A korszerű hulladékkezelés módszerei
2007/9. lapszám | Ilonka Mária | 6553 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A korábbi évtizedekben beleborították a szemetet egy gödörbe, és a sorsára hagyták, vagy jobb esetben kerestek egy elhagyatott agyagbányát, amely természetes szigetelést adott a lerakott szemétnek. Ma már ennél többre van szükség.
Jelentős változások az 1990-es évek elején kezdődtek el a hulladékkezelésben. Azóta csak szigetelt hulladéklerakók építhetők. A szigetelő fóliák legalább 2,5 mm vastagok, amelyeket az átlagos képzettségű, műszaki végzettséggel nem rendelkező ember csak műanyaglemeznek nevezne. Ez a fólia vízzáró, azonkívül a rákkeltő hulladékot is teljesen elzárja a talajtól. Nagy Lászlótól, az FKF ZRt. hulladékkezelési főosztályvezető-helyettesétől megtudtuk: manapság kettős szigeteléssel és különböző riasztó- és környezetvédelmi rendszerekkel ellátott hulladéklerakók létesülnek. Minden egyes hulladéklerakónál talajvízfigyelő kútrendszert alakítottak ki, hogy ha mégis szivárgás lenne, azonnal észrevehessék. Nagyon szigorú rekultivációs kötelezettsége van minden üzemeltetőnek, illetve a terület tulajdonosának. A lerakó beteltekor a rekultivációt az végzi el, aki a hulladékot odavitte, vagy mindezen tevékenységet magára vállalja a terület tulajdonosa.
A hulladékkezelés
A kezelésben benne foglaltatik a begyűjtés, a szállítás, az ártalmatlanítás és a hulladékhasznosítás. Ha sorra vesszük a kezelés valamennyi elemét, minden területen jelentős jogszabályi változásokat tapasztalhatunk, amelyek meghatározzák környezetvédelmi szempontból a hulladékkezelést. Zárt hulladékgyűjtő kukákat alkalmaznak, s ez ma már követelmény az ország minden településén, sőt az is, hogy ne lovaskocsival szállítsák a szemetet, hanem zárt tartálykocsiban. A modern tartálykocsik már eleve tömörítik a hulladékot, tehát a névleges térfogatnál háromszor-négyszer nagyobb mennyiséget lehet belehelyezni, akár 5-600 kukatartályt is. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLII-es (42-es) törvény szerint minden településen 2003. január 1-jétől – a jogszabályok előírásainak megfelelően – szakvállalkozóval kötnek a települések önkormányzatai szerződést minimum 5 évnyi közszolgáltatás ellátására. Az önkormányzat köteles megszervezni a gyűjtést, a lakosság pedig köteles azt igénybe venni.
Szelektív kísérletek
Az 1990-es évek végén kísérletek folytak a szelektív hulladékgyűjtés hazánkban történő meghonosítására. Nyugaton már a korábbi évtizedekben elfogadták az emberek ezt a módszert. Nálunk csak a 2000. év után volt meg a fővárosi lakosság fogadókészsége a témára. A szelektív hulladékgyűjtést pedig akkor érdemes végezni, ha valamilyen társadalmi, környezeti haszna van. A fővárosban, 1993-ban a II. és a XIX. kerületben mintegy fél éven keresztül szelektív hulladékgyűjtőket raktak ki. A II. kerületben jobbak voltak az eredmények: a kitett tartályok nem tűntek el, de azért tapasztaltak némi furcsaságokat. Az üveggyűjtő tartályban például megnyúzott őzet találtak, a fémgyűjtőbe fonott nádszéket raktak az emberek. A mai szelektív szigeteken lévő edényekbe már nagyméretű darabok nem férnek bele.
A korszerű hulladékgyűjtésben Nyugat-Európa a minta, ám nem lehet mindent egy az egyben átvenni. A szelektív gyűjtés mai fajtája később alakult ki nyugaton is. Egy idő után azt is meg kell vizsgálni, hogy mit érdemes szelektálni. Ausztriában a legújabb elképzelések szerint például a papíron, a műanyagon és az üvegen kívül hosszabb távon nem szándékoznak mást gyűjteni. Ezek nagy mennyiségben fordulnak elő, és kis költségráfordítással lehet őket újrahasznosítani. A többi, külön gyűjtésre érdemes hasznosítható hulladék (például a fém) a szemét előkezelése során kinyerhető. A hasznosításhoz tartozik még a zöldhulladékok kezelése. Ez ma hazánkban elsősorban a kerti zöldhulladékok gyűjtését és hasznosítását jelenti. Ausztriában az ingatlanoknál kétféle tartály van: az egyik a maradék-hulladéké, a másik a kerti és konyhai zöldhulladéké. A továbbhasznosítható anyagokat, üvegeket, műanyagot, fémdobozokat a közterületen elhelyezett szelektív hulladékgyűjtő tartályokba viszik. Ez felvet egy másik kérdést, miszerint a különválogatott hulladékot külön is kell szállítani, így a szállításnál többletköltségek merülnek fel. Tehát ennek megvalósításához nagyon sok forintra lenne szükség, hogy itthon is a sógorok példája alapján működjön a szelektív hulladékgyűjtés. Speciális gépek kellenek hozzá, amelyek megemelik a szelektív konténereket, és elszállítják a hulladékhasznosítóba. Amióta uniós tagok lettünk, az EU-pályázatokon csak a beruházásokra lehet pénzt nyerni, az eszközök, létesítmények működtetéséhez már nem írnak ki pályázatot, és nem folyósítanak támogatást. A fenntartásra, illetve az ezzel kapcsolatos amortizációra az adott szolgáltató cégnek a bevételekből kell a szükséges pénzt kigazdálkodni.
Koordináció
Magyarországon az elmúlt hét év alatt a hasznosítható hulladékoknak külön piaca alakult ki. Van kereslet és kínálat, szép számmal akadnak olyan feldolgozók, akik szeretnék a kapacitásukat lekötni, esetleg újrahasznosítani a papírt. Amennyiben egy papírgyárnak sok papírra van szüksége a begyűjtésekből, akkor magas díjjal is átveszik a hulladékpapírt. Ha éppen nincs rá szüksége, akkor alacsony árat ad, hogy minél kevesebbet vigyenek hozzá. EUVID-áraknak is nevezik a hulladékpiac árait. Ennek mértékét havonta korrigálják, ami a „tőzsdei barométerhez” hasonlóan hol fent, hol meg lent van. A hulladékpapír átvétele és feldolgozása tűnik a legkifizetődőbbnek.
Az ÖKO-Pannon Kht. koordinálja a begyűjtést és a hasznosítást. Foglalkoztat begyűjtőket és szállítókat. A szelektíven gyűjtött anyagot a közterületfenntartó átadja a hasznosítónak, aki azt szükség szerint átválogatja, és átcsomagolja a papírgyárak igényei szerint. Azonban bármilyen hulladékkal kapcsolatos tevékenységet a környezetvédelmi szakhatóságnak kell engedélyeznie.
Szelektív hulladék
A koordináló szervezettől megtudtuk: hazánkban az ÖKO-Pannon Kht. 2006-ban 45 ipari, kereskedelmi hulladékgyűjtést végző céggel állt szerződéses kapcsolatban, a lakossági szelektív hulladékgyűjtést pedig 54 kisebb-nagyobb régiót felölelő hulladékkezelő közszolgáltató biztosította. Mint azt Viszkei György főigazgató elmondta: a múlt évben a rendszerükben szelektíven begyűjtött és kezelt csomagolási hulladékok mind a 8 frakcióban (papír, fa, textil, üveg, műanyag, társított, fém, alumínium) hasznosításra kerültek. 29 hasznosító zárja a kört a hulladékáramukban.
Magyarországon évente kb. 4,2-4,8 millió tonna szilárd halmazállapotú települési hulladék keletkezik. Ebből a lakossági hulladék mennyisége kb. 2,4-2,6 millió tonna. Az összhulla- dék-mennyiségen belül megközelítően 865 ezer tonna a csomagolási anyag. Ebből a mennyiségből a lakosságnál keletkező csomagolási hulladék körülbelül 460 ezer tonna. Az ÖKO-Pannon rendszerében tavaly összesen 583 ezer tonna csomagolási hulladék begyűjtését koordinálták, ez a hazai össztermés mintegy 65 százaléka.
A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség 2004-es felmérése alapján a Magyarországon évente keletkező csomagolási hulladék mennyisége a 4 legjelentősebb anyagtípusra nézve a következő:
Anyagtípus-mennyiség, 2004. év (ezer tonna)
- Műanyag:170
- Fém: 50
- Üveg: 120
- Papír: 270
Az ÖKO-Pannon Kht. rendszerében kibocsátott csomagolási hulladék mennyisége a 4 legjelentősebb anyagtípusra nézve 2006-ban a következőképpen alakult:
Anyagtípus-mennyiség, 2006. év (ezer tonna)
- Műanyag: 150
- Fém: 38
- Üveg: 106
- Papír: 168
Budapesten 2007-ben várhatóan 14- 15 ezer tonna lesz a szelektíven begyűjtött lakossági csomagolási hulladék menynyisége. Ezen felül mintegy 30 ezer tonna csomagolási hulladék energetikai hasznosításra kerül a rákospalotai Hulladékhasznosító Műben.
A Magyarországon kialakított modell szerinti hulladékgyűjtés és -hasznosítás gazdasági hatékonysága lényegesen meghaladja a legtöbb nyugat-európai ország hasonló mutatóját. Egy kilogramm csomagolási hulladék begyűjtésének és hasznosításának költsége mintegy 30 Ft/kg. A hasonló érték Németországban ennek 5-10-szerese, míg Ausztriában 3-5-szöröse a magyarországi adatnak. Ehhez természetesen hozzá kell tenni, hogy ezekben az or-szágokban az egy főre jutó begyűjtött mennyiség lényegesen magasabb, ami hozzájárul a magas fajlagos költségek kialakulásához.
Nem válogatják szét
A szemétbe gyakran kerülnek ceruzaelemek. Amennyiben ez bekerül a szemétbe, nem válogatják szét Európában sem. A szelektív hulladékgyűjtéseknél például a keletkezés helyén történik a válogatás. Az utólagos szétválogatás pluszköltséget jelent, nem beszélve az összeborított anyagok szennyeződéséről.
Az elektronikai hulladékot bizonyos időszakonként összegyűjti az illetékes önkormányzat. Szoktak festék- vagy gyógyszermaradványokat is begyűjteni. Magyarország nagyobb településein működnek úgynevezett hulladékudvarok, és a veszélyes hulladékok meghatározott fajtáit ott díjmentesen átveszik. Ide el lehet helyezni fáradt olajokat, gépzsírt, de ha valakinek szüksége van rá, akár ingyen el is viheti. A fővárosi hulladékudvarok listáját az FKF ZRt. honlapján megtalálják az érdeklődők. Az elektronikai hulladékot olyan szakcégek viszik el, amelyek az alkatrészek nemesfémtartalmát nyerik ki, és szakszerűen kezelik. Van, amikor a kerületi önkormányza-tok jelölnek ki egy-egy napot, és ilyenkor ők finanszírozzák a gyűjtés és a szállítás költségeit.
Egyébként a közterületfenntartónál olyan veszélyes hulladékokat gyűjtenek külön, amelyeket mindenképpen ártalmatlanítani tudnak. A tönkrement háztartási gépeket szétbontják. Az éves lomtalanításkor a hulladékot megsemmisítik, a fémtárgyakat egy külön fémhasznosítási telephelyre szállítják. A veszélyes hulladékokat többszörösen szigetelt, szigorú, építési szabványnak megfelelő betonágyba helyezik, így biztosítva azt, hogy ne történjen semmilyen szivárgás.
Zöldhulladék
Sajnos még nem tartunk ott, hogy minden zöldhulladék jelölt zsákokba kerüljön, inkább a kukákba dobják az emberek. A jelölt zsákok tartalma a komposztüzemekbe kerül. 1-3 hónap alatt úgynevezett komposztanyag készül, amelyet utána felhasználnak. Ahhoz, hogy széles körben értékesíthető legyen, rendszeres bevizsgáláson kell keresztülmennie. Meg kell felelni különböző minőségi paramétereknek. A komposztnak nyomott az ára, és ha valaki szabályszerűen akar eljárni, az előzetes vizsgálat és a kezelés többe kerül, mint amennyit a komposztért kaphat. Az FKF ZRt. saját maga hasznosítja a komposztot a hulladéklerakóknál: az emelkedő szeméthegy oldalát fokozatosan elkezdik letakarni.
