A szigetelőanyagok története III. Az ezerarcú: poliuretán
2008/12. lapszám | Szabó Péter | 3240 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Cikkünknek nem témája ugyan a műanyagok történetének ismertetése, de ismernünk kell a közös múltat. Az első műanyagot 1907-ben Leo Hendrik Baekaland hozta létre, aki azt szerényen magáról nevezte el, mindnyájan ismerjük, a neve: bakelit. Könnyen alakítható, nagyon strapabíró anyag, ezért a köznapi életben például telefonkészülékeket gyártottak belőle. Ennek az anyagnak a fejlesztése során indultak el a műanyagok világhódító útjukra.
Cikksorozatunk harmadik részében a poliuretán szigetelőanyagokról írunk.
A poliuretánt az építőiparban több mint 40 éve használják, kiváló hőszigetelési tulajdonságai miatt. Két komponensből keverik össze. A komponensek összetevőit nem részletezzük, mert az egy kémiai elemzés tárgya lenne. Ám a szintetikus kaucsukhoz, a félkész alapanyaghoz hasonlóan tartalmaz puffasztó anyagokat, amelyek hő- és vegyi reakció hatására gázosodnak. Az egyik komponens kémiai összetételétől függ a vegyi folyamat időtartama, a feldolgozás módja, de főként a végső mechanikai tulajdonságok - testsűrűség és egyéb paraméterek. Az eddig ismertetett habosított szigetelőanyagoktól eltérően, amik gyárban készülnek, a poliuretánt lehet a helyszínen is habosítani! Az egyik eljárás a tömbök előállítását valósítja meg, majd utána CNC vágógépekkel céldarabokat készítenek. A környezettudatos gyárak a hulladékot kemény lemezekké préselik, amiknek a sűrűsége meghaladhatja a 100 kg/m3-t is.
Így tehát fahelyettesítő anyagként használható ajtókat készítenek belőle.
 |
 |
A hatvanas évek végén nagy igény mutatkozott a helyszíni szigetelésekre, akár az előbádogozás alá történő habbefújásra, akár az épületszerkezetek utólagos hőszigetelésére gondolunk. A legtöbb fejtörést a két poliuretán alapú komponens vegyítése és azonnali felületre szórása okozta. A megoldást a Gusmer-féle (gyártó: USA) magasnyomású szórópisztoly kifejlesztése hozta. A pisztoly vegyítőkamrájában a poliuretán hab létrehozásához szükséges két összetevő ellenkező irányból érkezik egy speciális berendezés segítségével. A berendezés feladata az alapanyagok pontos vegyítési arányának beállítása és ellenőrzése, valamint azok kellő hőmérsékleten tartása, és a szórófejhez szállítása.
Rengeteg helyen használnak poliuretánt, otthon a hűtőszekrények szigeteléseként, az iparban két fémlemez közötti vastagságot töltenek ki vele, ilyen módon hoznak létre hőszigetelő falpaneleket. Ragasztásuk történhet hajtógáz nélküli poliuretánnal vagy speciális ragasztókkal. Van olyan gyár, ahol a hulladékot is felhasználják, glikózis folyamán új nyersanyag keletkezik, és azt az alapanyagba keverik. Az egyenlő nagyságú és egyenletesen elosztódott zárt sejtstruktúra kiváló hő- és vízszigetelő anyagot eredményez, ami a biológiai környezettel szemben ellenálló, tulajdonságait hosszú időn át megőrzi. Ám a szigetelőanyag égésekor foszgéngáz képződik, amely halálos, ezért a termékfejlesztés folyamatos!
(Folytatjuk)
