A szükség állapota
2008/1-2. lapszám | VGF&HKL online | 2974 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A kérdés régtől nem az, hogy van-e még létjogosultsága bármilyen mértékű szakmai derűlátásnak. Viszont az felvethető, hogy a megszokott módon, vagy egyáltalán hogyan dolgozhatunk tovább ilyen nehézségekkel terhelt gazdasági körülmények között? Például a pénzforgalmi előírások maradéktalan követésére alapozó - hagyományos elemekből, valamint folytonosan, a pénzügyi ellenőrzésekben, javaslatokban és ajánlásokban megújuló - munkamódszereinket, az azokból kifejlődő szerződéses kultúránkat mélyen visszavetette a piaci zűrzavar, a már-már hisztérikus bizalmatlanság. Tegyünk egy rövid történeti kitérőt annak érdekében, hogy saját, megváltozott helyzetünket jobban megérthessük. Ezt követően egy olyan példa segítségével fejtjük ki a forszírozott készpénzfizetéssel kapcsolatos fenntartásainkat/ellenérzéseinket, melynek során bemutatjuk gépészeti kivitelezési munkánk beszerzési tortúráit.
A kérdés régtől nem az, hogy van-e még létjogosultsága bármilyen mértékű szakmai derűlátásnak. Viszont az felvethető, hogy a megszokott módon, vagy egyáltalán hogyan dolgozhatunk tovább ilyen nehézségekkel terhelt gazdasági körülmények között? Például a pénzforgalmi előírások maradéktalan követésére alapozó - hagyományos elemekből, valamint folytonosan, a pénzügyi ellenőrzésekben, javaslatokban és ajánlásokban megújuló - munkamódszereinket, az azokból kifejlődő szerződéses kultúránkat mélyen visszavetette a piaci zűrzavar, a már-már hisztérikus bizalmatlanság.
Tegyünk egy rövid történeti kitérőt annak érdekében, hogy saját, megváltozott helyzetünket jobban megérthessük. Ezt követően egy olyan példa segítségével fejtjük ki a forszírozott készpénzfizetéssel kapcsolatos fenntartásainkat/ellenérzéseinket, melynek során bemutatjuk gépészeti kivitelezési munkánk beszerzési tortúráit.
Kívülről generált válságok
A századvégi, délkelet-ázsiai pénzügyi válságról azt olvashatjuk, hogy a transznacionális tőke erőszakos beavatkozásával, a thaiföldi baht elleni spekulációs támadással kezdődött még 1997-ben, de megrendítette az ASEAN összes többi tagállamát is. Ezekben a gazdaságokban 1998-ra a GDP durván 5-10%-os visszaesést mutatott. Az alapítókra jellemző, hogy gazdaságuk jóval nyitottabb, mint a később csatlakozott további öt (Brunei, Vietnam, Laosz, Mianmar, Kambodzsa) államé. A gazdasági tömörülés végzetes meggyengítése teljes sikerrel járt, bár tagállamai látszólag nagyon hamar kilábaltak a krízisből, elég Szingapúrral vagy Tajvannal példálózni. Mégis ez volt talán a globalizáció leg- fényesebb győzelme, amennyiben az átmeneti megingást kihasználva minden ellenállás nélkül, működő tőkeként betódult ezekre a hatalmas piacokra, felvásárolva többek közt a feldolgozóipart, a szolgáltatások szféráját, meghatározó súllyal eluralkodva a banki és biztosítási üzletágakon.
A humanitárius szükséghelyzetekről
Ha helyszínét tekintve közelebbi példaként a délszláv konfliktust hozzuk szóba, akkor azt az öldöklést legkönyörületesebb megfogalmazásában akár függetlenségi háborúk sorozataként is meghatározhatnánk. Hogy kik voltak a vesztesei? Mi, magyarok is, mindenképpen. Meg lehet kockáztatni, hogy a rendszerváltás adta progresszív törekvéseket és az összes regionális fejlesztési operatív programunkat befagyasztotta, visszavetette a mai napig. Gazdasági felemelkedési folyamatok beindítása helyett meg kellett oldani saját menekültáradatunk fogadását, a humanitárius szükséghelyzeteket, esetleges határ menti krízisek kezelését, ellentétben a garantált szuverenitást és zavartalan, békés gazdasági környezetet élvező Kis-Antant összes többi államával.