Biogáz, megújuló energia
A korábbi évtizedekben a szemétlerakó több tízméternyi mély gödör volt, például egy bármilyen bányagödör is megfelelt erre a célra. Manapság akár 50- 60 méter mély, de ha elkészül, akár ilyen magas domb is lehet, mint amely a Pest megyei Pusztazámorban épül. Ennél a lerakónál a legkorszerűbb szigetelést alkalmazzák. A lerakásnál a hulladék szervesanyag-tartalma a lerakást követően önmagában bomlásnak indul, a hulladéklerakóban uralkodó belső hőmérséklet miatt. Ott többnyire biogáz keletkezik. Ma már a biogázt is köteles mindenki kezelni. Aki új létesítményt épít, az biogázkezelő létesítményt is köteles hozzá építeni. A gázt nemcsak begyűjtik, hanem gázelszívást is kell alkalmazni.
A pusztazámori szemétlerakóba függőleges kutakat építettek be és felső elszívású vezetéket alakítottak ki, amely a központi részhez csatlakozik. Ezután a központi részben történik az elszívás, és azonnal felhasználják a gázt. A biogáz elméletileg hasznosítható, szállítható is. Szállítás előtt azonban kénteleníteni és cseppfolyósítani kell. Az alapvető előírás, hogy a biogázt kezelni kell, hogy elszívásra és elfáklyázásra alkalmas legyen. Általában ezt a fajta megújuló energiát helyben használják fel.
Az FKF ZRt.-nél olyan rendszert dolgoztak ki, hogy megvárják, amíg megfelelő összetételű és minőségű lesz a biogáz. Ez elsősorban a metántartalomtól függ. Az elszívott biogáz gázkezelőbe kerül, amely speciális berendezés. Az innen kikerülő gáz vezetékrendszerbe juttatható, hasznosítható. Pusztazámorban ezt a gázt a telep maga hasznosítja. A felhasználható minőségű és mennyiségű biogáz a hulladéklerakástól számított 4-5. évben kezd képződni. Ezután még 1-2 év szükséges ahhoz, hogy összetételében is alkalmas legyen a hasznosításra. A pusztazámori lerakót 2000-ben kezdték feltölteni. 2007-ben meg tudták kezdeni a kísérleteket a biogázzal, az első terhelések már megtörténtek. Amennyiben a környezetvédelmi engedélyeket megkapják, akkor tudnak vele fűteni és meleg vizet készíteni.
Ez a lehetőség előrevetít egy másik távlatot is, miszerint a települések környékén épített hulladéklerakókban keletkező biogázt lehetne falufűtésre hasznosítani. Ez függ attól is, hogy a vezetékhálózat mennyibe kerül, hogy az adott településig elérjen. A többi már csak matematika és pénzkérdés.
A szemétnek szaga van – a lebomlás gyorsaságától függően. A keletkezett biogáz szaga a kezelés során jelentősen csökkenthető. A zárt rendszerű komposztálásnál megoldható az elszívás. Amennyiben prizmás lerakás van, akkor a szemét teljesen nyitott az ég felé, és az évszakváltások szerint lassulhat vagy gyorsulhat a bomlás. A zárt rendszerű lerakóknál folyamatosan biztosítható levegőbefúvással az állandó hőmérséklet.
Mintegy 5,5 millió köbméter kommunális hulladék keletkezik a fővárosban egyetlen év alatt, amely heti 100 ezer köbméternek felel meg. A zámori lerakó 91 hektárnyi területen fekszik, a várható betelés ideje 2035-2040. Amennyiben el tudnák égetni a hulladékot, a zámori lerakó akár a dupla időre is elegendő lenne.
A korszerűség
Felvetődik a kérdés, vajon mennyire korszerű ma hazánkban a hulladékkezelés? A főváros hulladékkezelési rendszere nyugat-európai színvonalú. Az ártalmatlanítás megfelel az összes EU-szabványnak, jelen van a fővárosban a szelektív hulladékgyűjtés mind a közvetlenül hasznosítható, mind a zöldhulladék esetében. ISO 9001-es, 14 001-es minőség- és környezetvédelmi központi integrált irányítási rendszerrel dolgoznak.
