A komfort ára
2007/9. lapszám | Varga László | 3274 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Ifjúkorom máig meghatározó élménye, amikor az egyik hasonlóan forró vagy talán még forróbb nyáron barátommal az ő falusi rokonuknál nyaraltunk. A városhoz szokott gyereknek új volt a falu. Naphosszat a Hortobágy nyújtotta élményeket kergettük. Délutánra, amikorra hazakeveredtünk, az udvari itatóvályúban való fürdés után a nagynéni lekezelte a kukorica levelei okozta sebeket, majd következett a vacsora – ami természetesen főtt ételt jelentett –, aztán fáradtan estünk ágynak.
Na, itt következik az épületgépészet. A ház vályogból épült 70 cm-es falakkal, amelyek nem engedték be a kinti 40 °C-os meleget. Ablakai félméteresek, ha voltak. Nem hőszigetelt, 1,1 K-értékkel, hanem kívülről nyitható-zárható, árnyékot adó zsalugáterrel. Na és a klíma a puszta döngölt agyagpadló. Olyan hűvös volt, hogy mezítláb kapkodtuk a lábunkat rajta. Az elviselhető hőmérséklet megtartásához nagyban hozzájárult a 30 cm-es vastagságú nádtető.
Ezek az élmények törtek föl bennem, amikor a napokban megnéztem az egyik ismerősöm által vásárolt vályogházat. A ház az egyik borsodi faluban található, ismerői szerint 1901-ben épült. Ismerősöm a kor igényeinek megfelelően „komfortizáltatta”. Villanybojler, zuhanyzó, angol WC, mosogatószekrényes konyha. A munkát egyik rokona végezte, mondván: ő ért mindenhez. A szakszerű szerelés látszatát keltő modernizálás a szakértő szemnek azért okozott némi meglepetést. A nyomáscsökkentővel ellátott villanybojler hidegvíz-belépési csonkjára nem volt felszerelve a biztonsági visszacsapó szelep. Annyi baj legyen – gondoltam –, úgyis tud tágulni a hidegvízhálózat felé. Nem szakszerű, de működik. Azt ugyan egy ideig nem tudtam megmagyarázni, hogy miért kell a csaptelepeket gyakran „bőrözni”, amint azt ismerősöm elmondta. Azonban nem hagyott a gondolat nyugodni, mivel azt magam is tapasztaltam, hogy a bojler felfűtése alatt mind a meleg, mind a hideg „gombokat” minduntalan utána kellett húzni. Végül mikor a bojler kikapcsolt, ezek a csöpögések megszűntek. Néhány napig nem találkoztunk az ismerősömmel, így én már kezdtem megfeledkezni a dologról.
Újbóli találkozásunkkor megkérdezte, meg tudnám-e oldani, hogy egy kerti csapot felszerelve, locsolótömlővel is tudja a virágait locsolni. Természetesen elvállaltam a munkát, és azon nyomban hozzáláttam az anyag- és szerszámigény összeírásához. Ekkor találtam meg a gyakori „bőrözés” miatt okolható bűnöst. Az aknában sorra vettem a szerelvényeket. Főelzáró golyóscsap, vízmérő, vízmérő utáni golyóscsap, majd egy sárgaréz szerelvény. Na, ez vajon mi lehet? – kérdeztem. Megtisztítva a sártól már felismertem. Igen, ez egy visszacsapó szelep volt. Ki építette be, mikor és miért – nem kaptunk rá választ. Tehát ez okozta a csaptelep-csöpögéseket, a „bőrözéseket”, ugyanis a bojlerben 80 °C-ra felmelegedő víz nem tudott hová tágulni, és mivel a víz tudja a fizikát, a legkönnyebben engedő elemeknél tágult. Tehát a csaptelep-tömítéseknél. Szerencsére az aknától a bojlerig – hosszú építésű parasztház lévén – volt kb. 20 m KPE 25 cső, ami rugalmassága folytán fel tudta venni a hideg térfogatról 80 °C-ra felmelegedő 80 liter víz jelentette kb. 2,25 liter többlet térfogatot. Az eredményt a fizikából jól ismert
összefüggésekbe a táblázat által megadott t = 15 °C-nál = 0,99898 kg/dm³ és a t = 80 °C-nál = 0,9716 értékek behelyettesítése után elvégzett matematikai művelet adja. Tehát a laikus olvasó által is érthetően ez azt jelenti, hogy a „többletként” jelentkező 2,25 l víznek valahol helyet kell találnia magának, és ez a hely a korábban említett KPE műanyagcső. Képzeljük el, ha a csővezeték a korábban használatos horganyzott acélból készül. Akár még bojlerrobbanás is lehetett volna a következmény. Tehát a jó szándékú kontár is lehet veszélyes. Befejezésként álljon itt néhány vizes adat, mert ismerjük el, hogy a víz a legcsodálatosabb, legrejtélyesebb elemünk, amely nélkülözhetetlen az élethez, de amely a halálunk is lehet, ha nem adjuk meg neki az őt megillető tiszteletet.
Tehát: a víz sűrűsége (régi nevén fajsúlya) 4 °C-on a legnagyobb, pontosan
= 1 kg/dm³. Ennél kisebb és nagyobb hőmérsékleten is nagyobb teret igényel, tehát tágul. 100 °C-on a = 0,9584 kg/dm³ (sűrűség).
A víz forráspontja 760 Hg mm-en (légköri nyomáson) 100 °C, azonban a nyomást emelve a forráspont növekszik. 5 bar-on 158,08 °C, 10 bar-on 179,04 °C, 30 bar-on 232,76 °C. Nem kell hozzá különösebb tudás, hogy ezek ismeretében újból elismerjük, a víz tudja a fizikát, de ebben az esetben – amelyről fentebb említést tettem – a „szerelő, aki mindenhez ért”, nem tudta.