Többször is szót ejtettünk arról, hogy esetünkben ezek a külső agresszióból kialakuló vészhelyzetek kiegészültek napjaink nemzetgazdaságának önfelszámoló működésével, amelyben az átgondolatlan és destruktív döntési folyamatok minden struktúrát véglegesen szétzilálnak. Beláthatatlanul képződnek humanitárius szükségállapotok mindaddig, ameddig a pénzrendszerünk működőképessége egyáltalán fennáll. (Lásd a kuvaiti dinár átmeneti kiesését az Öbölháborúban. A mi helyzetünk még ennél is rosszabb, mert a spekulatív forint-euró kettős pénzrendszerünk miatt különösen a valutákban fölvett kölcsönök törlesztését semmilyen vis major bekövetkezte sem függesztheti fel.) Elgondolkodtató, hogy miért nem élünk azokkal az intézkedési lehetőségekkel, amelyek oly bőségesen állnak rendelkezésünkre a történelmi tapasztalatainkban, különböző háborúk, válsághelyzetek orvoslása gyanánt.
Akár újabb megoldások után is nézhetünk. Ha csak a nyugdíjalap feltöltését vesszük, korábban cikkeztünk például arról, hogy mennyire megnehezíti azt az éves - hozzávetőleg 6,3 milliós - jövedelemhatár szerinti szűkítés, holott éppenséggel a krízishelyzetre hivatkozva azt időlegesen ki lehetne nyitni az összes bérjellegű kifizetésekre, legalább a hitelfelvételeket csökkentő célzattal, amint arról a legújabb gazdaságot élénkítő csomagterv is említést tesz.
Mindannyiunk számára világos az is, hogy az ellátási rendszerek és szolgáltatások folyamatosan növekvő anyagi terheit nem követi a minimálbér bázisú átlagbér, a javadalmazások - számottevő megtakarításokat eleve lehetetlenné tévő - összege sokkal kisebb, mint az elvonásoké és az önfenntartási költségeké együtt. De az elsődleges, a kifizetéseket megelőző, hozzávetőlegesen 50-50%-os felosztás is ebbe az irányba mutat, hiszen az elvont adókból és járulékokból az állam ugyanúgy képtelen ötről hatra jutni, mint a maradék nettó jövedelméből maga a munkavállaló.
A készpénzzel fizetés problémái
Gazdaságunk lebontási stációit mindannyian jól ismerjük. Gyorsan megtanultuk, hogy körbetartozás helyett a lánctartozás kifejezést kell használnunk, mert ez írja le a legtalálóbban azt a válságjelenséget, amely időben megelőzte, sőt előkészítette az átutalásos pénzforgalom megrendülését. Egyrészt nyilvánvaló túlzás részünkről azt feltételezni, hogy az utazási irodák last minute járatokat szerveznének célzottan a vásárlásra átvett jelentősebb summák kísértésével szemben alulmaradó anyagbeszerzők számára, olyan távoli luxusüdülőhelyekre, amelyekkel nincsen érvényes kiadatási szerződésünk.
Másrészt viszont tényleg komoly nehézségeket okoz és közvetlen életveszélyt is jelenthet az, hogy kollégáinknak jelentős összegekkel kell közlekedniük, nem beszélve arról a bonyolult procedúráról, ami ezt megelőzi. Itt kanyarodunk vissza a bevezetőben említett kivitelezői dilemmához. Mi a teendő akkor, ha beszállítónk a monopolhelyzetét vagy a sürgősséget kihasználva a készpénzes fizetésünkhöz ragaszkodik?
Pénzfelvétel a banktól? A részvényesek érdekeit képviselő, aláírásra jogosult főnökeink nagyon nehezen fogadják el tőlünk azt az indoklást, miszerint adott pillanatban ez az egyetlen lehetséges, kizsarolt megoldás. Ráadásul sok esetben a forgalmazó telephelye vagy áruháza jó messze esik az adás-vétel tárgyát képező berendezés beépítési helyétől, tovább nő a szállítási költség és a kockázat.
Borul a számlázás rendje is. A készpénzes számla súlyos visszaélések forrása, így érthető, hogy a pénzügyi hatóságok minden eszközt bevetnek alkalmazásának visszaszorítására. Nehéz kivédeni a pénzmosás vádját, még inkább az adóhatóság kijátszásának gyanúját minden olyan alkalomkor, amikor a jelentős köztartozásokat felhalmozó kereskedelmi partnerünk, rosszabb esetben alvállalkozónk árgus szemekkel figyelt banki műveleteinek megkerülésével, pont általunk jut készpénzhez.
Tovább fejtegetve a készpénzvásárlásos példánkat, e szerencsétlen ügylet során nem elég, hogy a fizetés megelőzi a teljesítést, ráadásul beszerzőnket a teljes kiszolgáltatottságában küldözgetik anyagmozgatótól árukiadóig. Egy számára teljesen idegen raktár kellős közepén téblábolva tájékozódik arról, hogy 6-7 méter magasról kellene leemelnie az originál csomagolású tételt, de nem hozott magával ilyen mutatványra képes villás targoncát. A személyzet a hasát fogja a nevetéstől, ahogyan ágál a szerencsétlen. Közben kiderül, hogy a számítógép "tévedett", nincsen meg a már kifizetett és leszámlázott tucatnyi berendezés, több, egymástól stílusában és árában is elütő fajtából kell összekaparni az igény szerinti mennyiséget.
Miközben kétségbeesetten telefonál, ún. jattos vevők érkeznek. A "vizitdíj" hatására átrendeződnek a feladatok, újoncnak számító kollégánk legkorábban 5 perccel a zárás előtt kerülhet sorra.
Világos, hogy a létesítmény, vagyis a munkahely, ahol a portékákat várják, a munkaidő lejártával azokat már nem tudja fogadni.
Foglaljuk össze, hogy a banki átutalás elutasításával a kereskedelmi partnerünk milyen károkat okozhat a normális ügymenethez képest:
Forgalmazónk mindent megtesz annak érdekében, hogy ne kelljen velünk szerződnie. Ezzel reménytelen próbálkozássá silányul kölcsönös megállapodás mentén rendezni a felek kifogásait.
Az egyszeri banki utalás helyett a nehézkes készpénzigénylési procedúrát követően arra kényszerülünk, hogy nagyobb összeget hozzunk ki a bankunkból, egyelőre a saját pénztárunkba.
Nagy szerencsénk van akkor, ha megbízható és gyakorlott, a beszerzésben is jártas munkatársunk egyúttal éppen a célnak megfelelő rakterű, biztonságos járművel közlekedik.
Azzal, hogy a teljesítésben ellenérdekelt eladónk előbb jut a pénzéhez, kiszolgáltatottakká válunk, csak a fizetés és a számlánk kézhezvétele után derülnek ki számunkra a teljesítés nehézségei: másképp értelmezték az igényeinket, időközben folyton változott a raktárkészlet stb.
Mindezeket a nem túl rafinált trükköket azután a helyszínen tartózkodó kollégánk telefonon egyezteti velünk, miközben mi meg a megrendelőnkkel tesszük ugyanezt, akinek nem nehéz kitalálni a gondolatait. Azt gyanítja, hogy éppenséggel mi akarjuk őt megvezetni.
Ilyen kényszer szülte helyzetekben nem működhet a minőségbiztosítási rendszer sem. Nincsen arra alkalmas idő, hely és mobilizálható szakmai apparátus, amely "ellenséges terepen", az adás-vétel pillanataiban meggyőződhetne az átveendő berendezések pontos megfelelőségéről.
Ha teljesül az áhított műszaki tartalom, akkor is számolnunk kell a beszerelés helyszínére vitel során keletkező sérülések, meghibásodások kockázatával. Ne feledjük el, hogy mi csak a létesítmények megvalósításában érezzük magunkat otthon, nem vagyunk profi szállítmányozási cég.
Meyer József
