Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Fordított áfa

2008/4. lapszám | Ilonka Mária |  3923 |

Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az áfa-csalók nagy részét nehezen tudják tetten érni. Számos ilyenfajta vállalkozás leginkább fiktív. Az álcégek nagyon gyorsan eltűnnek a láthatáron, az áfát gyakran be sem fizetik. Ebben a helyzetben értelemszerűen nehéz helyzetbe kerül az állam, mivel sehogyan sem tudja behajtani az áfa-forintokat. A csalásokat megelőzendő, tavaly megváltoztatták az áfa-törvényt. Úgynevezett fordított áfát alakítottak ki, és így most már nem a kereskedő, hanem a vevő fizeti meg az áfát. Természetesen ez az ügyleti kapcsolat akkor jöhet létre, ha mind az eladó, mind a vevő áfa-körös.

Az építőipari ágazathoz kapcsolható szolgáltatások is abba a körbe tartoznak, ahol a vállalkozók előszeretettel „nyelik le” az áfát, a fordított rendszert ezért vezették be ezen a területen. A fordított adózás az áfában azt jelenti, hogy a terméket értékesítő vagy szolgáltatást nyújtó adóalany helyett a termék beszerzője, illetve szolgáltatás igénybe vevője lesz az adófizetésre kötelezett. Ezt a technikát a fiktív adóalanyok által elkövetett adócsalás visszaszorítására már számos európai országban alkalmazzák. Ugyanis amennyiben a normál adózás van érvényben, a fiktív adóalany felszámítja az áfát, ezt a vevő meg is fizeti neki. Az értékesítő fiktív adóalany azonban nem fizeti be a költségvetésbe az áfát, míg a terméket, szolgáltatást beszerző adóalany a bizonylat birtokában visszaigényli az áfát, vagyis olyan adót kérnek vissza a költségvetéstől, amit oda nem fizettek meg. Áthárított áfa hiányában azonban ez a csalási forma nem tud érvényesülni. A pénz- és adóügyi szakemberek szerint a hulladékkereskedelemben alkalmazott fordított áfa meglehetősen jól vizsgázott.

A belföldön nyilvántartásba vett adóalanyok közötti ügyletekben megfordul az áfa-fizetési kötelezettség akkor, ha az építési-szerelési munkák elvégzését követően ingatlan átadása, ingatlan értékesítése történik. Akkor is ugyanez a mechanizmus hat, amennyiben az ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódik szolgáltatás (takarítás, karbantartás, bontás). Hasonló pénzügyi manőver következik be az előzőekhez kapcsolódó munkaerő-kölcsönzésnél és kirendelésnél, vagy ha a felszámolás alatt álló adózó tárgyi eszközt vagy egyéb, 100 ezer forintot meghaladó értékű terméket ad el.

A bevallásban kell feltüntetni

A vevő az áfát annak teljesítési időpontjától függően, aktuális bevallásában tünteti fel, és az adott bevallási időszakban számolja el. Ez azt jelenti, hogy a számlán azt kell feltüntetni, hogy az áfa-törvény alapján a számla áfa-tartalmát a vevő fizeti meg. A vevő – amennyiben levonási joga van -, a fizetendő adóból ellentételezi a levonható adóját, így a költségvetés felé a szaldója nulla, éppúgy, mint normál esetben.

Ahhoz, hogy minden EU-országban általánossá válhasson a fordított áfa, az Európai Parlament engedélye szükséges. Mint azt dr. Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst and Young adószakértője (az APEH korábbi alelnöke), az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatója megjegyezte: ebben a folyamatban mindenképpen az állam jár rosszul, mivel az áfa-alany negyedévenként vallja be a fizetendő, de egyszersmind levonható áfát, így az áfát a végső fogyasztó fogja csak megfizetni.

Nem kellett volna felcserélni?

Mint azt dr. Vámosi-Nagy Szabolcs kommentárjában kifejtette: "Az 1992-ben bevezetett áfa-törvény bizony megkopott. A 41 törvénymódosítás és három alkotmánybírósági döntés kellően szétzilálta a törvény szerkezetét, s a szakma már régóta szerette volna az újrakodifikációját. A régi törvény csak csikorogva tudta az EU- csatlakozást követni, ahol ennek az adónemnek volt (és van) kitüntetett szerepe a közös közteherviselési normák között. Ugyanakkor dicséretes a gyűjtőszámla törvényi elismerése, amely a korábban kialakult gyakorlat tudomásulvétele, elfogadása. A csoportos adóalanyiság intézménye is az érintett adózók életét (bevallását, likviditását) könnyíti.

A lánckereskedelem normái tisztábbak. A fordított adózás építőiparra történő kiterjesztése (amely eddig csak a színesfém-hulladék kereskedelemben működött) nem véletlen. Ebben a szektorban is sokan művészi szintre emelték az adózással kapcsolatos visszaéléseket. Az egyik szerződő fél „visszaigényelte” azt az áfát, amit az időközben eltűnt másik be sem fizetett. Milliárdos állami (társadalmi) veszteségek további keletkezésének állít akadályt ez az adózási forma, ráadásul a tisztességes vállalkozásokat segíti. Amíg a korábbi rendszerben a vevő a vételárban az áfát megfizette, amit – helyzettől függően – két vagy három hónap múlva az adóhivataltól visszakapott, most nem fizeti ki senkinek, hanem az áfa-bevallás fizetendő és levonható oszlopában feltünteti. Tehát nem kell megelőlegezni, és nincs kockázat a viszszaigénylésnél (például mert az eladó valamiben „hibázott”). Persze az új áfa-törvény sem fenékig tejfel. Érthetetlen, hogy a korábbi rendszerben bevált fogalmakat miért kellett újakra felcserélni, ha a tartalom egyébként nem változott. Lehet, hogy a fordított adózást elég lett volna az építkezésekkel kapcsolatos tevékenységre korlátozni, a normál ingatlanfenntartás (például a takarítás, fűnyírás) kimaradhatott volna ebből a német, osztrák példa alapján."