A zöldhulladéknál a lakosságnak nem a teljes köre veszi igénybe a kerti hulladékkal kapcsolatos különgyűjtést. A következő 3-4 év elteltével mind a szelektív, mind a zöldhulladék-gyűjtés teljes körűvé kell, hogy váljon. Budapesten a közterületfenntartó tavaly 16 ezer tonna hasznosítható hulladékot gyűjtött be, ennek a fele papír, a többi PET palack, színes és fehér üveg, illetve fém italdobozok.
Sittszállítás
A 2000. évi XLII-es, hulladékgazdálkodásról szóló törvény szabályozza a sittszállítást. Aki szervetlen hulladékot szállít, annak többféle feltételnek meg kell felelnie. Sokan foglalkoznak konténeres szállítással. 2008. december 31-ét követően az építési termékeknek, a sittnek a lerakását is szigorítják. A sittet ezután az időpont után szigetelt lerakókban helyezhetik el. A korábbi lerakókat be fogják zárni. Pesten már egy sincs, a főváros 50 kilométeres körzetében körülbelül fél tucat szigetelt lerakó lehet. Egyes források 2000-re teszik a hulladéklerakók számát, amelyek gödrök. A szigetelt lerakók aránya 10 százalék alatti. Amennyiben a környezetvédelmi hatóság a törvénynek érvényt akar szerezni, akkor nagy megszorítások várhatók.
Vajon mi szabályozza, hogy mi számít építőipari hulladéknak? Létezik az Európai Hulladék Katalógus, a 16/2001-es KVM rendelet, a hulladékok jegyzéke minden hulladékot besorol bizonyos csoportba, minden csoportnak van egy kódszáma, az EWC-kódszám. A betűjelzés után közvetlenül egy hatjegyű szám következik, minden hulladékot kóddal jelölnek. A téglának, a vegyes törmeléknek külön kódja van. Az anyagtípusok külön főcsoportokra van osztva, például az 1-es főcsoport az ásványok kutatásából, bányászatából származó hulladékok, a 2-es főcsoport a mezőgazdaság, a 3-as a fafeldolgozás, a 4-es a papíripar. A 15-ös az építési és bontási hulladékok. A katalógus különböző anyagokat önállóan is megkülönböztet, külön csillaggal jelöli a veszélyesnek minősülő hulladékokat (vas és acél, kerámia, beton, cserép, vagy azok keveréke, azbeszt vagy annak keveréke, kátrány, bitumen, fémhulladékokkal szennyezett anyagok, a veszélyes anyagokkal szennyezett vasúti pályadarabok, amennyiben olajjal szenynyezettek). Ide tartoznak a motorolajok, az azbeszttartalmú szigetelőanyagok (keverten), valamint a veszélyes anyagokkal szennyezett gipsz. A környezetvédelmi hatóság úgy ad ki épületre bontási engedélyt, hogy a kérelmet benyújtó, bontást végző cégnek meg kell határoznia, milyenfajta anyagokat fog kibon- tani, és milyen nagyságrendben. Ezt a folyamatot is kódszámmal jelölik. Azonkívül műszakilag is meg kell jelölni a bontandó anyagot.
Vajon milyen előírásokat kötelesek betartani a hulladékkezelők például az építőipari törmelékeknél? A 2000. évi XLII-es, hulladékgazdálkodásról szóló törvény 59. §-a tartalmazza a részleteket, azonkívül közel 40 különböző végrehajtási utasítás (kormány- és miniszteri rendelet) együttesen tartalmazzák a tudnivalókat. A törvény kötelezi az önkormányzatokat a területükre vonatkozó hatályos jogszabályok betartására, valamint hogy saját hulladékkezelési rendeleteket hozzanak. A törvények be nem tartása miatt szankcionálhat a környezetvédelmi szakhatóság, a területileg illetékes ÁNTSZ, az illetékes önkormányzat, amely felhatalmazza a területileg illetékes környezetvédelmi felügyeletet, hogy ő is eljárhasson. Ami az utóbbi években problémát jelentett: a szankciók mértéke kevés. Korábban 10 ezer forintra lehetett büntetni valakit, ma már százezres vagy milliós büntetésekről beszélünk. Nyugat-Európában a büntetés mértéke többszöröse a magyarénak. Manapság az építési területeken elég sok rendetlenség van, noha a hulladékkezelési törvény szabályozza, hogy az építési hulladékot zárt konténerekben, kalodával körülzárt területen kell tartani, hogy ne szennyezze a közterületet.
