírt eset is bizonyítja, ebben az esetben mi is.

Varga László


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem